A címben szereplő "nyanyal" szó arra utal, hogy amikor Rékának múlt héten feltettük azt a kérdést, hogy "Mit csinál Réka?", azt a választ kaptuk tőle, hogy "nyanyal", azaz nyaral :-D
Ugyanis Réka életének második nyaralása múlt hét vasárnap, azaz július 14-én kezdődött a kedvenc helyünkön, Balatonakalin, amit szintén kempingezve töltöttük.
Most viszont nem a megszokott boxba álltunk, hanem egy közvetlen vízpartiba, így az ablakon kinézve az elénk táruló látvány maga a Balaton volt, ezt a látványt reggel, rögtön ébredés után megpillantva pedig nehéz szavakba önteni, annyira szép és nyugtató hatású, tehát a reggeleink ennek hatására csodásan indultak mindig. Ebben a látványban fogyasztottuk el reggelente a reggelinket, és általában este a vacsorákat is.
Réka már az úton, a Balaton mellett haladva meglátva a vizet, folyton mutatta, hogy fog pancsizni, de amikor megérkeztünk, és kiszálltunk a kocsiból, ahogy meglátta az elé táruló nagy vizet, hatalmas nagy örömsikításba kezdett. Ha tehette volna, Ő már rögtön belevetette volna magát a habok közé, hogy nagyokat pancsolhasson, de mivel már igen éhesek voltunk, a gyors kipakolást követően egyből indultunk ebédelni.
Azonban kipakoláskor ért minket a felismerés, hogy sem én, sem Karcsi nem rakta el a kispárnáinkat, és kispárna nélkül az alvás nem ugyanolyan. Megbeszéltük, hogy másnap, azaz hétfőn átmegyünk Veszprémbe, ugyanis legközelebb ott található egy lakberendezési üzlet, ahol többek között kispárnát is lehet kapni, mert bizony az éjszaka bebizonyosodott, hogy kispárna nélkül bizony nem aludtunk nagyon jól... Nekem Karcsi mellkasa is megfelelt volna párna helyett, de ezzel csak két probléma merült fel, egyrészt így még mindig megoldatlan maradt Apa párnahelyzete, másrészt Réka baba ugye köztünk alszik, így kivitelezhetetlen lett nekem is ez a lehetőség, tehát nem maradt más, irány Veszprém, ahol beszereztük végül a kívánt alvópajtást :-)
Ebéd után leteszteltem a víz hőmérsékletét a saját, jól bejáratott hőmérőmmel, azaz kislábujjammal, de nem bizonyult elég melegnek, de talán még langyosnak sem volt mondható, na jó, konkrétan lefagyott az ujjam, szóval nem volt fürdésre alkalmas a víz, így szegény Rékus hiába örült a Balatonnak, az első pár nap be se tettük a lábunkat a vízbe. Igaz, a levegő sem volt annyira meleg, fújt a szél is, kedden még az eső is esett, de szerdától fokozatosan melegedett a levegő, és így a víz is, csütörtökön pedig már rászántuk magunkat, és bemerészkedtünk a Balatonba Rékástul.
Az időjárás kedvezett a kirándulásnak, így voltunk Tihanyban, Tapolcán, Füreden és Badacsonyban is.
A képen Réka éppen tervezi a kiránduló útvonalat, csak közben elfáradt egy kicsit, így sürgősen aludnia kellett egy kicsit :-D
Sokat bicikliztünk, amit szintén nagyon szeret a Kisasszony, bár azért hosszú utakra még nem indultunk vele, így csak a faluban "túráztunk".
Már az első nap akadt Rékának játszópajtása egy 8 év körüli osztrák kislány személyében, aki a nagyszüleivel nyaralt Akaliban. Ők a velünk szemben lévő boxban álltak lakóautójukkal. Nagyon aranyosan eljátszott a két leányzó egymással, Réka mindig kereste Manuela-t, ha éppen nem volt ott nálunk és játszani akart volna vele.
Réka tőle szokatlan módon minden reggel 9-ig aludt. Bár itthon is így tenné, ez biztos a jó levegőnek és a programoknak volt köszönhető, bár a délutáni alvásait próbálta leredukálni, ahogy csak lehetett, mert félt, hogy lemarad valamiről, amíg alszik.
A jól bevált napirendünk kellőképp felborult, féltem is, hogy hogyan fog itthon visszaszokni hozzá, de ez szerencsére zökkenőmentesen sikerült, itthon már pontban fél 8-kor, ahogy szokott, ébredt reggel, délben pedig szépen elszundított két órára, ahogy itthon szokott.
Egyik éjjel a szokásos szopi után Réka nehezen aludt vissza, majd már félálmában közölte velünk, hogy "addide hopp-hopp", lefordítva "kérem a labdám", ezen mind a ketten Karcsival röhögőgörcsöt kaptunk, de próbáltuk visszafolytani, nehogy Réka ezáltal teljesen felébredjen, és Ő is nevessen. Neki végül sikerült elaludnia, viszont mi így kizökkenve az álmunkból, elég soká sikerült csak újra elszundítanunk.
Egy másik éjjel meg kakukkolásra ébredtünk, ugyanis Rékát a nagyapja előző nap megtanította erre. Most jogosan kérdezhetitek, miért pont erre a roppant fontos hangutánzó szóra sikerült Kisbabcát megtanítani, nos azért, mert egyrészt papa telefonja kakkukol, mikor csörög, másrészt ezt a szót elég gyakran használja abban az esetben, ha valami pl elromlott, tehát annak a valaminek "kakukk", vagy valami teljesen haszontalan dolog, tehát az a valami tiszta "kakukk"... (mint pl ennek a szónak a használata...).
Szóval a már említett nagypapa csütörtökön érkezett meg a barátnőjével együtt. Ők egy telepített lakókocsiban szálltak meg, mert nekik nincs lakójuk. Szinte mindig nálunk voltak, jókat nevettünk, este a vacsoránál is volt hangzavar rendesen, ráadásul a vacsikhoz csatlakoztak hozzánk még egy szintén Akalin nyaraló (dolgozó) baráti házaspár is, így volt jókedv bőven.
Vili, a baráti házaspár férfi tagja egyébként nyaranta a balatoni strandokon nyírja a hínárt a saját kezűleg épített erre alkalmas kis hínárvágó hajójával (persze megbízás alapján, nem önkényesen), ezzel, egészíti ki tanári (BME-n tanít) keresetét.
Sajnos hamar véget ért a nyaralásunk, így szombaton, 20-án délelőtt már csomagoltunk, majd ebéd után elindultunk haza mindannyiunk nagy bánatára, pedig még maradtunk volna néhány hetet...
Ilyen volt, ilyen lett, azaz tavaly és most ugyanabban a füredi étteremben készült kép, 1 évvel ezelőtt, és most :-)
A szállásunk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése