Ma a 9. év, májusban pedig a 11. év :-)

2013. 04. 04.:

2004. április 4-én, tehát pont 9 éve ezen a napon volt az eljegyzésünk Karcsival :-)
A gyűrűt itthon húzta fel az ujjamra a Szüleink, nagyszüleink (illetve sajnos csak egy nagyszülő) és kereszt szüleink előtt, az ünnepi ebéd pedig egy hangulatos étteremben volt Dunaharasztin.
Na de ne haladjak ennyire előre a történetben, kezdem az elején, a megismerkedésünk történetével:
Én nem voltam az a nagyon eljáró, bulizós fiatal, na jó, hébe-hóba azért buliztam, de tényleg csak ritkán. És valljuk be, a fiúkkal való ismerkedést ez egy kicsit gátolta. Tudom, nemcsak ilyen helyeken lehet ismerkedni, de a környezetemben sem akadt megfelelő alany.
Szóval elhatároztam, kipróbálom a netes ismerkedést, ez úgyis bejött az egyik ismerősömnek alapon.
Regisztráltam egy randis oldalra, és írtam magamról bemutatkozást, és vártam, mikor kapok majd levelet valakitől.
Nem kellett sokat várni, jött is egy-kettő.
Eleinte szorgalmasan válaszoltam is mindegyikre. Volt, amelyikkel megszakadt a levelezés, volt olyan, amelyikkel már a sokadik levelet váltottam.
Az egyik ilyennel eljött a pillanat, hogy személyesen is találkozzunk... Ekkor már sms-eket is írtunk egymásnak, nemcsak leveleztünk. Megbeszéltük, hogy a Nyugatinàl lévő bevásárló központ vízesésénél fogunk találkozni, ő majd egy fehér rózsát fog a kezében tartani.
Mivel képet nem láttam róla, így a fehér rózsát kerestem, amit meg is pillantottam, aztán néztem csak meg, ki is tartja a kezében azt... Először gondolkodtam, hogy megfordulok és azonnal hazamegyek, na nem azért, mert megijedtem, hanem maga a "kinézet" miatt, nem így képzeltem el őt... De aztán lehiggadtam egy kicsit, erőt vettem magamon és odamentem hozzá... Végül is, jól elbeszélgettünk, de ezen kívül semmi nem fogott meg benne, szóval búcsút vettünk egymástól...
Majd ismét belefogtam a levelezésbe, most már bátrabban álltam hozzá a személyes találkozóknak is.
Volt, akivel többször is találkoztam, hátha, de aztán mégse. Volt, akinek még az autójába is be mertem szállni... Húú, akkor még nem lehetett hallani a híradóban sem ennyi elrabolt esetet, gyilkosságot, de nemcsak ezért voltam ilyen "bátor", hanem fel sem merült bennem semmi rossz... Szerencsére nem is történt semmi, de a mai fejemmel tuti nem merném azokat végig csinálni, amit akkor, idegenekkel ennyire bizalmasnak lenni.
Szóval rengeteg pasival találkoztam, szám szerint nem is tudom megsaccolni sem, de valahogy egyik sem nyerte el a tetszésemet, mindig volt valami, amibe bele tudtam kötni, miért nem.
Már azon voltam, hogy szüneteltetem ezt egy kicsit, vagy talán hagyom a francba az egészet, de gondoltam, még erre az utolsó levélre válaszolok, mert egész más típusú, mint az eddigiek, valami megfogott benne.
Karcsi levele volt az! :-)
Sok levelet váltottunk, mire találkoztunk.
Eljött értem, és kimentünk a Városligetbe sétálni... 
Ez volt 2002. május 26-án, tehát most májusban lesz 11 éve :-)
Nagyon jókat beszélgettünk, nevettünk, csak nekem úgy tűnt, hogy nem is sétálunk, hanem rohanunk körbe a Ligeten, mintha le akarna tudni engem...
Vegyes érzésekkel értem haza, végre valaki, aki tetszik, erre meg én nem tetszem neki, legalább is ezt gondoltam, ami aztán be is igazolódott... Aranyos, helyes vagyok, de... Később kiderült, hogy azért volt ilyen az első randin, mert teljesen más típus vagyok, mint az ex, és mivel viszonylag friss volt a szakításuk, olyasmi lányt keresett, mint ő...
Így levélben elbúcsúztunk.
Aztán egy vagy két hétre rá (már pontosan nem emlékszem) jött egy telefonhívás tőle, hogy lenne-e kedvem megint találkozni vele, mert ő nem tud a fejéből kiverni engem.
Miért ne alapon találkoztunk megint, aztán megint és megint, és szépen egymásba szerettünk :-)) Ebből pedig egyenesen következett a bejegyzésem elején "említett" eljegyzés :-))