Húúú, nagyon régen írtam már, de mostanában elég sűrűek a napjaink...
Azért igyekszem most összeszedve megosztani Veletek, mi történt mostanában velünk.
Kezdem azzal, hogy Réka ma tölti be a 19. hónapot.
Egyre többet beszél és egyre jobban értjük is, mit is mond.
Már "bemutatkozik", arra a kérdésre, hogy hogy hívnak Téged, a válasz: "Héka" :-D
Angolul is "tud" már, az I love You az Ő szájából úgy hangzik: ávvávvúú :-D
A tágabb család tagjainak nevét is hellyel-közzel tudja és mondja is, néhol azért persze még nem a teljes keresztnevet mondja, de érthető, kiről "beszél" éppen.
Ha vendégek voltak nálunk, vagy mi mentünk valakihez, még napokkal, hetekkel később is emlékszik, elmondja, kinél voltunk/kik jöttek hozzánk, kik voltak még itt/ott.
Egyre jobban feszegeti a határait, a "nem szabad" csak olaj a tűzre :-S
Van bünti sarkunk már, ha rosszaságon jár az esze, nem kéne azt csinálnia, amit éppen csinál, akkor megy a sarokba. Viszont most már, ha tudja, hogy rossz, akkor magától áll be oda. Mikor úgy gondolja, eleget állt ott, kijön, és folytatja ott, ahol abbahagyta, tehát még annyira nem hatásos ez az eljárás :-S
A mobiltelefont úgy kezeli, hogy én csak lesek, miket tud. Ha képet akar nézni, belép a menübe, kiválasztja az albumot, kiválasztja a képet, amit nézni akar, kinagyítja, visszakicsinyíti, vagy elindítja a videót, amit meg akar nézni. Ha pedig nem tetszik neki, kilép a megfelelő gomb/érintés segítségével. Mivel az én telefonomat is előszeretettel nyomkodná, amit én annyira nem szeretek, így Réka megkapta a régi okostelefonomat, amiben nincs kártya, tehát nyugodtan játszhat vele anélkül, hogy véletlenül se hívjon fel valakit, vagy szörfözzön a neten rajta.
Másfél éves "szülinapjára" kapott egy játék babakocsit, amit nagyon szeret.
Van egy kedvenc babája, Eperke, azaz Réka szerint Epőr, őt beleülteti, tologatja a lakásban és a kertben is, "elaltatja", ilyenkor kiveszi a kocsiból, magához szorítja, és ringatva mondja neki, hogy "tente-tente", közben időnként megpuszilgatja. Annyira ÉDES :-))
Sonyval, a kis kutyánkkal is nagy haverságban van, bár időnként meghúzza a szőrét, vagy rászól, fegyelmezi: "állj", persze a kutya rá se hederít.
Reggel, az öltözködéskor a szekrényéből kiválasztja, melyik ruhát akarja felvenni. Na ezt azért nem úgy kell elképzelni, hogy egy egész szettet kiválaszt, csak megmutatja, melyik pólót akarja felvenni, ilyenkor általában a "cicás" pólókat részesíti előnyben, illetve a törpös pólót, amit imád.
Ha lejöttünk az emeletről, automatikusan veszi fel a papucsát, mert tudja, hogy lent csak abban lehet mászkálni.
Ha ki akar menni, hozza a cipőjét, magától fel is veszi azt, hozza a kabátját, amit szintén felvesz, jó, azért a kabátot az esetek nagy százalékában még én adom rá. Ha bejöttünk, leveszi a cipőt és visszateszi a szekrénybe.
A nadrágot is próbálja már fölvenni, de abban csak odáig jut el, hogy bedugja a lábait a nadrág szárába, húz rajta, hogy a lábfeje kint legyen, de ennél tovább nem jut :-)
Az én zoknijaimat is felhúzza a lábára, ami elég vicces, mert nem két egyforma zoknit vesz fel, hanem két különböző színűt, persze lóg a lábán, így próbál menni benne, nem sok sikerrel.
Ha már az én zoknijaimnál tartunk, a cipőimet is felpróbálta már, mind a magassarkút, mind a papucsomat, illetve a sportcipőmet is. Azt hittem, ez a korszak később jön majd... :-D
A labdát nagyon ügyesen dobja és néha el is kapja, szépen rúgja is, tehát van labdaérzéke.
Szeret rajzolni, ilyenkor gyönyörűen összefirkálja a papírt, csak néha az a fránya zsírkréta mellé megy, így az asztalt, vagy a követ, ha a földön rajzol, is sikerül kidekorálnia :-S
Egyértelműen balkezes, mint én, azzal eszik, rajzol, stb., legalább rám is hasonlít valamiben :-)
Szombaton nagy buli volt nálunk, ugyanis én a 30. születésnapomat töltöttem 6-án, vasárnap, az Anyósom a 60. születésnapját 3-án, csütörtökön.
Karcsi meglepetésbulit szervezett, bár engem beavatott, mert nehéz lett volna előlem is eltitkolnia. Kati az utolsó pillanatig semmit nem tudott, csak annyit, amennyi a meghívón volt, mert hogy azt is kapott tőlünk, így tudta, hogy lesznek vendégek, meglepetés vendég is érkezik majd, de semmi többet. Ezért, amikor mindenki egyszerre megérkezett, el is sírta magát meghatódottságában.
Először úgy terveztük, hogy étteremben fogjuk megtartani a bulit, de vagy arra időpontra már foglalt volt az adott étterem, vagy egy másiknak nem volt külön termük, így végül is úgy határoztunk, megtartjuk itthon, ami a legjobb választásnak bizonyult.
A közeli étteremből rendeltük meg az ételt, kétféle torta volt, Anyukám is sütött ezt-azt. Volt élőzene is, meghívtunk egy zenészt, akit régről ismerünk, ő zenélt nekünk. Erre Kati nem is számított, hogy még zene is lesz ilyen formában, így az ő megérkezésekor is volt meglepődés.
Összesen 10 voltunk, beleértve Rékát is + a zenész.
Rá kellett jönnöm, hogy Réka egy igazi belevaló Kiscsaj, táncolt, ölből ölbe ült át, jól érezte magát úgy, ahogy kell. Pedig féltem, hogy hisztis lesz, nem fogja élvezni, de szerencsére pozitivan csalódtam.
A legaranyosabb akkor volt Réka, amikor a zenész elkezdte játszani neki a kedvenc dalát, a Hupikék törpikék főcímdalát. Kikerekedett a szeme, elmosolyodott, majd nevetett, tapsolt, láthatóan tetszett neki, élvezte. Felvettem videóra, azóta naponta százszor meg kell nézni a "Köppapás" (=Törppapa) videót :-D
Nagyon jól sikerült a buli, minden klappolt, ahogy kigondoltuk.
Ez egy méltó megünneplése volt a két kerek évfordulónak :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése