Elkészült a hóemberünk :-)

Helyzetjelentés - 34 hónapos

Húúú, már elég rég jelentkezem, na de most itt vagyok ;-)
Azt sem tudom, hol kezdjem... 

- Már majdnem írtam egy olyan bejegyzést, hogy meddig normális ez a hiszti-, és dackorszak, mert Réka olyan dolgokat művelt már néha, hogy megkérdőjeleztük már, hogy akkor vigyük-e szakemberhez, vagy sem... 
Ha éppen valami nem úgy történt, ahogy szerette volna, akkor elég hajmeresztő dolgokat tudott ám csinálni... 
Azért írom ezeket már csak múlt időben, mert úgy néz ki, hogy egyik napról a másikra, mint ugye Réka általában a dolgokat intézni szokta, eltűnt, vagy legalábbis alig-alig jönnek már elő a dühkitörései. 
Úgy látszik jót tett neki az, hogy mindannyian itthon voltunk az ünnepek alatt, mert valószínűleg azért volt ennyire hisztimanó az elmúlt időszakban, mert nem tudta kezelni azt a dolgot máshogy, hogy én már dolgozom, és így vezette le azt. 
De tényleg egyik napról a másikra "nagy lány" lett Réka, magához képest sokkal komolyabb lett, mint egy kis igazi (majdnem) hároméves.

- A "miért korszak" is megjelent már december 3-án, ugyanis ekkor kezdte el kérdezni mindenre, hogy "miért". (Ez is egy "egyiknaprólamásikra" dolog). 

- A dumája még mindig döglesztő, annyit kacagunk rajta, amikor elhagyja a száját valami aranyköpés. 

- Megjelent az irigység is, ha jön hozzánk játszópajtás, és játszani szeretne Réka valamelyik játékával, rögtön megy, és elveszi, közli, hogy ez az enyém... 

- A szobatisztaság ügy még mindig felemás...
Ami biztos, az az, hogy a fürdés előtt mindig pisil, és most már WC-be, reggel nem mindig, de azért az esetek többségében már igen, napközben pedig még hébe-hóba, mikor milyen kedve van... 
A kaki kérdés megoldódott, és már ritkán, de van, hogy a bilibe megy, sajnos ez még a WC-be nem sikerült eddig, de remélem, hogy lassan már az is sikerül. 

- Ronda baba még mindig meglátogatja Rékát, általában fogócskázni szoktak Rékával. Ha éppen nincs nálunk Ronda, akkor Réka felhívja telefonon, hogy jöjjön játszani. 
Éppen most láttam egy műsort ezzel kapcsolatban, azaz hogy a képzeletbeli baráthoz hogyan viszonyuljunk, és addig nincs is ezzel probléma, ameddig nem ijeszti a gyereket, nem sír, stb., ha csak eljátszik vele, akkor hagyjuk. Ne mondjuk a gyereknek, hogy nem mond igazat, nincs is ott senki, hanem kérdezzük ki róla, beszélgessünk el vele róla, amit ugye tudat alatt, ösztönösen is így csináltam. 

- Már tízig szépen elszámol Réka, és nemcsak mondókaszerűen, hanem rendesen megszámolja pl. az ujjait. 
Rengeteg mondókát és dalt tud, szeret énekelni, táncolni. 
A kedvenc meséjének még a stáblistáját is kívülről fújja :-O Én pl. még a mai napig el tudom mondani a Dallas magyarhangjait... Hát bizony jajjjj... 

- Nagyon illedelmes, szépen köszön hangosan, ha valahová bemegyünk, megköszöni szépen, ha kap valamit, Boldog Karácsonyt és Új Évet kívánt vendégségben, stb. 

- A Mikulás ünnepség annyira nem hatotta meg Rékát, nemigazán akart énekelni sem, szerintem csak a csomagot várta és ezért csalódott volt, hogy olyan soká kapja csak meg, sok a körítés... Pedig mondtam neki előtte, hogy énekelni kell majd, hogy jöjjön a Mikulás és oda tudja majd adni az ajándékot...
Az itthoni csomagnak nagyon örült, kapott nyomdakészletet, Bogyó és Babócás hűtőmágnest és lufikat, na meg csokimikulást is.

- Az ünnepek jól teltek, Réka kapott a Jézuskától Lego babaházat. 
Egyébként szerintem egyből levette azt, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat. Azt már írtam korábban, hogy amikor Kati felhívta a boltot, hogy megérkezett-e már a játék, akkor Réka kérdezte tőle, hogy "Kivel beszéltél, Mama telefonon, a Jézuskával?", és mikor kibontotta a csomagoló papírból a házat, mondta neki Kati, hogy "Na látod, ezért telefonáltunk a Jézuskának", erre Réka azt válaszolta, hogy "Nem is a Jézuskával, hanem a boltos nénivel beszéltél, Mama"...
23-án este díszítettük fel a fát és utána meg is érkezett a Jézuska hozzánk. Azért hoztuk előre a Szentestét, mert másnap Anyukámékhoz voltunk hivatalosak, és mivel oda is rengeteg ajándékot hozott a Jézuska, ezért úgy gondoltuk, hogy ne sokalljon be a sok ajándéktól, hogy tudjon örülni egyszerre egy ajándéknak, mi egy nappal előtte adjuk oda neki a babaházat. 
Egyébként Réka segített díszíteni is, és aztán, amikor leszedtük a fáról a díszeket, abban is lelkesen segített, bár egy gömbdísz sajnos ennek az áldozatául esett... 
Csináltunk mézes sütit is Karácsony előtt, ügyesen keverte, majd gyúrta és formára szaggatta a tésztát.

- A karácsonyi jótettünk is megvolt, segítettünk egy kis kölyökkutyának gazdit találni. 
Egyik délelőtt, amikor Rékával kint voltunk a kertben, arra lettem figyelmes, hogy keservesen sír valahol egy kutyus. Kinéztem az utcára, és láttam, hogy ott kóborol egy kb. két hónapos kutyababa. 
Odahívtam a kapuhoz, jött is. Kihívtam Katit is, és megbeszéltük, hogy beengedjük a kertbe, nehogy elüsse egy autó szegényt. Karcsinak is telefonáltunk, Ő is beleegyezett. 
Rögtön minden fórumon közzétettem, hátha csak elkóborolt valakitől, de sajnos senki sem jelentkezett érte. 
Felmerült az is, hogy akkor megtartjuk kerti ebnek, mert a tappancsán látszott, hogy nagytestű kutya lesz belőle, de 
Sony, a mi kis törpe uszkárunk viszont annyira antiszociális, hogy ő nem igazán tudta elviselni az új jövevényt, őrizte a kis területét, úgyhogy egyértelmű volt, hogy új gazdit kell keresni a kutyulinak. Meg persze, ha egyszer kinti kutyánk lesz, az skót juhászkutya lesz. 
Szóval hirdettük mindenhol, hogy elvihető, nem sokan jelentkeztek sajnos.. 
Végül egy családhoz került a drága, egy 11 éves kislányhoz, úgyhogy biztos jó dolga lesz. Azóta még egy tacsi barátot is kapott Borisz (ugyanis így nevezték el az új gazdái a blökit).