Gyereknap és csúnya szó...

Kicsit elmaradtam ezzel a bejegyzéssel, ezért most pótolom.
Gyereknap alkalmából úgy gondoltuk, lemegyünk a Balatonhoz, egyrészt, hogy nyárra lefoglaljuk a helyünket a kempingben, másrészt hogy egy jót kiránduljunk, illetve gyereknapozzunk.
Karcsi utánanézett, lesz-e a környéken valami gyerekprogram, így esett a választás Balatonfüredre.
Reggel nagyon rafkósan ébredt a Lyány, történt ugyanis, hogy éjszaka valamikor, szokásához híven kimászott a kiságyából, és bevetette magát közénk. Reggel, mikor felkelt, körbenézett, látta, hogy én is, és Karcsi is alszik (persze az Apja szeme félig nyitva volt, és figyelte a Kiscsajt), így visszamászott a helyére, és onnan kezdett el hivogatni engem: "AnyaManya, AnyaManya".
Erre mondtam neki, hogy jöjjön vissza, mert tudom, hogy az előbb ment vissza a helyére, nem tud becsapni.
De Réka mindenképpen azt akarta, hogy én vegyem ki az ágyából, ezért direkt beakasztotta a lábát a két ágy közé és közölte, hogy "Réka lába beakadt...".
Reggeli után el is indultunk. Eseménytelen utazást követően megérkeztünk a kempingbe. Réka amint meglátta a Balatont, rögtön mondta is, hogy pancsizni szeretne, ezért már vette is volna le a szandálját, mert hogy az nem kell a vízbe..., alig bírtam lebeszélni róla.
"Szállásfoglalás" után átmentünk Balatonfüredre gyereknapozni, ami a helyi kempingben volt megrendezve.
Volt mindenféle ugrálóvár kicsiknek és nagyobbaknak, volt arcfestés, ilyen-olyan ügyességi játékok, szóval minden, ami a gyerekeknek kell. Volt színpad is, megérkezésünkkor éppen egy gyerekekből álló fúvószenekar játszott igen ügyesen.
Rékát persze rögtön az ugrálóvár érdekelte, pedig még nem ugrált ilyenen, illetve pontosítok, mert a játszóházban már kipróbálta, de ott inkább csak csúszkált még, akkor még nem ugrált rajta. Roppantul tetszett neki, hogy végre szabadon pattoghat, mert ugye itthon a gaz anya sosem engedi ugrálni az ágyon és a kanapén. Igaz, rögtön az elején olyat esett szegénykém, valahogy a nyakán pördült át, elég ijesztő látvány volt, és pont fel is vettem videóra, viszont neki úgy látszik, meg sem kottyant, mert felállt és ugrált tovább.
Kapott egy buborékfújó pisztolyt, ami nekem sokkal nagyobb ajándék, mivel így nem nekem kell fújnom majd a bubikat, csak meg kell nyomni a gombot és dől belőle a sok bubó.
Elérkezett az ebédidő, ezért átmentünk ebédelni a kedvenc éttermünkbe, ami dugig volt, várni kellett a szabad asztalra, de szerencsére csak pár percig kellett ácsorognunk. Kicsit megijedtem, hogy fogja bírni Réka a várakozást, ha ennyien vannak az étteremben, de aztán sikerült lefoglalnunk.
Neki is rendeltünk ételt, hiszen már nagylány, szépen is ebédelt. Még másnap is mondogatta a Csajszi, hogy a pincérbácsi hozott neki ebédet.
Annyira lefáradt Babucika, hogy a visszautat végigaludta.

                 

Sajnos megszületett Réka első csúnya szava, amit nem tőlünk, szülőktől tanult el... Ez az "Azta picsa", amit egyszer csak, homokozás közben kezdett el hajtogatni, megpróbáltam nem reagálni rá, ezért remélem, hamar elfelejti.
Ha eme szófordulat kicsusszan a száján, én helyesbítek, azaz mondom neki, hogy "Azta mindenit". Ma már ki is javította saját magát, mondta a csúnya szót, majd rögtön hozzá is tette, hogy "Azta mindenit". Kis okos :-)

Stand up comedy

Annyira jót nevettünk Rékán, ahogy Babukával, a babájával játszott az imént.
Mielőtt kivette Babut az ágyból, a következőket mondta Réka neki:
"Hogy vagy, Babuka?"
"Eleget napoztál!"-és kivette az ágyból, majd leültette enni:
"Ebédelj Babuka!"
"Na, ülj rendesen, Babu!"-mikor ledőlt a székről.
"Kell bizony takaró, Babuka"-és betakargatta.
"Eleget ettél, Babuka!"
Majd ráültette a babytaxira, tologatta Babukát, majd közölte vele:
"Eleget autóztál, Babuka!"
Ezután:
"Legózzunk, Babuka!"
Sírva röhögtünk rajta mindannyian :-D


Múltkori aranyköpése Rékának, amikor én, az Apja és Ő együtt feküdtünk a kanapén és néztük a Híradót, éppen a bemondó mondott valamit:
"A bácsi beleesett a TV-be... "-mert ugye nyilván nem értette, hogy került a bácsi a TV-be 😊

Volt itt nálunk a Doktornéni, mert Réka szája mellett van egy kis piros folt elég régóta, és szerettem volna megmutatni neki. Nagyon rendes volt az orvos, mert délelőtt volt ma kivételesen rendelés, mivel helyettesítette a másik orvost is, én ezt nem tudtam, így már nem volt ott a rendelőben, mire odaértünk, ezért felajánlotta, hogy eljön hozzánk.
Rékának szimpatikus a doktornő, mert folyamatosan magyarázott neki, pedig idegenek előtt szégyenlős.
Elmesélte, hogy Dávid baba dobálta a homokot délelőtt, és azt nem szabad, meg még mesélt egy-két dolgot, amit fontosnak tartott.
A doktornő is csodálkozott, milyen kis ügyesen magyaráz :-)
Már három mondókát elmond magától, és folyamatosan próbálkozik újabbak tanulásával :-)

Annyira cuki, ahogyan csiripel a kis édes hangján :-D

A kis vagány :-D

Apa kezdődik...

...az igazi kemény dackorszak, a Kisasszony rendesen feszegeti a határait :-S
Vasárnap babazsúrban voltunk egy rég nem látott ismerősömnél, neki is annyi idős a kisfia, mint Réka, nincs 1,5 hónap sem köztük.
Ahhoz képest, hogy Réka senkit sem ismert, rögtön feltalálta magát, szépen eljátszott, a végén haza sem akart jönni.
Mire hazaértünk, Karcsi a rácsos kiságyat átalakította leesésgátlóval ellátott ággyá, mert ugye egy ekkora nagylány már ilyen ágyban alszik. Vicces, mert pont megbeszéltük az ismerősömmel a buliban, hogy Rékának még egyelőre nem cseréljük le a rácsos ágyát, Apával ezen vaciláltunk már egy ideje, hogy csere, nem csere, de aztán ezt rövidre zárta azzal, hogy mire hazajöttünk, megcsinálta.
Nekem az volt az aggályom ezzel kapcsolatban, hogy alatatásnál simán kimászik majd, és nem bírom elaltatni, én ezért nem akartam még az ágyat. De pozitívan csalódtam, ugyanis zökkenőmentesen ment az altatás, egészen csütörtök estig...
A szokásos esti rituálé után befektettem Rékát az ágyába, ezután pedig kezdődött a rémálom. Kimászott az ágyból, be a miénkbe, én visszatettem, majd ismét kimászott, akkor újra vissza, ezután ugrált az ágyán, és ez ment így szüntelenül, hol ilyen sorrendben, hol felcserélve azt, a lényeg, hogy nem feküdt le. Már fenyegetőztünk azzal, hogy kidobjuk a sisakját és a Legóját is elviszi a kukás bácsi, de nem hatotta meg.
Kedden előadás volt a Baba-Mama Klubban a dackorszakról és a gyereknevelésről, ahol többek között szó esett a következetességről is, ami nálam eléggé hiányos, hogy amire azt mondtuk egyszer, hogy nem, az mindig nem maradjon. [Egyébként most kedden én fogok előadást tartani a fogápolásról :-)]
Szóval akármennyire is kétségbe voltunk esve Karcsival, hogy hogy fogjuk bent tartani az ágyában, akkor sem engedtünk Rékának, így ¼ 12-kor végre álomba hisztizte magát.
Előre féltem a ma délutáni altatástól, mint kiderült, joggal. Megint nem maradt bent az ágyában, de sajnos megint nem voltam következetes, mert már nagyon el voltunk csúszva az alvással, úgy voltam vele, hogy nem harcolok megint vele, mert akkor még most sem aludna, ezért engedtem, hogy felmásszon az ágyunkra, és végül ott aludt el. Szóval elméletben nagyon jól hangzik ez a "csakazértisnem", de kivitelezni borzasztóan nehéz... :-S
Kíváncsi vagyok, most este milyen lesz az altatás...

26 hónapos :-)

Anyák Napi rinya post...

Nagyon jó anyának lenni.
Néha még mindig alig hiszem el, hogy tényleg van egy kislányom, tehát ANYA vagyok... A mai nap nekem is szól :-) Várandósan úgy képzeljük el, hogy minden rózsaszín köd, minden idilli lesz, a nehézségekről valahogy elfelejtkezünk, eszünkbe sem jut ilyesmi.
Így Anyák Napján is "illene" inkább erről a rózsaszín ködről, vattacukorról írnom, de egyrészt tudjuk, hogy ez nem így van, másrészt pedig a többi bejegyzésem általában inkább pozitív hangvételű, így most jön egy kis rinya post.

Nehéz anyának lenni, főleg olyan napokon, mint például a tegnapi, vagy a Húsvét előtti pénteken, amikor volt egy mélypontom.
A Húsvét előtti pénteken ugyanis Réka valószínűleg bal lábbal kelt fel...
Folyton hisztizett, ellenkezett. Már reggelizni is alig reggelizett, mindig talált magának valami jobb elfoglaltságot evés helyett.
Aztán gondoltam, hogy miután megreggeliztünk, elpakolok, meg egy kis házimunka után tornázni fogok egy picit. Megbeszéltem Rékával, hogy torna után indulunk a játszótérre. Szoktunk együtt tornázni Rékával, tehát nem szokott gond lenni ezzel a 20 perccel, de aznap rettenetesen rossz volt, ugrált a kanapén, fejjel előre gurult le róla, hisztizett, stb, csak azért, hogy hagyjam abba, és menjünk már a térre. De ezzel a viselkedésével csak azt érte el, hogy nem vittem el Őt oda, csak a kertbe mentünk ki végül.
Tudom, ez így leírva nem hangzik borzalmasan, de én is már reggel óta nyűgös voltam, valószínűleg front is volt, na meg az miatt is, hogy menzesz előtt álltam, ilyenkor pedig tombolnak bennem a hormonok...
Igen, valószínűleg ezt a feszültséget a Tökmag is megérezte, ezért viselkedett Ő is úgy, ahogy, meg neki is nehezebb napja volt. Szóval abbahagytam a tornát, kimentünk a kertbe, ott játszott Réka, aztán közölte, hogy éhes és hogy a teraszon akar enni. Oké, mondom, miért ne, szép idő van, üljünk ki. Kihordtam mindent, ami az ebédhez kell, aztán leültünk enni. Kb. két percig bírta Réka, aztán lemászott a székről, le akart menni a teraszról a kertbe. Nagy nehezen sikerült megbeszélnem vele, hogy majd ebéd után lemehet. Sikerült is visszaültetni a székbe, ismét evett két kanállal, aztán mehetnéke volt megint... Ezt eljátszottuk még egy párszor, aztán megégeltem, bevittem, de bent már egyáltalán nem evett.
Közben kiderült, hogy az időjárás miatt mégsem megyünk másnap lakókocsizni, pedig már nagyon rákészültem, hogy végre kimozdulunk itthonról. Oké, hogy járunk Baba-Mama Klubba, meg összejárunk anyukákkal, de azért vágyik az ember arra, hogy végre kiszakadjon egy kicsit a mókuskerékből.
Réka délutáni alvása után be akartam fejezni a délelőtt elkezdett tornámat, addig Réka kint volt a kertben az Apjával. Mivel elkezdett esni az eső, bejöttek, és szépen játszott mellettem Réka Karcsival, én meg tornáztam. Azonban telefonon hívták Karcsit, ezért kiment a szobából, és akkor Réka kezdte megint azt, amit délelőtt művelt, én meg tiszta ideg voltam már, hogy nem igaz, hogy már 20 percet sem  tudok nyugiban eltölteni egyedül, magamra szánva.
Aztán jött a vacsora... A gondosan elkészített kaját ugyanis Réka ismét nem ette, hol felállt, hol leült, hol ugrált a kisszékén, föl-alá rohangált a lakásban, és egyszercsak azt vettem észre, hogy Sony, a kiskutyánk szépen ki is használja a helyzetet, és jóízűen lakmározik Réka tányérjából... Na itt, ennél a pontnál szakadt el nálam a cérna, az egész napos feszültség sírás formájában jött ki belőlem...

Tegnap pedig vásárolni mentünk, én, Réka és a Mama.
Ha az Auchanba megyünk, akkor be szokott kéredzkedni a 100 Ft-sal működő autóba, azt nagyon szereti. De nem az említett áruházban kezdtük a vásárlást, hanem máshol, Ő meg már alig bírta kivárni, mikor ülhet a játék autóba. Aztán, miután megérkeztünk a madaras áruházba, kitörő örömmel nyugtázta, hogy két kört is mehetett végre a beígért járvánnyal. A második kör előtt megbeszéltem vele, hogy utána kiszáll és megyünk a Mama elé, aki az egyik bolt előtt várt minket.
Ahogy megállt az autó, vettem is ki a Kisasszonyt, de elkezdett hisztizni, hogy Ő "nem ukaa", azaz nem akar kiszállni. Persze kivettem, aminek az lett a következménye, hogy csavarta ki magát a kezemből, ordított, majdnem lerúgta rólam a nadrágom is. Leraktam a földre, ott meg elterült, hisztizett. Felállítottam, kézen fogtam, kihúzta a kezét és elszaladt... Alig bírtam elkapni. És még ezután kellett volna bemenni vásárolni...
Végül felvettem, bementünk. Kézben elvolt, de már nagyon nehéz ahhoz, hogy cipeljem a valagát, jóhiszeműen letettem, hogy majd jön kézenfogva, de persze, hogy nem... Ugyanaz a műsor, mint az üzletsoron... Így megint kézben, fizetés, ismét letettem, újabb műsor... Úgy néztek ránk az emberek, mint az UFO-ra, mondjuk pont nem érdel, ki mit gondol...
Elmagyaráztam neki, hogy ez nem helyes viselkedés, talán értett a szóból, mert kifelé menet már jött kézenfogva. Hát én konkrétan leizzadtam, mire végre beültünk az autóba...
Tudom, el van kényeztetve a Lány, megkap (majdnem) mindent, amit kiejt a száján, vagy csak gondol rá. Ezen kell javítanunk még, rajta vagyunk az ügyön.
Szerencsére azért nem sok ilyen nap van. Ha ezt mindennap eljátszaná a Kisasszony, lehet, hogy záros határidőn belül megzakkannék...
 
Ui.: Kati, tényleg le a kalappal előtted, hogy ilyen hisztiket Neked nap mint nap át kell élned, hős vagy!

Klónozott hétvége és a majális

Ismét Apa élménybeszámolóját teszem közzé, egyrészt azért, mert már megint beelőzött vele, másrészt azért, mert annyira jól írta meg már megint, hogy kár lenne az én írásommal "elrontani" az övét... Hiába, aki az újságíró apukájától örökölt némi tehetséget az íráshoz... :-D


Igen jó arc lehetett, aki kitalálta hosszú hétvégéket. Ha már ilyen tehetséges volt, akkor az időjárásról is gondoskodhatott volna... Már megint ott tartottunk, hogy mennénk lakókocsizni, de az égiek ellenünk dolgoznak.
Hétfőtől figyeltem az előrejelzéseket, amiből azt szűrtem le, hogy ha máskor nem, legalább a hosszú hétvége első két napján elfogadható lesz az idő.
Gyors kupaktanács, hogy merre induljunk. Tényleg gyors volt, mert a múltkor olyan jól éreztünk magunkat Cegléden, hogy ismét ezt választottuk úti célul. Klónozzuk a múltkori kamperolást!
Megjegyzem: kezdünk fejlődni pakolás terén. Érezhetően kevesebb cuccot kellett kihordanom a lakókocsiba.
Azonban valamiért sikerült annyi pelenkát magunkkal vinni, hogyha Rékára ne adj' Isten rájött volna két napig a cifrafosás, a maradékkal még be tudtuk volna pelenkázni a környék összes rászoruló kisgyermekét. Az út eseménytelen volt, leszámítva némi hisztit, hogy mikor érünk már oda a játszótérre. Rékánál egyelőre ez egyet jelent a kempinggel. Amíg én beparkoltam a boxba és otthonos körülményeket teremtettem magunk körül, Ő már a játszótéren volt. Alig akart bejönni ebédelni. Megbeszéltük vele, ha szépen eszik és utána alszik egy kicsit, akkor délután átmegyünk a termálfürdőbe (Rékanyelven: Placcs-ba) fürdeni.

Réka bent alszik, apa kint napozik. Na jó, szelfizik :)

A fürdőben a nagy kedvenc neki a gyerekmedence. Vannak bekészítve játékok, többek között műanyag állatkák, melyeket előszeretettel itat meg klóros vízzel. Van úgy, hogy egyszerűen csak belemerít a vízbe egy arra alkalmas eszközt és szépen abból adja nekik, de olyan is előfordul, hogy elkapja mondjuk a boci nyakát és belenyomja őt a vizesvödörbe :)

Ez a szolidabb itatási módszer. Itt éppen a tigris volt szomjas.

Este vacsora, majd fürdés következett a lakókocsiban úgy, mint múltkor. Péntek reggel már alig bírta kivárni mire felöltözünk, hogy mehessen újra a játszótérre. Bukósisak fel, napszemüveg bejátszik és irány motorral a csúszdához.

Drága pici UFÓm. Imádom!

Reggelihez szintén nehéz volt becsábítani és persze új szokása szerint nem is akart rendesen enni. Ekkor elég vicces ám hatásos ötlet jutott eszembe. Azt mondtam neki, hogy csak akkor megyünk át a Placcsba, ha megeszi az összes ennivalót. Ha így tesz, én felhívom a bácsit a fürdőbe és megkérem, hogy csinálja a vizet a gyerekmedencébe, mert Réka szépen reggelizett és visszük át pancsolni. Bejött a "csel" , megevett mindent. Látni kellett volna, hogy kikerekedett a szeme, mikor felvettem a telefont és (eljátszottam) a telefonhívást.

Miután megvolt a fürdőzés, kitaláltuk, hogy ellátogatunk a ceglédi majálisra, ami nem kimondottan majális, hanem Városalapítók Napi Forgatag. 650éves most Cegléd és ennek alkalmából 1-től 4-éig változatos rendezvények vannak a Kossuth téren. Forgatagnak nem volt forgatag, de azért találtunk Rékának érdekes dolgokat. Íme a képek:

Kirakodó vásár

Mini lajtos kocsi szomjas túristáknak. Jó, hogy gondolnak ilyesmire.

Enni-innivalók bódészámra

Egy-egy rétesre elcsábultunk mi is

Ez bezzeg jobban csúszik, mint az ebéd :)

Ezen csak jót röhögtem. Netto baromság. Nincs az utca végén ajtó, sem vészkijárat :)

A Drag motor apa szívét is megdobogtatta, de Réka mindenáron pénzt akart bele dobni, hogy mozogjon :)

Fejben már a Nürburgringen. Koncentrál ezerrel. Ezt onnan tudom, hogy ki van nyújtva a nyelve.

Szóval jól telt ez a két nap, csodás időnk volt. Visszatérve a kempingbe Réka ismét birtokba vette a játszóteret én addig összepakoltam, mert kezdtek gyülekezni a viharfelhők. Kényelmesen elkészültünk, fizettem a két napért összesen fürdőbelépőkkel együtt 7640Ft-ot, ami valljuk be nem túl sok ilyen szinvonalú szolgáltatásért. Elindultunk és alig fordultam ki a 4-es útra, már el is kezdett szakadni az eső. Gyakorlatilag hazáig esett kisebb nagyobb szünetekkel. Örülök, hogy a négynapos hétvégének legalább az első két napja ilyen jól és napsütéssel telt. A többit meglátjuk.