Gyereknap és csúnya szó...

Kicsit elmaradtam ezzel a bejegyzéssel, ezért most pótolom.
Gyereknap alkalmából úgy gondoltuk, lemegyünk a Balatonhoz, egyrészt, hogy nyárra lefoglaljuk a helyünket a kempingben, másrészt hogy egy jót kiránduljunk, illetve gyereknapozzunk.
Karcsi utánanézett, lesz-e a környéken valami gyerekprogram, így esett a választás Balatonfüredre.
Reggel nagyon rafkósan ébredt a Lyány, történt ugyanis, hogy éjszaka valamikor, szokásához híven kimászott a kiságyából, és bevetette magát közénk. Reggel, mikor felkelt, körbenézett, látta, hogy én is, és Karcsi is alszik (persze az Apja szeme félig nyitva volt, és figyelte a Kiscsajt), így visszamászott a helyére, és onnan kezdett el hivogatni engem: "AnyaManya, AnyaManya".
Erre mondtam neki, hogy jöjjön vissza, mert tudom, hogy az előbb ment vissza a helyére, nem tud becsapni.
De Réka mindenképpen azt akarta, hogy én vegyem ki az ágyából, ezért direkt beakasztotta a lábát a két ágy közé és közölte, hogy "Réka lába beakadt...".
Reggeli után el is indultunk. Eseménytelen utazást követően megérkeztünk a kempingbe. Réka amint meglátta a Balatont, rögtön mondta is, hogy pancsizni szeretne, ezért már vette is volna le a szandálját, mert hogy az nem kell a vízbe..., alig bírtam lebeszélni róla.
"Szállásfoglalás" után átmentünk Balatonfüredre gyereknapozni, ami a helyi kempingben volt megrendezve.
Volt mindenféle ugrálóvár kicsiknek és nagyobbaknak, volt arcfestés, ilyen-olyan ügyességi játékok, szóval minden, ami a gyerekeknek kell. Volt színpad is, megérkezésünkkor éppen egy gyerekekből álló fúvószenekar játszott igen ügyesen.
Rékát persze rögtön az ugrálóvár érdekelte, pedig még nem ugrált ilyenen, illetve pontosítok, mert a játszóházban már kipróbálta, de ott inkább csak csúszkált még, akkor még nem ugrált rajta. Roppantul tetszett neki, hogy végre szabadon pattoghat, mert ugye itthon a gaz anya sosem engedi ugrálni az ágyon és a kanapén. Igaz, rögtön az elején olyat esett szegénykém, valahogy a nyakán pördült át, elég ijesztő látvány volt, és pont fel is vettem videóra, viszont neki úgy látszik, meg sem kottyant, mert felállt és ugrált tovább.
Kapott egy buborékfújó pisztolyt, ami nekem sokkal nagyobb ajándék, mivel így nem nekem kell fújnom majd a bubikat, csak meg kell nyomni a gombot és dől belőle a sok bubó.
Elérkezett az ebédidő, ezért átmentünk ebédelni a kedvenc éttermünkbe, ami dugig volt, várni kellett a szabad asztalra, de szerencsére csak pár percig kellett ácsorognunk. Kicsit megijedtem, hogy fogja bírni Réka a várakozást, ha ennyien vannak az étteremben, de aztán sikerült lefoglalnunk.
Neki is rendeltünk ételt, hiszen már nagylány, szépen is ebédelt. Még másnap is mondogatta a Csajszi, hogy a pincérbácsi hozott neki ebédet.
Annyira lefáradt Babucika, hogy a visszautat végigaludta.

                 

Sajnos megszületett Réka első csúnya szava, amit nem tőlünk, szülőktől tanult el... Ez az "Azta picsa", amit egyszer csak, homokozás közben kezdett el hajtogatni, megpróbáltam nem reagálni rá, ezért remélem, hamar elfelejti.
Ha eme szófordulat kicsusszan a száján, én helyesbítek, azaz mondom neki, hogy "Azta mindenit". Ma már ki is javította saját magát, mondta a csúnya szót, majd rögtön hozzá is tette, hogy "Azta mindenit". Kis okos :-)