Húsvét Cegléden

Apa megelőzött eme bejegyzés megírásával, és mivel ugyanott voltunk, nagyjából ugyanazt is írnám, mint Ő, ezért most kivételesen bemásolom a bejegyzését ide az én blogomba :-)

Már jó régen elterveztük, hogy a húsvéti hosszú hétvégét kempingezéssel fogjuk tölteni.
De az időjárás csak nem akart nekünk kedvezni. Ahogy közeledett a várva várt hétvége, úgy lett egyre rosszabb idő. Kezdtünk elkeseredni, majd abban állapodtunk meg, hogy meglátjuk szombaton mivé fajul az idő, utána döntünk, hogy megyünk-e, vagy nem. Szombaton aztán volt minden. A szélvihartól kezdve a jégesőig... Gondoltuk is, hogy ennél már csak jobb lehet. Réka is mondogatta, hogy megy "kepigez" -ni.
Persze az időjós oldalak is azt mutatták, hogy kevesebb lesz a csapadék. Akkor gyerünk!

Pár dologban biztos voltam:
-Nem akarok sokat utazni, mert azzal is csak megy az idő, ugye a szombatot már elvesztettük.
-Most nem akarok nagy társaságba, vagy találkozóba keveredni, mert pihenni szeretnék.
-Legyen melegvízű strand, mert Rékának már régóta be van ígérve a pancsolás.

Gyorsan  megnéztem a campinform oldalát , ahol lecsekkoltam a találkozók helyszíneit, amit most jó messze elkerülünk. Ez és a közelség a ceglédi termál kemping felé terelte az irányt.
Azt a helyet úgyis imádjuk. Sokszor voltunk már ott és mindennel elégedettek voltunk mindig.
A színvonal állandó. A kemping tiszta, a fürdő szuper, bár most még csak a fedett rész van nyitva, mert nincs még szezon. A kemping egész területén van ingyen WiFi. 

Az esős szombat ideális volt a pakolásra, nem kellett kapkodni. Megint sikerült egy hétre csomagolnunk két nap helyett. Ezen még javítanunk kellene, de három éve nem sikerül.
Pedig én már listát is írtam a legszükségesebb dolgokról, de a csajok überelnek mindent :)

Az odaút eseménymentes volt. Alig egy óra alatt meg is érkeztünk és fantasztikus látvány tárult a szemem elé. Gyakorlatilag üres volt a kemping. Ez aztán szuper. Miénk minden, azt csinálunk, amit akarunk, nem kell senkire tekintettel lenni. Az apartman házak gyakorlatilag 90%-a foglalt volt, de az ott lakók nem keverednek a kempingesekkel úgy vettem észre.

Miénk itt a tér.

Ez volt a Mover első éles próbája. Benavigáltam a lakókocsit a megszokott helyünkre a hátsó boxok közepére, ahonnan jól rá lehet látni a kemping főútjára. Kipakolás után, irány a strand!
Nem voltak túl sokan, jól el lehetett férni a medencékben. Réka kipróbálta az összeset, kivéve a legmelegebb termált. Oda mi sem szoktunk beülni, mert nem kívánom megfőzni a ..........
Persze a gyerekmedence volt a kedvenc. Alig lehetett egy óra után kiimádkozni belőle a gyerkőcöt.
Visszatérve a lakókocsihoz sütöttünk némi húst ebédre, aztán letettük aludni a Kismanót.

Na nem mind ebédre készül ám! Vacsizni is kell valamit.

 Alvás után az első szó a játszótér "háciti" volt, a második a csúszda "dzsídzsa"! Korlátlan mennyiségű időt tudna eltölteni a játszótéren. Kánaán volt neki, hogy kilép a lakókocsiból, felpattan a kismotorjára és egy perc alatt ott van a játszótéren.

Apával mókázni a legjobb.

Néhány óra játék után beesteledett és eljött a vacsora és fürdés ideje. Nem akartuk a hidegben kint a vizesblokkban fürdetni ezért kitaláltam, hogy a kiskádját a lakókocsi egyik asztalára teszem és abba hozok neki vizet. Osztatlan sikert aratott az ötlet. Nézzétek csak ezt a mosolyt:

Vizimanó

Nemrég fejlesztettem az első biciklitartóra egy tv-antennatartó rudat sátorvasból. Gondoltam majd este kipróbálom egy Híradó erejéig, hogy milyen a vétel. Épp csak egy kicsit sikerült néznem, mikor is Réka kiadta a parancsot, hogy neki most Bogyó és Babóca mese kell DVD-n, úgyhogy a Híradómnak lőttek. Eszembe is jutott, hogy gyerekkoromban mennyire utáltam, amikor a felnőttek Híradót, vagy az Ablak című műsort nézték és nem mesét. Sose értettem, hogy mit szeretnek ezekben az unalmas műsorokban :)
Na mindegy. A MindigTv vétel szuper, az antennatartó jól vizsgázott. Bogyó és Babóca pedig álomba ringatta Rékát. Kilenckor engem is elnyomott az álom. Előtte beállítottam a fűtést, kellemes idő volt egész éjjel. Olyannyira jót aludtunk, hogy Réka is reggel nyolcig húzta a lóbőrt.

A szóban forgó antenna. Csak szóban forog.

Reggel felkelés és reggeli után természetesen ismét a játszótér következett, majd 11kor átmentünk a termálba. Odaérve láttuk, hogy az utcán áll a sor vége. Nekünk nem kellett beállni a sorba, mert a kempingben hordott beléptető "óra" ide is jó, így nem kell külön jegyet váltani. Szerencsére a sorban állók sem lincseltek meg. Bejutottunk. Ahhoz képest, hogy még csak egy órája volt nyitva a fürdő, már jó sokan voltak odabent, de azért mi is elfértünk. Réka birtokba vette a gyerekmedencét. Pozitívumként külön kiemelném, hogy ottlétünkkor éppen vízminőség ellenőrzést tartott az egyik dolgozó. Vízhőfokot, klórszintet és PH-t mért, ha jól láttam. Jó, hogy figyelnek ilyesmire. Egy órát voltunk bent. Kifelé jövet láttuk, hogy addigra jutott be a sorban álló utolsó család, majd kisvártatva megérkezett egy kínai csoport is. Teltház!

Az ebédet én készítettem, míg Réka ismét a játszótéren múlatta az időt. Virslit főztem.
Ennyire terjed ki a főzőtudományom :) Bár mindenki azt mondta, hogy finom volt. Aranyosak!
Ebéd után még egy kis játszóterezés Anyával, addig én összepakoltam, hogy úgy tudjunk elindulni, hogy Réka a délutáni alvását a kocsiban töltse.

Hát nem tiszta apja :) Ja és az elengedhetetlen bukósisak...

Terv szerint indultunk. A kempinget elhagyva hamarosan álomba szenderült a Picike.
Kissé nagyobb volt ugyan a forgalom, mint vasárnap, de nem volt vészes. Egészen jól haladtunk a 405-ös útig, ahol is leintettek a rendőrök. Na, erre szegény Babám sajnos rögtön fel is ébredt. Mondták ugyan a rádióban, hogy a Húsvétra való tekintettel fokozott lesz a közúti ellenőrzés, hogy az ittas locsolkodókat kiszűrjék. A rend éber őrei úgy gondolták bizonyára, hogy lakókocsival járok locsolkodni piásan, így rögtön leintettek 5-6 román átutazóval egyetemben. Meg kell mondjam, nem a pálinkától volt lila a fejem. Idióták! Mivel csodák-csodája minden rendben volt a papírjaimmal, elengedtek... Egy és negyed óra alatt hazaértünk. Gyorsan kipakoltunk, a szennyes a mosógépben, a gyerek azóta sem aludt vissza, én írom ezt a posztot és már azon gondolkozom, hogy hová menjünk legközelebb. 

Eredeti bejegyzés: Knaus Blog by KVD

Digi dagi daganat :-D

A címben említett mondóka Réka szájából most először hangzott  el így, ahogy a videóban hallatszik :-)
Annyira megörültem ennek, hogy rögtön felvettem videóra, ez elég bénán sikerült, biztos lesz ennél jobb felvétel is erről, de így frissiben akartam megmutatni, milyen kis ügyes Rékuci :-)
Ja, és mondókát most először mondott el magától, segítség nélkül, nagyon büszke vagyok rá!
Eddig csak "Digga-digga" volt a mondóka szövege, aztán pár napja már ment az első sora a mondókának, "Digi dagi daganat", ezt hajtogatta pár napig, majd ma, hintázás közben egyszercsak elmondta majdnem teljesen, mivel azt a sort, hogy "De a halak ügyesek" még nem megy.
A videó eleje azért más, mint a folytatás, mert a második videóról lemaradt az eleje, de természetesen elejétől a végéig el tudja mondani Réka a kis "versikét" :-D

25. hónap; illetve ahogy elterveztem, és ahogy alakult...

Már megint eltelt egy hónap, így Réka betöltötte a 25. hónapot :-) Amit az elmúlt egy hónap alatt történt fejlődésből kiemelnék, ami nagyon látványos, az a beszédfejlődés.
Eddig is már szépen mondatokban beszélt Réka, illetve szavakkal fejezte ki az akaratát, mondandóját, bár a mondatok még csak két - három szóból álltak, mostanra azonban nemcsak hogy hosszabb mondatokban beszél, de elkezdett összetett mondatokat is használni.
Pl.: volt egy kedvenc előkéje Rékának, amit még Dorina, a kis rokon kislány hagyott itt nálunk egyszer véletlenül. Rékának nagyon megtetszett, így megkapta Dorinától, nem kellett visszaadni neki.
Ám a sok használat miatt szétszakadt az említett becses anyagdarab, ezért ki kellett dobni. Annyira hozzánőtt a Kiscsajhoz az előke, hogy helyette be kellett szereznünk egy másikat, amit kifejezetten az elnyűtt helyett kapott Réka, pedig ezer másik előkénk is van, de azok ugye nem Dorinától vannak... Ez a történet Réka szájából így hangzik:
"A higi (régi) Donina eke (előke) elvitte kukabácsi, helyette Hello Kitty eke". (Pár napja Dorina helyett még Kabbakümm-öt mondott, az előke "eke Kabbakümm" volt, de most már szépen mondja a kedvenc rokon kislány nevét).
Olyan szavakat kezd el használni napról napra, hogy csak lesek, miket tud már.

Már említettem az előző bejegyzésemben, hogy elkezdődött a "mi ez" , illetve a "ki ez" korszak április 4-én, pont az eljegyzésünk évfordulóján, másnap pedig Réka először mondta, hogy "szejetlek", azaz szeretlek : -)
Ez úgy történt, hogy szombat este Karcsi mutatott valamit a lap topon, Kati és én mellette ültünk az ágyon, Réka pedig nyüstölte közben a Mamáját, hogy menjen vele hintázni, de Kati mama csakazért sem tágított a számítógép mellől, ezért Rékuci kettőnk közé furakodott, odahajolt Katihoz és közölte vele, hogy "Kati mama, szejetlek"... Azt hittem/hittük először, hogy rosszul hallottuk, de nem, ugyanis megismételte :-D
Ha Réka valamit nagyon akar, bevet mindent az ügy érdekében :-D
Ááá dehogy, nem voltam irigy kicsit sem... :-O : -D Persze azonnal kértem én is tőle, hogy mondja nekem is ezt a bűvös mondatot: "AnyaManya, szejetlek", úgyhogy én is majdnem elolvadtam ennek hallatán :-O <3
Amúgy azt, hogy "imádlak", Réka nekem mondta először, csakhogy én se maradjak ki a fontos szavak elsőre Anyának történő közléséről :-D (Húú, ez a mondat annyira nem sikerült magyarosra, de ez van ).

Így, hogy Réka két éves lett, összegzem azt, hogyan terveztem meg terhesség előtt / alatt a gyermeknevelést és az azzal járó dolgokat, és az hogyan is alakult a "valóságban", azaz Réka megszületése után:

- Kezdeném a szüléssel, ami tulajdonképpen úgy alakult, ahogyan elképzeltem, egy-két dolgot leszámítva. Az egyik ilyen dolog az, hogy végül nem a fogadott orvosomnál szültem.
Még terhesség alatt néztem egy sorozatot, aminek a címe Szülőszoba, és ennek az egyik részében volt, hogy az egyik kismama szülését nem a fogadott orvosa vezette le, mert pont szabadságra ment addigra. Gondoltam, hogy lehet szegénynek ilyen pechje, ez velem biztos nem fog előfordulni..., mert se nem nyárra, se nem télre esik a kiírás napja, csak arra nem számítottam, hogy a Tamás nevű szülész-nőgyógyászom névnapja alkalmából lesz szabin éppen akkor :-S
Szülés előtt csináltam szülési tervet, ami sok-sok pontból állt, mit szeretnék, illetve mit nem... Én kis naiv.
Végülis nem bántam meg, hogy az új orvosomnak ezt nem tudtam megmutatni, mondjuk a fogadottnak sem mutattam meg, csak azt emeltem ki belőle neki szóban, hogy vákuummal nem szeretnék szülni, kerüljük el, ahogy lehet. Úgyis a szülésznő és az orvos dönt, mit hogyan kell csinálni.
Így az én egyik pontom, miszerint oxitocint ne adjanak, vagy minél később vágják el a köldökzsinórt, meg még ehhez hasonlókat írtam össze, elég nevetségesnek tűnik visszatekintve, még jó, hogy végül nem mutattam meg nekik...
Szerintem ezeken a terveken jókat nevetnek az orvosok, mikor elolvassák...

- Szoptatás: újabb naiv gondolatok első gyermekét váró anyukánál...
Hogy majd szuperül fog ez menni nekünk, minimum 6 hónapos koráig kizárólag anyatejen fog élni a gyerek, rengeteg tejem lesz, fel sem merült bennem, hogy nem...
Illetve mi az, hogy egy anyuka nem szoptatja a babáját és tápszert ad neki?!
Ezeknek az ellenkezőjével már a kórházban szembesültem, alig sikerült a bal mellemre rátenni Rékát, valahogy nem esett a kezemre.
Aztán itthon kiderült, hogy nincs elég tejem a sokadik pisimentes pelus és véget nem érő sírás után... Ezért már az első itthon töltött napunk estéjén kiegészítésként tápszert kapott Rékus. Mindent elkövettem, hogy legyen több tejem, de egy bizonyos mennyiségnél többet, mégha fejen álltam volna sem tudtam produkálni. Ennyit a 6 hónapos korig kizárólag anyatejes táplálásról...
A hozzátáplálásig, tehát 4,5-5 hónapig szopizás-tápszer-fejés kombó ment egész nap, majd hozzátáplálás után már egy kicsit könnyebb volt, mert a délelőtti, majd a délutáni tápszert ki lehetett váltani, de a szopik maradtak, aztán egy idő után márcsak elalváshoz kellett a cici, és 17,5 hónaposan Réka úgy döntött egyik pillanatról a másikra, hogy teljesen leszokik. Amúgy nem bántam meg a hercehurcát az elején a szoptatással kapcsolatban.

- Cumi: elterveztem, és szigorúan tartottam is magam ahhoz, hogy az én lányom márpedig nem fog cumizni (egyrészt szakmailag, másrészt a leszoktatás miatti mizéria miatt, illetve azért is voltam ellene, mert én sem cumiztam).
Egyszer Réka szájába tettem a cumit, de kiköpte, így Ő is úgy döntött, nem kell ez neki.
Ezt az elhatározásomatsikerült betartani, megvalósítani :-)

- Következetesség a nevelésben: ez kemény dió, sajnos nem is mindig sikerül következetesnek lennem, bár igyekszem.

- Édesség: ezt is nagyon határozottan elhatároztam, hogy nincs édesség, így csoki, cukorka, keksz, csak zöldség, gyümölcs, tehát egészséges nasik.
Na jó, néha persze ehet édességet, de nem mindig, egyfolytában, csak mértékkel.
Eleinte mindig meghámoztam a rudit, csak a túrót adtam Rékának, de most már lazultam e téren, és egyben megeheti.
Ha szépen megeszi az ebédet, akkor kap Kinder tojást, vagy kis csokit, vagy a nagy kedvencet, a krémtúrót, de azért igyekszem arra, hogy főétkezést ne váltson ki valamilyen édesség. Persze Réka ha tehetné, mindig csak ilyesmit enne.
Természetesen nem minden ebéd után eszik édességet, főleg mostanában, mivel keveset eszik, úgy kell beleimádkoznom az ételt... :-S

- TV nézés: nem érdekli a TV, inkább mondókákat, kisebb meséket néz a lap topon, de csak lefekvés előtt délután és este, illetve ebéd közben... Tudom, helytelen evés közben mesét néznie, de egyszerűen máshogy nem eszik... Nesze neked következetesség... Mindig eltervezem, hogy nem nézhet videót evés közben, dehát ha máshogy nem megy...

- 3 évig otthon leszek vele, és a bölcsit kihagyjuk: ez a 3 év 2,5 év lesz, ugyanis szeptemberben megyek vissza dolgozni. Így beszéltük meg a főnökömmel, így vette fel a helyettesemet határozott időre, másrészt amit GYES címen ad az állam, az nevetséges, csak a hitelem a duplája ennek az összegnek, úgyhogy muszáj dolgoznom.
De a bölcsit így is kihagyjuk szerencsére, mert amíg Réka nem megy óvodába, addig a Mama fog vigyázni rá addig, amíg dolgozom.

Eljegyzésünk 10. évfordulója ❤

Ma 10 éve, hogy Karcsi megkérte a kezem :-)
Azért eléggé szégyellem magam, ugyanis szerdán, vacsora közben beszélgettünk Karcsival, aki az egyik mondatába csak úgy beleszőtte, hogy "majd pénteken, amikor kettesben vacsorázunk az étteremben... ", én meg néztem rá bárgyún, még meg is kérdeztem, hogy ez milyen április elsejei tréfa, amire közölte, hogy nem az, de nekem még mindig nem esett le, hogy hanyadika is lesz pénteken... Annyira nem tudom azt sem néha, milyen nap van aznap :-S Szóval nem szépítem, rettenetesen mérges vagyok magamra ez miatt, pedig soha nem szoktam elfelejteni ilyen fontos dátumokat, de valahogy teljesen el vagyok csúszva az időben... :-(

Karcsi tőlem az egyik kedvencét, a babapiskótás, joghurtos, gyümölcsös sütit kapja, este pedig vacsora kettesben a kedvenc éttermünkben :-D
Réka pedig évfordulónk alkalmából eloszor rákérdezett valamire, hogy "Mi ez?", tehát jön a "miez" korszak :-O


❤ ❤ ❤ NAGYON BOLDOG 10. ELJEGYZÉSI ÉVFORDULÓT NEKÜNK ❤ ❤ ❤

Ilyen fiatalok voltunk 10 évvel ezelőtt :-P

A süti :-D