Már megint eltelt egy hónap, így Réka betöltötte a 25. hónapot :-) Amit az elmúlt egy hónap alatt történt fejlődésből kiemelnék, ami nagyon látványos, az a beszédfejlődés.
Eddig is már szépen mondatokban beszélt Réka, illetve szavakkal fejezte ki az akaratát, mondandóját, bár a mondatok még csak két - három szóból álltak, mostanra azonban nemcsak hogy hosszabb mondatokban beszél, de elkezdett összetett mondatokat is használni.
Pl.: volt egy kedvenc előkéje Rékának, amit még Dorina, a kis rokon kislány hagyott itt nálunk egyszer véletlenül. Rékának nagyon megtetszett, így megkapta Dorinától, nem kellett visszaadni neki.
Ám a sok használat miatt szétszakadt az említett becses anyagdarab, ezért ki kellett dobni. Annyira hozzánőtt a Kiscsajhoz az előke, hogy helyette be kellett szereznünk egy másikat, amit kifejezetten az elnyűtt helyett kapott Réka, pedig ezer másik előkénk is van, de azok ugye nem Dorinától vannak... Ez a történet Réka szájából így hangzik:
"A higi (régi) Donina eke (előke) elvitte kukabácsi, helyette Hello Kitty eke". (Pár napja Dorina helyett még Kabbakümm-öt mondott, az előke "eke Kabbakümm" volt, de most már szépen mondja a kedvenc rokon kislány nevét).
Olyan szavakat kezd el használni napról napra, hogy csak lesek, miket tud már.
Már említettem az előző bejegyzésemben, hogy elkezdődött a "mi ez" , illetve a "ki ez" korszak április 4-én, pont az eljegyzésünk évfordulóján, másnap pedig Réka először mondta, hogy "szejetlek", azaz szeretlek : -)
Ez úgy történt, hogy szombat este Karcsi mutatott valamit a lap topon, Kati és én mellette ültünk az ágyon, Réka pedig nyüstölte közben a Mamáját, hogy menjen vele hintázni, de Kati mama csakazért sem tágított a számítógép mellől, ezért Rékuci kettőnk közé furakodott, odahajolt Katihoz és közölte vele, hogy "Kati mama, szejetlek"... Azt hittem/hittük először, hogy rosszul hallottuk, de nem, ugyanis megismételte :-D
Ha Réka valamit nagyon akar, bevet mindent az ügy érdekében :-D
Ááá dehogy, nem voltam irigy kicsit sem... :-O : -D Persze azonnal kértem én is tőle, hogy mondja nekem is ezt a bűvös mondatot: "AnyaManya, szejetlek", úgyhogy én is majdnem elolvadtam ennek hallatán :-O <3
Amúgy azt, hogy "imádlak", Réka nekem mondta először, csakhogy én se maradjak ki a fontos szavak elsőre Anyának történő közléséről :-D (Húú, ez a mondat annyira nem sikerült magyarosra, de ez van ).
Így, hogy Réka két éves lett, összegzem azt, hogyan terveztem meg terhesség előtt / alatt a gyermeknevelést és az azzal járó dolgokat, és az hogyan is alakult a "valóságban", azaz Réka megszületése után:
- Kezdeném a szüléssel, ami tulajdonképpen úgy alakult, ahogyan elképzeltem, egy-két dolgot leszámítva. Az egyik ilyen dolog az, hogy végül nem a fogadott orvosomnál szültem.
Még terhesség alatt néztem egy sorozatot, aminek a címe Szülőszoba, és ennek az egyik részében volt, hogy az egyik kismama szülését nem a fogadott orvosa vezette le, mert pont szabadságra ment addigra. Gondoltam, hogy lehet szegénynek ilyen pechje, ez velem biztos nem fog előfordulni..., mert se nem nyárra, se nem télre esik a kiírás napja, csak arra nem számítottam, hogy a Tamás nevű szülész-nőgyógyászom névnapja alkalmából lesz szabin éppen akkor :-S
Szülés előtt csináltam szülési tervet, ami sok-sok pontból állt, mit szeretnék, illetve mit nem... Én kis naiv.
Végülis nem bántam meg, hogy az új orvosomnak ezt nem tudtam megmutatni, mondjuk a fogadottnak sem mutattam meg, csak azt emeltem ki belőle neki szóban, hogy vákuummal nem szeretnék szülni, kerüljük el, ahogy lehet. Úgyis a szülésznő és az orvos dönt, mit hogyan kell csinálni.
Így az én egyik pontom, miszerint oxitocint ne adjanak, vagy minél később vágják el a köldökzsinórt, meg még ehhez hasonlókat írtam össze, elég nevetségesnek tűnik visszatekintve, még jó, hogy végül nem mutattam meg nekik...
Szerintem ezeken a terveken jókat nevetnek az orvosok, mikor elolvassák...
- Szoptatás: újabb naiv gondolatok első gyermekét váró anyukánál...
Hogy majd szuperül fog ez menni nekünk, minimum 6 hónapos koráig kizárólag anyatejen fog élni a gyerek, rengeteg tejem lesz, fel sem merült bennem, hogy nem...
Illetve mi az, hogy egy anyuka nem szoptatja a babáját és tápszert ad neki?!
Ezeknek az ellenkezőjével már a kórházban szembesültem, alig sikerült a bal mellemre rátenni Rékát, valahogy nem esett a kezemre.
Aztán itthon kiderült, hogy nincs elég tejem a sokadik pisimentes pelus és véget nem érő sírás után... Ezért már az első itthon töltött napunk estéjén kiegészítésként tápszert kapott Rékus. Mindent elkövettem, hogy legyen több tejem, de egy bizonyos mennyiségnél többet, mégha fejen álltam volna sem tudtam produkálni. Ennyit a 6 hónapos korig kizárólag anyatejes táplálásról...
A hozzátáplálásig, tehát 4,5-5 hónapig szopizás-tápszer-fejés kombó ment egész nap, majd hozzátáplálás után már egy kicsit könnyebb volt, mert a délelőtti, majd a délutáni tápszert ki lehetett váltani, de a szopik maradtak, aztán egy idő után márcsak elalváshoz kellett a cici, és 17,5 hónaposan Réka úgy döntött egyik pillanatról a másikra, hogy teljesen leszokik. Amúgy nem bántam meg a hercehurcát az elején a szoptatással kapcsolatban.
- Cumi: elterveztem, és szigorúan tartottam is magam ahhoz, hogy az én lányom márpedig nem fog cumizni (egyrészt szakmailag, másrészt a leszoktatás miatti mizéria miatt, illetve azért is voltam ellene, mert én sem cumiztam).
Egyszer Réka szájába tettem a cumit, de kiköpte, így Ő is úgy döntött, nem kell ez neki.
Ezt az elhatározásomatsikerült betartani, megvalósítani :-)
- Következetesség a nevelésben: ez kemény dió, sajnos nem is mindig sikerül következetesnek lennem, bár igyekszem.
- Édesség: ezt is nagyon határozottan elhatároztam, hogy nincs édesség, így csoki, cukorka, keksz, csak zöldség, gyümölcs, tehát egészséges nasik.
Na jó, néha persze ehet édességet, de nem mindig, egyfolytában, csak mértékkel.
Eleinte mindig meghámoztam a rudit, csak a túrót adtam Rékának, de most már lazultam e téren, és egyben megeheti.
Ha szépen megeszi az ebédet, akkor kap Kinder tojást, vagy kis csokit, vagy a nagy kedvencet, a krémtúrót, de azért igyekszem arra, hogy főétkezést ne váltson ki valamilyen édesség. Persze Réka ha tehetné, mindig csak ilyesmit enne.
Természetesen nem minden ebéd után eszik édességet, főleg mostanában, mivel keveset eszik, úgy kell beleimádkoznom az ételt... :-S
- TV nézés: nem érdekli a TV, inkább mondókákat, kisebb meséket néz a lap topon, de csak lefekvés előtt délután és este, illetve ebéd közben... Tudom, helytelen evés közben mesét néznie, de egyszerűen máshogy nem eszik... Nesze neked következetesség... Mindig eltervezem, hogy nem nézhet videót evés közben, dehát ha máshogy nem megy...
- 3 évig otthon leszek vele, és a bölcsit kihagyjuk: ez a 3 év 2,5 év lesz, ugyanis szeptemberben megyek vissza dolgozni. Így beszéltük meg a főnökömmel, így vette fel a helyettesemet határozott időre, másrészt amit GYES címen ad az állam, az nevetséges, csak a hitelem a duplája ennek az összegnek, úgyhogy muszáj dolgoznom.
De a bölcsit így is kihagyjuk szerencsére, mert amíg Réka nem megy óvodába, addig a Mama fog vigyázni rá addig, amíg dolgozom.
A blogomat nem itt, hanem a babaszoba.hu oldalon kezdtem el írni, egyelőre ide csak átmásolom a bejegyzéseket, de lehet, hogy a későbbiekben már csak itt fogom vezetni Réka Baba mindennapjait.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hi-hi ezt a túró rudi hámozást én is csináltam a mi Rékánknál, Csongornál átfutott az agyamon hogy így kellene, Sománál már eszembe sem jutott, Csenge pedig ......:). A következetességről csak annyit hogy szerintem ez az egyik legnehezebb ebben a gyereknevelősdiben.Én azt szoktam erre mondani, hogy elméletben nagyon jó vagyok. :) Gratulálok Réka beszélőkéjéhez! Nagyon ügyes. Istenem én mikor fogok beszélgetni végre a pici lányunkkal???
VálaszTörlésKöszi, Adri :-)
TörlésIgen, ezt hallottam már több helyről is, hogy második, sokadik gyereknél már nem vigyáznak annyira a szülők, mint az elsőnél :-D
Szerintem már én sem lennék ilyen "mindenteltervezek", illetve szigorú, mint Rékánál :-)
Nagyon édes Csenge, ahogy magyaráz a legutóbbi videókban, biztos nemsokára már érteni is fogod, mit szeretne :-)