Réka "nyanyal" 2. felvonás :-)

2013. 08. 22.:

Augusztus 11-én, vasárnap délután megérkeztünk Balatonakaliba, idén immár másodjára, hogy egy újabb hetet itt töltsünk pihenésképpen.
Rékának már napokkal előtte mondtuk, hogy megyünk nyaralni, így ha a kertben valahányszor meglátta a lakókocsit, mindig rámutatva közölte, hogy "nyanyal" :-D Ezután jöttek a szokásos kérdések: hogy "Manya"? Ez azt jelenti, hogy az az osztrák kislány, Manuela is ott lesz-e, akivel előzőleg már megismerkedtünk. Erre mindig mondtam neki, hogy nem biztos, hogy még ott lesz, lehet, hogy már hazament, majd meglátjuk.
A következő kérdés a "teki", ugyanis múltkor nem hoztuk magunkkal tekit, a játék teknőst, így erre a válaszom az volt, hogy persze, visszük magunkkal. Csak ezek után kérdezett rá arra, hogy Apa és Mama is jön-e :-)
Szóval vasárnap délután megérkeztünk. A boxunk le volt foglalva nekünk, mert múltkor eldöntöttük, hogy mindenképpen itt szeretnénk letáborozni legközelebb is. Éppen ezért ért minket meglepetten a látvány, hogy egy norvég lakóautó áll a helyünkön. Tanakodtunk, mi tévők legyünk, amikor hirtelen ott állt mellettünk Manuela. Nagyon megörültünk egymásnak, Rékának is fülig ért a szája, nem hittem volna, hogy még itt lesznek, mire jövünk :-)
Apa közben odament a norvég párhoz, hogy elmagyarázza nekik, hogy rossz helyen állnak, de ezt ők nem akarták megérteni, magyarázták, hogy augusztus 17-ig itt fognak állni, így mi válasszunk magunknak másik helyet. Nem is lett volna semmi probléma, simán beálltunk volna máshová is, de azért foglaltuk le időben ezt a boxot, mert múltkor, amikor itt álltunk, nagyon megszerettük, kellőképpen árnyékos is, és mivel Réka is szinte egész nap kint van, ezért nem mindegy, hogy tűző napon játszik, vagy árnyékban. Így kértünk egy kis segítséget a recepciós hölgytől, mert a norvégok nem mutattak hajlandóságot arra, hogy odébb álljanak.
Persze kiderült, hogy a mellettünk lévő boxba szól az ő foglalásuk, csak "elnézték" a számozást. Végül is átálltak a helyükre, így mi is beállhattunk a miénkre, majd kipakoltunk, utána pedig indultunk Füredre, a kedvenc éttermünkbe ebédelni.
Ebéd után nagyot sétáltunk. A bazársor mellett elhaladva Réka hangosan kántálta, hogy "hopp-hopp", mindegyik labda kellett volna neki, de mivel otthon már nagyobb a választék, mint akármelyik játékboltban, így hiába szeretett volna legalább még egyet, ezúttal nem kapott.
Hamar eltelt a délután, így a vacsora után megfürdettük Rékát. Ilyenkor otthon vacsi után megissza még a szokásos esti tápszerét, és elalszik, na itt hiába próbáltam ki már mindent, csak nem akart aludni, de aztán mégis csak győzött az álmosság, nagy nehezen elszundított, de ehhez az kellett, hogy Apa is, és én is mellé feküdjünk. Hétfőn, reggeli után elindultunk Hévízre kirándulni. A nagy séta közben megálltunk fagyizni is. Réka most először evett tölcséres fagyit, és ráadásul egyedül.
Nagyon vicces volt, ahogy ette, nyalt belőle egyet, majd mivel ugye hideg volt, grimaszolt, de aztán megpróbálkozott a nyalással még egyszer, mert persze ízlett neki. Annyira belejött a fagyi evésbe, hogy az egész arcát beledugta a tölcsérbe, így még a homloka is csokis lett. A tölcsért is megkóstolta, bár elég bátortalanul harapta meg. Ezért úgy határozott, hogy az sokkal viccesebb, ha a kezével összeroppantja az ostyát, mint hogy a fogaival bajlódjon vele.
Némi vásárfia beszerzése után elindultunk vissza Akaliba, hogy ott megebédeljünk. Réka nem vitte túlzásba a délutáni alvását, kb fél órát aludt, ami otthon másfél szokott lenni.
Egyébként az egész nyaralás alatt ez volt a jellemző az alvásaira, félt, hogy valamiről lemarad, így nem akart vesződni holmi pihenéssel. Esténként viszonylag hamar és korán elaludt (kivéve az első nap), köszönhetően annak, hogy délutánonként alig aludt valamit, így viszont reggelente fél 7-7 körül kelt, az utolsó nap csodák csodájára 9-ig sikerült húznia a lóbőrt.
Visszatérve a hétfői napra, ebéd után bicikliztünk, majd mivel még mindig nem akart Rékában az elem lemerülni, ezért elmentünk vele sétálni a kempingen belül. Séta után vacsiztunk, majd elvittük Rékát fürödni. Amikor kinyitottuk a babafürdő ajtaját, elég ijesztő látvány tárult élénk... Egy hatalmas vízisikló nézett velünk farkasszemet, és sziszegett ránk. Rékának borzasztóan tetszett, hogy én milyen nagyon megijedtem a hüllőtől, hangosan kacagott rajtam. Aztán észrevette az alanyt is, aminek a látványától engem majdnem újra kellett éleszteni, persze csodálkozott, mert ilyet eddig csak könyvben látott, és rögtön tudta is, mi ez, ugyanis mutatva a siklóra, mondta, hogy "ssszz". A sikló is megijedt tőlünk, sziszegve menekült be a kád mögé. Miután megállapítottuk egy kis idő után, hogy nem fog előjönni ez a hosszú, vastag teremtmény, végül is megfürdettük a Csajszit.
Azért nem hagytuk szó nélkül a dolgot, és a recepción szóvá tettük az esetünket, hogy jártunk fürdetésnél. A hölgy biztosított minket afelől, hogy másnapra kilakoltatják onnan a siklót.
Kedden nem mentünk sehová, Akaliban maradtunk, leginkább pancsoltunk a Balatonban, mert azt a meleget, ami volt, csak úgy lehetett elviselni.
Szerdán remekül indult a napom, ugyanis reggelizés közben megcsípett egy darázs... :-S Nem vettem észre, hogy a bal combomnál van, így amikor a jobbat a balra keresztbe rá akartam tenni, már csípett is a rohadék. Gyorsan lekezeltem, ittam kálciumot. Még szerencse, hogy nem Rékát csípte meg...
Délutánra elromlott az idő, elkezdett esni is. Mivel estére vendégeket vártunk, az elősátor alatt főzőcskézni kezdtünk. Ahogy elkészült a vacsi, a vendégek is megérkeztek, így hozzá is láttunk az étel elfogyasztásához..
Jól telt az este, az eső is elállt, vacsi után Réka is szépen elaludt.
Csütörtökön sajnos Réka kis barátnője, Manuela és nagyszülei elköszöntek tőlünk, és hazamentek. Réka még a mai napig emlegeti a kis osztrák lányt, annyira megkedvelte.
Erre a napra programnak a Veszprémi Állatkertet szemeltük ki, hátha érdekli már a Kiscsajt a sok érdekes állat nézegetése. Őszintén megvallva én nem erre számítottam ezzel az állatkerttel kapcsolatban...
Az látszott, hogy szépen fel van újítva az állatkert, tiszta, gondozott, nem is ezzel volt probléma. Igazából alig láttunk állatokat, mert vagy elbújtak a tűző napsütés elől, vagy éppen olyan helyen voltak, amit babakocsival nehéz volt megközelíteni. Ilyen volt pl az oroszlán és a tigris, amihez lépcső vezetett fel. Nagy nehezen felcipeltük a babakocsit Rékástul. Éppen napoztak messze a kerítéstől, meg sem mozdultak, így hiába magyaráztam Rékának, hogy ott az oroszlán és a tigris, Réka nem is tudta, mit kellene néznie, úgyhogy a többi ilyen csak lépcsőn megközelíthető állatot már meg se néztük.. Az sem tetszett még, hogy nagyon sokat kell gyalogolni két kifutó között, illetve a bejárattól az első állatok ketrecéig, ráadásul nagy melegben, kisbabával... Szóval nem jó szájízzel hagytuk el az állatkertet, nekünk az ár-érték arány (gondolok itt a borsos belépőárakra) nem érte meg.
Ezek a hülye pesti népek, akik a Fővárosi Állatkerthez vannak szokva... :-D
Most ez biztos nagyon rinyálósan hangzik, lehet, hogy a nagy meleg mellett az is közre játszott abban, hogy annyira nem jött be nekünk ez a kirándulás, hogy Réka is elég fáradt volt már, így sokat hisztizett, így talán ezért se élveztük annyira.
Azért Rékának lett mégegy kedvenc állata, a "háma", azaz láma :-)
Pénteken Badacsonyba indultunk. Minden évben, így augusztus 20-a körül szokott kirakodóvásár lenni, ezt szerettük volna megnézni. Mire odaértünk, Réka a kocsiban elaludt, ennek a vásárnak sem volt se híre, se hamva, így arra jutottunk, hogy nem fordulunk vissza Akali felé, hanem elindulunk Szántód irányába, "komponálunk" egyet, addig is alszik Réka egy jót.
Persze, ezt Réka máshogy gondolta, és 40 perc alvás után felkelt, de már nem akartunk visszafordulni. Egy kis kitérőt tettünk Siófok felé, mert Karcsi húga ott dolgozik az egyik nagy hipermarketben, és mivel imádja Rékát, gondoltuk örülni fog, ha meglátogatjuk. Nem töltöttünk sok időt nála, mert már elég éhesek voltunk, meg siettünk is, hogy elérjük a kompot.
Rékának nagyon tetszett a hajózás, még a szembejövő kompnak is integettünk. Olyan édes, ha nézegetjük itthon az ott készült képeket, most is integet a hajónak :-D Balatonfüreden megebédeltünk ismét a kedvenc éttermünkben.
Ebéd után pedig vásárolni indultunk, mert most szombaton esküvőre vagyunk hivatalosak, és Rékának a szép ruhácskájához egy hozzáillő cipő kellene. Pesten már lejártuk a lábunkat, de nem találtunk megfelelő lábbelit. Szerencsére sikerrel jártunk, találtunk egy szép fehér szandált.
Apropó, lábbelik: Réka imádja őket, ebben is hasonlít rám, igazi nő :-D Egyébként már nagyon ügyesen felveszi a papucsát, szandálját, igaz, néha még összekeveri, melyik lábára melyiket kell felvenni, de azért többségében sikerül eltalálnia. Rékával nehéz cipőt próbálni, mert ha felkerül a lábára egy cipő, azt csak nagy harcok árán tudjuk leimádkozni róla :-S Az egyik füredi boltban találtunk is megfelelő szandált. Réka nagyon boldog volt, hogy új "tipő"-je van, így mikor felpróbálás után le akartuk venni róla, majdnem hogy földhöz vágta magát, üvöltött, hogy Ő márpedig nem adja oda. Azért nagy nehezen levettük a lábáról, pedig az eladó mondta, hogy nyugodtan maradjon rajta, de én szeretném, ha már most megszokná, hogy fizetés előtt nem használjuk a boltban lévő dolgokat, mert az még nem a miénk.
A kocsiban a kemping felé Réka egy ideig elvolt azzal, hogy nézegette az új szandálját, majd egyszer csak eldobta őket, majd sírt, így visszaadtam neki, de csak sírt tovább. Mutogatta, hogy tegyem fel a lábára. Akkor jöttem rá, mit is akar, így feladtam rá, és rögtön abbahagyta a sírást, és mosolygott, hogy végre leesett nekem, mit is szeretett volna. Mondjuk ebben is rám hasonlít, mert én is minden új cipőt rögtön felveszek a boltból kilépve :-)
Szombaton reggel Réka 9-ig aludt tőle szokatlan módon, viszont 10-re el kellett volna hagynunk a boxot, így gyorsan, de azért nem kapkodva összepakoltunk, és 11-kor elindultunk haza.