Ijedtség megint...

2013. 06. 13.:

Úgy látszik, nálunk 3-4 havonta van valami nagyobb baleset, ami miatt lehet aggódni, ráadásul az előző és a mostani kórházzal végződött... Szerencsére most nem kellett bent maradni éjszakára megfigyelésen.
Akkora béna vagyok!!! Gondolkodtam rajta sokat, hogy leírjam-e, milyen egy béna, hülye, ... (a kipontozott helyre cifrábbakat is tudnék írni magamról...) vagyok, mit gondoltok majd rólam, és igazatok is van... Pedig tényleg úgy vigyázok rá mindig, és tessék... :-S
Amikor meg különösen vigyázni akarok, ne legyen semmi baj, akkor tuti, hogy csakazértis lesz valami :-S
Az történt, hogy Réka szopizott, majd elaludt a kezemben. Nyitva volt felettünk a tetőtéri ablak, nem csuktam be, mert nagyon meleg volt a szobában, akartam, hogy szellőzzön a szoba, ami ugye teljesen normális. Nade hirtelen elkezdett esni az eső, de nem ám light-osan, hanem ömlött rendesen, és mivel az ablak nyitva volt, kezdtünk mi is vizesek lenni. Rékát valahogy le kellett tennem úgy, hogy ne ébredjen fel. Óvatosan letettem, majd, hogy gyorsan cselekedjek, nagy lendülettel akartam felállni az ágyon, hogy be tudjam csukni a nyílászárót, de megbotlottam valahogy, és a lábammal Réka hasát megütöttem, megnyomtam :@ Szegény rögtön felébredt sírva, mert persze fájt neki, ráadásul álmában érte a "sokk". Én is annyira megijedtem, hogy Úristen, mi történt... Próbáltam megnyugtatni Rékát, közben remegő kézzel hívtam fel Karcsit, hogy mi történt.
Megnyugtatott, hogy semmi baj nem lesz, és mivel pont végzett a munkahelyén, jön haza.
Rékát gyorsan sikerült visszaaltatnom. Kb 45 perc múlva ébredt, semmi nem látszott rajta, jó kedvű volt, mint mindig, csak néha nyúlt a hasához...
Karcsival arra jutottunk, hogy jobb félni, mint megijedni, így irány az ügyelet, és már megint a Bethesda volt ügyeletben, múltkor is ide kellett jönnünk... Jó sokan voltak a váróban, megijedtünk, hogy rengeteget kell majd várni, de szerencsére 5 perc múlva már be is hívtak. Egy kedves, fiatal doktor bácsi vizsgálta meg Rékát. Réka sírni kezdett utánam, "Anya-Anya", így kérte az orvos, hogy vegyem fel, majd úgy vizsgálja meg. Azt mondta, hogy elenged minket, még UH-t sem csinál, mert úgy látja, nincs semmi baj (Hála Istennek!).
Figyelni kell, hogyha hányás van, vagy fájlalja a hasát, vagy véres a széklete, menni kell vissza, de szerinte nem lesz gond. Úgy legyen!
Mintha ezer kő esett volna le a szívemről, úgy megkönnyebbültem.
Még ott a kocsiban megetettem Rékát, mert már éhes volt, aztán indultunk haza.
Réka elég hamar elaludt, fél 5-kor kelt enni, majd visszaaludt, és most ébredt újra, de szerencsére most sem látszik rajta semmi, jó kedvű, játszik, éppen pakolja ki a ruhás szekrényét, és már megint éhes, úgyhogy megyünk reggelizni :-)