Tulajdonképpen ez a nyaralás abból állt, hogy én általában aludtam, ha nem, akkor émelyegtem, viszont ha éppen nem éreztem semmit, akkor kétségbeesetten mondtam Karcsinak, hogy biztos baj van, mert nem vagyok rosszul. Aztán persze elkezdtem megint émelyegni, így megnyugodtam, hogy minden rendben van.
A nőgyógyász írt fel nekem Duphaston tablettát (progeszteron tartalmú), mivel azon a vérvételi eredményemen, amit még a terhesség előtt csináltunk, kevésnek bizonyult a progeszteronom, és mondta, hogy inkább előzzük meg a bajt, támogassuk meg a szervezetemet, nehogy elmenjen a baba, felírja. Viszont ezt csak úgy nem lehet abbahagyni a terhesség 12. hetéig, tehát muszáj szednem, nem szabad kihagyni egyet sem, de mivel sajnos fogytán volt már, így keresnem kellett valamelyik balatoni városban egy nőgyógyászt, aki felírja nekem ezt. Az első, akit felhívtam, nem tudott időpontot adni, csak egy hétre rá (pedig magánrendelő volt), az nekem meg már késő lett volna, így tovább kerestem a lehetőségeket, amit végül meg is találtam, de nem volt olyan könnyű, mert a közelben nem volt nőgyógyász. Balatonalmádiban találtam egy TB-s rendelőt, így fogtuk magunkat és elindultunk, hátha tudnak fogadni. Szerencsére egy valaki volt csak előttem, így még várni sem kellett sokat. Örültem neki, hogy eljöttünk egy nőgyógyászhoz, mert látni akartam UH-on, hogy minden rendben van-e, így kértem az orvost, hogy ha már itt vagyok, legyen szíves megnézni UH-on a Babámat. Jól megijesztett ez az orvos is, mert közölte, hogy nem hallja/látja még a baba szívverését, de aztán megnyugtatott, hogy ennyi idősen még nem látható az ultrahangon (ekkor 6 hetes terhes voltam).
Viszont ez a doktor úr azt mondta, hogy tök fölöslegesen szedem a Duphastont, mert ez az adag, ami elő van írva, az kevés. Ha azt szeretném, hogy érjen valamit, többet kell beszednem belőle... Én ezt nem tartottam be, szedtem ugyanúgy, ahogy eddig, mivel azért a pesti orvosom talán jobban tudta a vérvételi eredményeimből kiindulva, hogy elegendő lesz nekem az a mennyiség, amit felírt.
A nyaralásunk további része végre nyugodtan telt, mert tudtam, hogy minden rendben van.
Nem mertem fürödni a Balatonban, nehogy összeszedjek valamit, vagy felfázzak, így inkább kirándulgattunk, bejártuk a környéket.
Teltek-múltak a hetek, szépen növekedett a Kis Csemete a pocimban.
A 12. heti genetikai UH-ot már az új orvosom végezte a SOTE I. számú Klinikán, szerencsére mindent rendben talált.
A 16. héten következett az AFP szint meghatározásához szükséges vérvétel, amit kiegészített az orvosom a 4-es (Quartett) teszttel, illetve én kértem még a Toxoplazma szűrést is.
A 4-es teszt pár hét alatt készült el, nagyon izgultam, mi lesz az eredménye. Amikor megküldték e-mailben, elsírtam magam azon, hogy mindent rendben találtak. Már rendesen dúltak bennem a hormonok...
Aztán jött a Toxoplazma eredménye, ami nem volt egyértelmű, így meg kellett ismételni. A háziorvos hívott fel telefonon, hogy fertőzött vagyok... Annyira megijedtem, hogy most mi lesz, úgy eltört nálam a mécses, hogy nem tudtam abbahagyni a sírást, ráadásul Karcsi még nem volt itthon, így amíg haza nem ért, zokogtam. Mikor végre hazaért, elmentünk a háziorvoshoz a leletért, és mondta az orvos, hogy igazából lehet, hogy már átestem a fertőzésen, de ebből az eredményből nem igazán derül ki, így muszáj megismételni 2 hét múlva...
A lakóhely szerinti rendelőintézetben nem akarták levenni a vért, mert itt Toxoplazma szűrést nem csinálnak, így elküldtek, átirányítottak az ÁNTSZ Gyáli úti intézetéhez, hogy ott biztos megcsinálják.
Ott a portán közölték, hogy most nincs vérvétel, de nagyon segítőkész volt a portás látva a nagy hasamat, kérte, hogy várjunk egy picit, szól mindjárt a főorvos asszonynak. Egy nagyon kedves doktornő jött pár perc múlva, mondta, hogy egyébként rossz helyre jöttünk, mert ez a virológiai labor, itt szűrik a HIV fertőzötteket, de leveszi a vért, bár 10 perc múlva tárgyalásra kell mennie, de még pont belefér. Jól nézhettem ki nagy hassal a HIV-es váróban...
Ennek a vérvételnek is ugyanaz lett az eredménye, valószínűleg már elég rég áteshettem a Toxoplazma fertőzésen, ezért kaptuk ezt az eredményt. A nőgyógyász is megnyugtatott, hogy minden rendben, védett vagyok, ne aggódjak.
A16. héten éreztem először Réka mozgását, akkor még csak egy pici hullámzásszerű érzés volt, de nagyon örültem neki. A 20. héttől már Apa is érezte Kislányunk mocorgását, ha esténként a pocimra tette a kezét.
A 18. heti UH-on egy csoport gyógytornász hallgató is jelen volt, ami először furcsa volt, de mivel így a szonográfus hölgy mindent nagyon részletesen magyarázott nekik, mindent alaposan megnézett, örültem is neki, hogy így alakult. És itt tudtuk meg, hogy KISLÁNYUNK lesz :-))
Határtalan volt a boldogságunk, mivel mindketten inkább kislányt szerettünk volna, amit az is mutatott, hogy lány nevekből nagyon jól álltunk, viszont fiú neveink egyáltalán nem voltak...
Ezután a vizsgálat után sokáig nem kellett menni másikra, csak a havi védőnői és nőgyógyászati vizsgálatokra.
A 24. héten voltunk 4D-s UH-on, illetve terheléses cukorvizsgálatra is ekkortájt mentem, aminek tökéletes lett az eredménye.
A 30. héten következett egy újabb genetikai UH, ahol szintén minden rendben volt szerencsére.
A nőgyógyászom ekkor közölte velem, hogy a SOTE I. számú Klinikáról átmegy az Uzsoki utcai Kórházba dolgozni, aminek én is örültem, mert nagyon szépen fel lett újítva a kórház, a szülészet is, így összességében sokkal szimpatikusabb volt, mint a Klinika.
2012 januárjától már nem dolgoztam, féltem, hogy elkaphatom az influenzát, amit a fogászaton nem is olyan nehéz, másrészt pedig féltem attól, hogy ha leesik a hó, hogyan fogok közlekedni, meg persze már jól esett volna a pihenés is.
Január első hetének péntekén elutaztunk Sopronba egy kis wellness hétvégére, ami nagyon jó volt, bár itt sem fürödtem a medencékben, viszont a masszázs nagyon jól esett.
A következő vizsgálat a 36. héten volt már az Uzsokiban, volt egy UH, amin az áramlást nézték, illetve a méhlepény érettségét, továbbá ekkor vették le a kenetet a Streptococcus B (GBS) szűréséhez. Itt is mindent rendben találtak.
A 35. héttől egyébként hetente már CTG-re is járni kellett, majd a 38. héttől két naponta. A CTG-k annyira tökéletesek lettek, hogy az orvos az egyiket le is fénymásolta, mivel szerinte ez egy tankönyvi lelet, és mivel ő oktat is, ezért ezt fogja oktatási anyagként használni.
A 36. héttől kezdve újra elkezdtem inni a málnalevélteát, ami a méh izomzatát lazítja, hogy a szülés könnyebben menjen.
Mondanom sem kell, hogy így a vége felé közeledve már nagyon izgultam, féltem a szüléstől. A Párom mindig azzal nyugtatott, hogy ne izguljak, mert repülőgép fent, baba meg bent még nem maradt :-) Marhára megnyugodtam ettől :-D
A 40. héttől két naponta kellett a kórházba menni magzatvíz vizsgálatra (Amnioszkópia), CTG-re és UH-ra.
A 40. hetet, azaz a terminust március 7-én, szerdán töltöttem, előtte nap ment el a nyákdugóm, tehát biztosra vettem, hogy 7-én meg is születik Réka, de nem így lett.
Az orvosom 1 hónappal a szülés előtt közölte velem, hogy szabadságra megy március 10-től, de addigra úgy is meglesz a baba...
8-án, csütörtökön délelőtt viszont elkezdett keményedni a hasam. Ez nem olyan volt, amit már hetekkel előtte is éreztem, mert azok teljesen fájdalommentesek voltak, hanem itt azért már éreztem valami kis fájdalmat.
Karcsi már szabadságon volt, ráadásul influenzás volt, így rettegtem a gondolattól, hogy nem engedik majd be a szülőszobába őt, ha Réka úgy dönt, hogy jönni akar.
Szóval mivel éreztem valamit 4 percenként, elindultunk a kórházba délután. Én kis naiv, így utólag visszagondolva, hol voltak ezek a kis fájdalmak ahhoz képest, amilyenek a vajúdási, szülési fájdalmak voltak...
A kórházhoz érve még nem mentünk be egyből, hanem ott a környéken még sétálgattunk egy picit, aztán végül bementünk.
Rám kapcsolták a CTG-t, akkor persze már semmi fájdalmas összehúzódásom nem volt. Megnézték megint a magzatvizet, aznap már másodjára, mert ugye reggel is voltunk bent már a kórházban a vizsgálatokon, mindent rendben találtak. Az ügyeletes orvos mondta, hogy ezek még csak jósló fájások, de ha szeretném, akkor bent maradhatok már a kórházban, felvesznek az osztályra, mivel betöltöttem a 40. hetet, de haza is mehetek. Naná, hogy hazajöttem :-)
Pénteken semmi különös dolog nem történt, néha-néha keményedett csak a hasam, de az is teljesen fájdalommentesen, a CTG sem mutatott semmi méhtevékenységet.
Szombaton Anyukámékhoz voltunk hivatalosak, névnapokat ünnepeltünk. Már igencsak éreztem a nyomást a medencecsontjaimon, nagyon feszítette már Réka feje.
Sokat sétáltunk aznap, hátha történik valami, de semmi...
Hazaérve még itthon is sétáltunk a környéken Karcsival, néha meg kellett állni, amikor keményedett egy picit a hasam, de fájdalmam nem volt.
Szombaton 10-e volt, aznap ment el az orvosom szabira, de bemutatott egy kollégájának, hogy ő fogja levezetni a szülést. Szuper, ez az én formám... De legalább Karcsi meggyógyult, így bent lesz velem a szülőszobában.
Március 11-én, hajnali 2 órakor felébredtem, hogy valamit érzek, de ez már más, mint ami eddig volt... Réka elindult :-))
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése