Réka első (tudatosan használt) szava az "enni" volt 10 hónaposan, mert a hasát nagyon szereti, de előtte is "mondott" már egy-két dolgot, mint például "brümm-brümm", ha autót látott, "teki" vagy "tekn" a teknős játékára, és pá-pá elköszönéskor, amihez integet is.
Szókincse most: Apa, baba, mama, papa, pá-pá, enni, teki (teknős), brümm-brümm minden kerékkel rendelkező járgány, a "pa" a papucs, "te" a tessék, ha oda akar adni valamit, "Enyji" Sony, a kutyánk, illetve minden kutya enyji :-), addide=ez a kérem szépen, ha valamit akar :-D
Az első nagy ijedelem, az első kórházban töltött éjszakánk (Remélem, több ilyen nem lesz!):
Réka legurult a lépcsőn... Valahogy kinyitotta a biztonsági rácsot, ami a lépcső előtt van...
Szép kis nőnapi, illetve elő szülinapi "ajándék" :-((
Fel akartam jegyezni, mennyit vacsorázott (mindig írjuk, miből mennyit eszik és mikor), Réka a kezemben volt, de leejtette a játékát, le akart érte menni a földre, így letettem, és mire leírtam, amit akartam, már azt hallottam, hogy gurul le a lépcsőn. 5 lépcsőfokot gurult le, rohantam utána, Ő rögtön felsírt, de én szinte magamon kívül voltam az ijedelemtől, én jobban ordítottam, mint Réka.
Rohantunk a Heim Pál Kórházba, de onnan elküldtek, hogy nem ők az ügyeletesek... Azért egy orvos ránézhetett volna Rékára, de nem is vették a fáradságot... Így rohantunk át a Bethesdába.
Várni kellett, mire megvizsgálták Rékát, először manuálisan nézték át, majd röntgent csináltak a koponyájáról, gerincéről, és végül megultrahangozták. Mivel a kutacsa már benőtt, a fejét belülről nem tudták megnézni, ezért megfigyelésen bent kellett maradnunk egy éjszakára, de a képalkotó vizsgálatok eredménye nem mutatott eltérést szerencsére. Otthonról annyira gyorsan eljöttünk, hogy se kaját, se pelenkát nem vittem magammal, csak az irataimat kaptam fel, így a vizsgálatok végére elég éhes volt már Réka. Felmentünk az osztályra, de ott mondta a nővér, hogy ne is adjak neki még enni, várjunk vele egy picit, mert még hányhat... Azért kapott cicit, mert éhezni mégsem hagyom a gyerekem! Nagy nehezen elaltattam.
Én pedig leültem az ágya mellé egy székre, és figyeltem minden rezdülését, aludni úgy sem tudtam volna. Majd összetoltam két széket, hátha úgy kényelmesebb lesz, de nem sokat segített. Karcsi közben visszaért, hozott tápszert, pelenkát, ruhát. Ekkor már 23 óra volt. Neki haza kellett mennie, nem maradhatott bent. A nővér, látva, hogy az összetolt széken görnyedek, adott egy kemping ágyat, ami szintén nem volt túl kényelmes, de sokkal jobb volt, mint a szék.
Néha-néha elbóbiskoltam, de mivel a nővérek járkáltak, meg hoztak új beteget is, aludni akkor sem lehetett volna, ha tudtam volna egyáltalán.
Réka hajnali 4-kor kelt fel először, úgyhogy megetettem, majd visszaaludt egészen fél 7-ig.
Mire felkelt, Karcsi is visszajött, így együtt vártuk, mit mond az orvos, mehetünk-e haza.
A délelőtt folyamán jött egy neurológus doktornő, ő is megvizsgálta Rékát, és mivel ő sem talált eltérést, így mondta, hogy hazamehetünk.
Otthon is figyeltük, nem látunk-e a viselkedésében eltérést a szokásoshoz képest, de szerencsére minden rendben van azóta is :-)
Hiába figyelek, vigyázok rá nagyon, mindig ott vagyok a sarkában, akkor is megtörténik a baj, de próbálok még ennél is óvatosabb lenni, és remélem nem történik már ennél nagyobb baleset, bár a gyerekorvosunk azzal "vigasztalt", hogy ez csak a kezdet volt :-S
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése