Balszerencsés hétvége :-S

2013. 06. 25.:

Ez nem a mi hétvégénk volt...
Sokat tanakodtunk, hogy ezúttal hová menjünk kempingezni.
Olyan kempinget kerestünk, ahol sok fa van, hogy legyen árnyék, ne süljünk meg a napon, ha kint eszünk a lakókocsi előtt, és persze a Kisasszony miatt a legfontosabb szempont, hogy legyen játszótér.
Éjszakába nyúló keresgélés után arra jutottunk, hogy menjünk megint Ceglédre, ott van játszótér, némi fa, bár nem sok, és persze a szuper strand.
Így szombaton reggel elkezdtünk pakolni.
10-kor akartunk elindulni, de megeredt az eső... Sebaj, ez a kedvünket nem veszi el a nyaralásról, így megvártuk, míg eláll, és azután útra keltünk. Mielőtt elindultunk, még vissza kellett menni a telefontöltőért, mert egyikünk sem pakolta el a sajátját... Visszagondolva ebből már gondolhattuk volna, hogy nem lesz szerencsénk, mert ugye a babona szerint, ha visszamegyünk valamiért, és nem ülünk le 10 mp-ig, márpedig Karcsi biztosan nem ült le, akkor balszerencse fog érni minket...
Végre elindultunk, Réka is elaludt, majdnem az egész utat végigaludta.
Szépen kisütött a nap, a kánikula is megérkezett, mire megérkeztünk Ceglédre, már rettenetesen meleg volt, így ebéd után rögtön a mentünk is a strandra.
Meglepődve tapasztaltuk, hogy Bor- és laskafesztivál volt éppen Cegléden a hétvégén, így számos program, koncert, kirakodóvásár és vidámpark várt minket.
Elterveztük, hogy majd fürdés után bemegyünk a forgatagba, meghallgatom az egyik fellépőt, ami érdekelt, vásárolgatunk, később meg vidámparkozunk Rékával, hátha már élvezni fogja a kisvasútat.
Tehát, amikor kijöttünk a fürdőből (ami mellett rögtön ott volt a rendezvény), úgy fürdőköntösben, fürdőruhában, ahogy voltunk, elindultunk a színpad felé, mert pár perc múlva elméletileg kezdődnie kellett volna a koncertnek. Picit sem néztünk furcsán ki az öltözékünkben, ugyanis mindenki szépen fel volt öltözve rendes ruhába... Na mindegy, végülis a strand mellett van a színpad, miért ne lehetnénk így öltözve.
Karcsi úgy döntött, Rékával inkább visszamennek a lakókocsihoz, így én és az Anyósom ott maradtunk csápolni. Csakhogy a bemondónő valami teljesen más együttes nevét mondta be következő fellépőnek, arra meg nem voltunk kíváncsiak, így mi is "hazamentünk".
Már majdnem visszaértünk, amikor meghallottam, hogy mégiscsak az lép fel, akit vártam, de mivel már majdnem a lakókocsinál voltunk, megbeszéltük, hogy felöltözünk, magunkhoz veszünk egy kis pénzt a vásárfiának, és visszamegyünk. Így is tettünk. Már javában hallgattuk a koncertet, mikoris gondoltam, fényképezek egyet-kettőt. Elővettem a telefont, közelebb mentem a színpadhoz, lőttem pár képet, de amikor vissza akartam rakni a telót a zsebembe, észrevettem, hogy nincs meg a pénz... Valószínűleg kirántottam, mikor elővettem a gépet. Ááá, kicsit sem voltam ideges... + lőttek a vásárfiának is :-S Így került az ingyenes koncert nekünk pénzbe :-o
Koncert után, mire visszatértünk a lakóhoz, Réka már álmos volt, elaltattam hát, így lőttek a vidámparknak is...
Mire felkelt, már elég éhesek voltunk, megvacsiztunk, Réka közben mellettünk pancsolt a kis kádjában.
Semmi előjele sem volt akkor még a hamarosan támadó viharnak.
Réka is megvacsorázott, majd elaltattam.
El akartam menni zuhanyozni, de Karcsi mondta, hogy meg se próbáljam, mert jég hideg a víz, ami másnap reggelre se lett sokkal jobb, de reggel már muszáj voltam tisztálkodni, ezért vettem nagy levegőt, és megfürödtem.
Ja, és internet sem volt, pedig benne van a csomagban az is, de ez már csak mellékes dolog volt...
Visszatérve az estére, szóval alig aludt kb 20 perce Réka, mikor furcsa csattogásra lettünk figyelmesek, ami egyre csak közlekedik... Egyszer csak, mintha ezer puskával lőtték volna a lakókocsit, erőteljes kopogások hallatszottak, pattogtak a tetőn. Ilyen jégesőt én még nem is láttam élőben, félelmetes volt, vagy fél, 3/4 órán keresztül tartott. Valami csoda folytán Réka egyáltalán nem ébredt fel a zajra, mégcsak meg sem mozdult.
Szó szerint rettegtünk.
Közben hívott az egyik barátnőm, bár beszélni nem tudtunk, mert akkora volt a zaj, hogy nem hallottam szinte semmit, így chat-eltünk. A kislányának letört a front egyes foga, ezért tanácsot kért, mi tévő legyen így este 10-kor úgy, hogy másnap indulnak Horvátországba... Ezzel szerencsére elvonta a viharról a figyelmemet egy kis időre.
Másnap felmértük a károkat, sajnos a vihar a lenyomatát rajta hagyta az autón és a lakón is. :-(
Reggeli után átmentünk fürödni a strandra.
Jót fürödtünk, vittük Rékának a kis labdáját is, mert előző nap mindig el akarta mástól venni. De ez is eltűnt a fürdőzés befejeztével, csak azt nem tudom mikor, mert még az öltözőknél meg volt, majd amikor észrevettem, hogy nincs meg, visszamentem, de már nem találtam meg...
Még előző nap találtam a strandon 5 Ft-ot (hehe), amiről azt gondoltam, hogy végre szerencsét hoz majd, ezért elraktam, hátha véget vet a balszerencsének, de ez sajnos kevésnek bizonyult, mert már nem tudta megállítani a lavinaként megindult pechsorozatot...
Strandolás után Réka úgy elfáradt, hogy aludt 1,5 órát, addig az ebéd is elkészült, ami borsófőzelék, feltétnek fasírt volt. Tej helyett tejszínnel készült, hogy Réka is tudjon enni belőle (én még nem adok neki tehéntejet).
Nagyon finomra sikerült, jól laktunk. Viszont Karcsi gyomra nem emelte be a tejszínt, majd Anyósom is panaszkodott, hogy nála sem stimmel valami, az én gyomrom viszont a vasszöget is megemészti, így nekem semmi bajom nem lett.
(Bár gyanítom, hogy nemcsak a tejszín volt a ludas, hanem a vihar okozta kár miatti idegeskedés is...).
Réka pedig végül nem is ezt ebédelte, mert nem hoztuk el magunkkal a turmixot, turmixolás nélkül pedig nem mertem neki még borsót adni.
Csak nem javult a közérzete Karcsinak, meg az időjósok sem kecsegtettek semmi jóval az időjárást illetően, ezért arra jutottunk, hogy az eredeti tervet, miszerint hétfőn este jövünk csak haza, megváltoztattuk, fogtuk magunkat késő délután gyorsan összepakoltunk és elindultunk haza.
Az utolsó "meglepetés" pedig itthon ért minket, ugyanis az itthoni nagy vihartól a garázsunk beázott...
Szóval ha máskor vissza kell menni valamiért indulás előtt, az biztos, hogy el se fogunk indulni... Pedig nem vagyunk babonásak, de ez a pechsorozat azért durva volt...