A kezdetek...

A blogomat nem itt, hanem a babaszoba.hu oldalon kezdtem el írni, ide másolom át a bejegyzéseket, és lehet, hogy a későbbiekben itt fogom már csak vezetni. 

Ma (2013. 03. 11.) egy éve született meg Réka, 2012. március 11-én 9:59-kor 3560 g-mal és 56 cm-rel.
Annyira hihetetlen, hogy már el is telt ez az egy év a születése óta, pedig számomra olyan, mintha tegnap lett volna, hogy megszületett.
De kezdem az elejéről...
Már 9 éve voltunk együtt a Párommal, mikor elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy legyen babánk.
Sajnos a ciklusom eléggé össze-vissza jött meg mindig is, volt, hogy hónapokra ki is maradt, akkor volt csak pontos, amikor fogamzásgátló tablettát szedtem, így már fiatalon attól rettegtem, hogy nem is lehet majd gyermekem...
Amikor a fogamzásgátló tablettát abbahagytam (ekkor még nem azzal a céllal, hogy megfoganjon a babánk, hanem szüneteltetés miatt, mert már hosszú évek alatt szedtem, tehát kellett a szünet), annyira felborult a hormonháztartásom, hogy az első hónapban még megjött, majd a másodikban már késett, de még megjött és csak 3 napig tartott, a 3. hónaptól pedig már meg se jött, illetve volt némi pecsételés egy napig, és rengeteg pattanás lett az arcomon.
Ekkor elhatároztam, hogy elmegyek nőgyógyászhoz kivizsgálásra, mert ez így nagyon nem normális...
Az orvos elküldött vérvételre, és felírt egy gyógyszert (amit most Franciaországban betiltottak, no comment...), hogy az majd helyreállítja a ciklust, a pattanásokat eltünteti, a "mellékhatása" pedig a fogamzásgátás.
Fél évig kellett ezt szednem, valóban elmúltak a pattanások, a hajam sem hullott már és a ciklusom is helyreállt.
Fél év után abbahagytam a szedését, és mondanom sem kell, hogy a menszeszem megint össze-vissza jelentkezett, bár már legalább a pattanások nem jöttek ki újra.
Ekkor elkezdtem kutakodni, hogy vajon mi lehet a háttérben, miért lehet ilyen a ciklusom.
A legvalószínűbbnek a PCOS illett rám, bár sosem mondta nekem egyetlen nőgyógyász sem, hogy cisztáim lennének a petefészkeimben, viszont az összes többi tünet stimmelt.
Mivel világ életemben édesszájú voltam, elég sok finomított szénhidrátot ettem, ezért elég valószínűvé vált, hogy a PCOS kialakulásához hozzájáruló Inzulinrezisztencia lehet a háttérben, így elhatároztam, hogy életmódot váltok, elhagyom a finomított szénhidrátokat tartalmazó ételeket, italokat és intenzíven mozogni fogok.
Ebben az időben döntöttük a Párommal azt is el, hogy szeretnénk gyereket. Ez 2011 februárjában történt.
Közben már annyira "kiokosodtam" a témában, hogy minden praktikát kipróbáltam, amit lehetett annak érdekében, hogy a ciklusom beálljon és legyen peteérésem.
Kezdtem a cickafark + málnalevéltea + palástfű kombóval, de ugye a gyógyteáknak is kell pár hónap, mire hatásukat kifejtik.
Nehéz dolgom volt, mert fogalmam sem volt, mikor van peteérésem, a teákat pedig úgy kell fogyasztani, hogy a cickafark + málnalevéltea peteérés előtt, a palástfűtea peteérés utáni naptól kellett inni.
Én szépen betartottam azt, hogy az első 14 napban ittam a cickafark + málnalevélteát, a következő 14 napban pedig a palástfűteát.
Persze nem jött meg a 28. napra a menszeszem márciusban, csak kis pecsételés, de nem adtam fel, tovább ittam a teákat betartva a 14-14 napot.
Közben elkezdtem szedni a Folsavat és az E-vitamint is.
A finomított szénhidrátokat annyira nem ettem, szó szerint átestem a ló túloldalára, hogy pl. köretnek nem ettem meg a krumplipürét sem, hanem helyette karfiolpürét ettem, és még sorolhatnám... És persze egy héten legalább 4 napot intenzíven mozogtam / tornáztam.
Ezeknek a hatása hamar meg is mutatkozott, szépen elkezdtem fogyni, így júniusra már -6 kg-ot mutatott a mérleg.
Olvastam a neten a PG/53 ovuláció meghatározásához való mikroszkópról is, így gyorsan azt is beszereztem.
Ekkor már április volt, túl 2-3 negatív terhességi teszten, de persze nem keseredtem el (nagyon).
A menszeszem csodák csodájára normálisan megjött áprilisban és májusban is, bár nem 28 napra, hanem kicsit többre.
Június elején elhatároztam, hogy kivizsgáltatom magam megint nőgyógyászatilag, hogy egyáltalán mire számíthatok.
Kérdeztem a nőgyógyászt, mit tegyünk annak érdekében, hogy mihamarabb teherbe essek, erre ő azt mondta, hogy ilyen ciklusnál, mint az enyém, az a legjobb, ha minden 2. nap együtt vagyunk a Párommal. Persze ezt azért elég nehéz betartani, így megbeszéltük a Párommal, hogy nem görcsölünk azért ennyire rá...
Közben június közepén (11-e, 12-e és 13-a) elmentünk a hosszú hétvégén Törökszentmiklósra pihenni s lakókocsinkkal. Itt található egy nagyon klassz strand a kemping mellett, benne gyógyvízzel, nagyon csúnya barna termálvíz, ami állítólag minden nőgyógyászati problémára is kiváló hatással van, nemcsak az egyéb ízületi gondokra. Szóval elég sokat áztattam magam ebben a vízben :-))
Június 15-én, egy szerdai napon a mikroszkópom jelezte, hogy peteérésem van, illetve egyéb testi tünetekből is erre következtettem.
Szóltam is a Páromnak, hogy most szerintem tuti össze fog jönni, érzem :-))
A vérvétel eredménye is elkészült, így visszamentem az orvoshoz, de pont szabadságon volt, így csak a helyettesével tudtam beszélni, aki mondta, hogy nincs nagy baj, gyógyszert kellene szednem, hogy a hormonjaim helyreálljanak, de ő most nem ír fel semmit, hanem jöjjek vissza és ezt beszéljem meg az orvosommal. És pont ez volt a szerencsém, mert akkor már terhes voltam, csak még nem tudtam róla, úgyhogy bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha mégis felírja azt a gyógyszert az orvos...
Szóval az első próbálkozásunkat (március) követő 4. hónapban (június 15-én) megfogant Réka :-))
Július 4-én, hétfő reggel valami megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába, hogy tesztet csináljak. Párom nélkül még nem csináltam ezelőtt tesztet, de most éreztem, hogy kellene... A melleim is furán feszültek, a hasam is enyhén görcsölt, szóval valami fura volt.
Tornázni készültem, de mivel így éreztem, gondoltam, miért is ne, csinálok egy tesztet, mielőtt a hasizom gyakorlatnak nekiállnék.
Megcsináltam a tesztet, és rögtön két csíkos lett! El sem akartam hinni, fel sem fogtam!
Le akartam fényképezni, hogy elküldjem a Páromnak MMS-ben, de egyszerűen úgy remegett a kezem, hogy nem bírtam megnyomni a gombot. Végül sikerült, majd gyorsan el is küldtem. Óráknak tűnt az, mire jött egy válasz SMS Karcsitól, de csak annyit írt, mindjárt hív, csak most éppen egy tárgyaláson van. Újabb óráknak tűnt percek teltek el, mire végre felhívott. Szinte szóhoz sem jutottunk örömünkben :-)
Másnap reggel azért csináltunk még egy tesztet, de szerencsére ez is két csíkos lett :-)
Szerdán az orvos is megerősítette, hogy terhes vagyok, de elküldött vérvételre is, ami igazolja a terhességet. Csütörtökön vissza kellett menni az eredményért, ami szintén megerősítette ezt, de visszahívott péntekre is újabb vérvételre. Pénteken csinált ultrahangot is, de nem nagyon találta a petezsákot, és jól megijesztett, hogy méhen kívüli a terhesség, ezért hétfőn mindenképpen vissza kell mennem egy újabb vérvételre és UH-ra... A baj csak az volt, hogy szombaton, azaz másnap indultunk volna nyaralni...
Úgy megijedtünk, hogy rohantunk a II. számú SOTE nőgyógyászati klinikára, hogy vizsgáljon meg ott is valaki, hogy tényleg méhen kívüli-e vagy sem...
Elég sokat kellett várnunk a klinikán, mire jött egy orvos, mert már este volt, így nem volt rendelés sem. Egy fiatal doktornő először csinált UH-ot, majd manuálisan is megvizsgált, aztán a főorvos is csinált egy UH-ot, aki szinte hülyének nézett, minek mentem oda, hisz szépen látszik a méhemben (!) a petezsák, és sz embriócsomó is látható már...
Szóval ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy végeztem az addigi nőgyógyászommal, és sürgősen keresek másikat, mert ha egy terhességet sem tud megállapítani normálisan, akkor mit várjon tőle az ember...
Így másnap nyugodt szívvel indultunk útnak a Balaton felé... :-)

Folyt. köv. :-)