Réka és a kis barátai :-)

Az elmúlt időszakban sok babával találkozott Réka, nála fiatalabbal és idősebbel is.
A 11 hónapos Dorkával még játszani nem tudott, de szeretgette, puszilgatta, néha picit erőteljesebben, mint ahogy kellett volna, de persze ilyen korban még nem értik a gyerekek azt, hogy gyengébben, vagy erősebben, hiába magyarázzuk még nekik. Ezzel nincs is baj, majd megtanulják idővel ezt is, és szerencsére semmi baja sem lett a kislánynak, bírta a kiképzést :-)
Aztán itt volt nálunk Réka osztrák kis barátnője, Laura, aki egy hónappal idősebb Rékánál. Vele nagyon aranyosan eljátszott, még koccintani is megtanult Réka, ugyanis a két Kiscsaj is megünnepelte az új évet, mint a felnőttek. Rékának nagyon tetszett a koccintás, rengeteget nevetett rajta, így megismételték ezt a Csajok egy párszor.

Dorina, a kis rokon kislány, aki már 3 és fél éves, őt nagyon szereti Réka, nincs olyan nap, hogy ne emlegetné.
Vele már azért kicsit óvatosabban játszik Réka, tőle talán fél egy kicsit, mivel nagyobb nála, meg mivel ő már óvodába jár, így nagyobb gyerekekhez van szokva, ezért Rékával is úgy akar játszani, de Réka még nem veszi a lapot ilyenkor. Azért így is el tudnak játszani.
Észrevettem, hogy amikor Dorina itt van nálunk, utána Réka sok új dolgot produkál mind beszédben, mind a cselekvéseiben, tehát jó hatással van rá a nagylány.
Most legutóbbi találkozásunk után Réka is kedvet kapott a bilizéshez, mert "Kabbakümm (Réka így hívja Dorinát, máig nem értjük, hogy lett Dorinából Kabbakümm...) is ígycsináá", ugyanis látta a Kiscsaj, hogyan Wc-zik Dorina, és ezt feltétlenül le akarta utánozni, csak sajnos a lelkesedése ezügyben nem tartott sokáig... 2x pisilt bilibe, többször nem volt hajlandó :-(

Még Karácsony előtt volt nálunk egy ismerős kisfiú, Balázs, aki 5 éves nagyfiú. Réka imádja a fiúkat (Jajjj nekünk, mi lesz később :-S), rögtön egy hullámhosszra került Baluval, őt is puszilgatta, ölelgette, szépen eljátszottak.
Mikor Balu ugrálni kezdett a kanapénkon, Réka rögtön utánozni kezdte, elkezdett ugrálni Ő is :-S Kissé rosszul lettem ettől, hogy majd ezután mindig ott fog ugrálni, de szerencsére azóta ezt elfelejtette.

A "nagy szerelem", a szomszéd kisfiú, Dávid baba, aki 4 hónappal fiatalabb Rékánál, és akit Réka imád, az ő neve is elhangzik naponta legalább ezerszer.
Velük együtt szoktunk sétálni menni, illetve vagy ők jönnek át hozzánk, vagy mi megyünk át hozzájuk játszani. Dávidkával nagyon szépen eljátszik Réka, illetve őt is elhalmozza puszival, öleléssel.
Tündérien szólítja fel Réka Dávidot arra, hogy figyeljen rá :-) Egyik nap kint voltunk a játszótéren, a Kisasszony felmászott a csúszdára és szólt Dávidnak, hogy figyelje, hogyan csúszik majd le, ilyenkor mondja, hogy "Dánnii baba, Dánnii baba" :-)
Tegnap előtt mi voltunk náluk, Réka élvezte a sok új játékot, amit Dávidéknál talált, semmi gond nem volt, aranyosak voltak, még tologatták is egymást a babytaxin, a Kisasszony haza sem akart jönni.

Tegnap pedig ők jöttek át hozzánk és Rékát mintha kicserélték volna, irigy volt, ami mondjuk érthető, mert Ő most kezd ebbe a korszakba lépni, na de amit eddig még gyerekkel sohasem csinált, ráütött Dávid fejére.
Persze rögtön leszídtam, elmagyaráztam neki, hogy ilyet nem csinálunk, de ezt úgy látszik elsőre nem értette meg, mert többször is rácsapott a kisfiú fejére...
Akkor hagyta abba eme új tevékenységét, amikor véletlenül összeütközött a két gyerkőc feje, mert akkor is éppen nyúzta Dávidot. Gondolom akkor esett le neki, hogy ez mennyire fáj. Eddig csak a Mamáját tisztelte meg a pofonokkal, na meg amitől még frászt kapok, hogy a kutyát is...
Mindennap milliószor elmagyarázom neki, hogy nem bánjuk a kutyát, de ahogy meglátja Sonyt, vagy ha csak a Tv-ben, könyvben észrevesz egy ebet, rögtön üti egyik kezével a másikat ezzel jelezve, hogy meg akarja verni :-S
Miután mondom neki, hogy nem ütjük, nem szabad, fáj neki, stb., akkor utána már simogatja a kezét, puszit ad rá, tehát megérti, amit mondok, de mihelyst ott van nálunk a kutyus, egy ideig szépen játszik vele, majd egy váratlan pillanatban ráüt, vagy belerúg :-(
Tőlünk nem láthat ilyet, mert nem ütjük sem Őt, sem a Sonyt... Remélem, hamar kinövi ezt.
A játszóházban, ha nem Dávidkáékkal megyünk, akkor a többi gyerekkel nem játszik, inkább élvezi, hogy szabadon futkározhat, játszhat. Minden alkalommal egyre bátrabb, legutóbb már csúszdáztunk is a nagy csúszdán, persze szigorúan Anya ölében :-)
Az eljövetelek szerencsére zökkenőmentesek, nem hisztizik, mindig megbeszélem vele, hogy most már menni kell és meg is érti.

Múlt hét vasárnap történt egy kis baleset, ugyanis hazafelé jövet a játszóházból, az M0-ás lehajtón hátulról belénk jött egy autó, de szerencsére Réka ülése jól funkcionált, észre sem vette, mi történt. Az én nyakam egy kicsit meghúzódott, de hamar el is múlt. A kocsin meg egy kis csík kivételével nem látszik semmi, pedig nagyot szólt, azt hittem, minimum totalkár a kocsi hátulja...

22. hónap :-)

2014. 01. 11.:

Rékuci ma töltötte be a 22. hónapot.
Mostanában nagyon anyás, egészen pontosan azóta, mióta december 21-én este Karcsival ketten elmentünk itthonról, mert Karcsi céges party-jára voltunk hivatalosak. Réka itthon maradt a Mamával.
Elmagyaráztam neki, hogy elmegyünk és mire hazaérünk, Ő már aludni fog, de reggel, mikor felébred, itt leszünk az ágyban.
Nagyon szépen elvolt a Mamával, játszottak, vacsiztak, egyáltalán nem hiányolt minket, még telefonon is beszéltünk vele, és utána sem hiányoztunk neki.
Viszont azóta matrica gyerek, tapad rám, csak én etethetem, csak az én kezemet hajlandó megfogni sétánál, vagy esetleg még Apáét, de a Mamának nem engedi.
Ha hazajön a Nagyi, nem üdvözli olyan kitörő örömmel, mint régebben, nemhogy puszit nem ad neki, de még lekever egy pár pofont is a Mamának... Persze utána rögtön ad egy csomó puszit is.
Bár most már azért javult a helyzet, de engem nem "enged" egyedül sehova, követ, mint egy kis árnyék.
Lehet, hogy ez a második szeparációs szorongás...
Jönnek az 5-ös (praemoláris) fogak, így mostanában néha nyűgösebb, éjszaka fel-felsír, de azért zömében végigalussza az éjszakákat. Lehet, hogy ez is közrejátszik a bújósságában.
Délután van, hogy 3 órát is alszik mostanában, ez eddig nem volt jellemző.

Azt már talán írtam, hogy a vendégekkel közvetlen, de kell öt perc, hogy feloldódjon. Nagyon szeret vele közel egykorú és idősebb gyerekekkel is játszani, ölelgeti, simogatja aktuális játszópajtását, és kioszt sok puszit is, nagyon cuki :-)
Nemrég itt volt nálunk Dávid baba, mikor készülődtek hazamenni és öltözködött Dávidka, Réka addig bedugta a szájába a cumit, majd kivette és inkább megitatta Dávidot, majd ismét visszadugta a kisfiú szájába a cumit, aztán felhúzta Dávid fejére a sapkáját :-)

Ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretné, akkor hisztizik, ilyenkor lefekszik a földre és sír, vagy a fejét ütögeti a földbe.
Egyik hisztije alkalmával szintén földhöz vágta magát, a fejét elkezdte a konyhakőbe ütni, persze azért arra gondosan vigyázott, hogy ne fájjon neki, de a kő túl keménynek bizonyult, ezért arrébb mászott, rá a szőnyegre, és ott folytatta tovább a hisztit.
Taktikám, hogy ilyenkor nem figyelek oda rá, ezért hamar abba is hagyja általában.

Ötig "elszámol", ez úgy néz ki, hogy mutatja a hüvelykujjával, hogy 1, mondja is, hogy egy, majd a többi ujjával számol tovább, továbbra is mondja, hogy egy, majd a kisujjához érve, mondja, hogy öt :-D
Ezután mutatja mind a két kezén az ujjakat, hogy azokból tíz van.
Továbbra is imádja a mondókákat és gyerekdalokat hallgatni, illetve nézni a YouTube-on, leginkább az angol dalok jönnek be neki, már mond egy-két angol szót az adott dalokból, de azért van magyar kedvence is természetesen.
Már látom, hogy Rékánál is felütötte a fejét a Bogyó és Babóca nevű "gyermekfertőzés", de még hanar megunja, és inkább dalokat akar hallgatni.
Szerencsére TV-t még mindig nem néz, nem köti le, persze nem is erőltetem.

És ma sikerült megint belepisilnie Rékusnak a bilibe, már régóta nem volt erre példa, mert eddig megijedt, hogy folyik "valami" a bilibe.
Esti fürdetés előtt érdeztük tőle, hogy kell-e pisilnie, válaszolta, hogy nem, majd még egyszer feltettük a kérdést, szintén nemmel válaszolt.
Majd kis idő múlva ismét megkérdeztük, és akkor már igennel felelt, gyorsan ráültettük a bilire és már pisilt is :-)
Megdícsértük, tapsoltunk és együtt kiöntöttük a Wc-be, és Réka lehúzta.
Kíváncsi vagyok, holnap is sikerül-e.

Hihetetlen eszes a Kiscsaj, mindenre emlékszik, amikor kérdezem, nagyon sok szót tud már, sokat utánoz és ezáltal el is tanul rögtön, persze azért még elég sok szónál még csak mi értjük, mit jelent, de sokat szépen, érthetően mond. Most így hirtelen ennyi, majd pótolom, ami később jut eszembe és kihagytam volna.

Réka Babukát tanítja csúszdázni :-D

Vicces Kiscsaj, nagyon vagány :-D

Az elmúlt hét történései :-)

2013. 12. 28.:

December elején Rékával először voltunk játszóházban.
Tulajdonképpen eddig eszünkbe sem jutott elvinni Őt ilyen helyre, valahogy meg sem fordult a fejünkben ez a lehetőség.
A Camponában vásárolgattunk, mikor is egy hostess lány odajött hozzánk, hogyha regisztrálunk, akkor kapunk egy kupont, amit a játszóházban lehet felhasználni és ingyen fél órát biztosít.
Naná, hogy azonnal igénybe is vettünk, nagyon kíváncsiak voltunk arra, mit fog szólni Réka, tetszeni fog-e neki.
Ez a játszóház hatalmas, tele mindenféle játékkal, mint ugrálóvár, sokféle csúszda, motorok, kisautók, a hátsó részben pedig a kisebbeknek ki van alakítva egy játszósarok, ahol kiskonyha, kisház, csomó játék van, illetve középen van egy pici, leginkább egy körhintához hasonlító játék, fel lehet rá ülni és forog körbe.
Réka szinte mindent kipróbált, iszonyatosan élvezte a számára új közeget. A fél óra nagyon hamar eltelt, nemcsak Réka, hanem én is nagyon jól éreztük magunkat, ezért elhatároztuk, hogy máskor is jövünk, de mindenképpen elhívjuk Rékuci pici barátját, Dávidot is.
Rékuci annyira elfáradt, hogy most először aludt 3 órát egyhuzamban délután. 
A második alkalom is jól sikerült, most egy órát maradtunk, bár ez is nagyon hamar eltelt. Mind a két gyerkőc élvezte a játékot, Réka már rutinosan vetette magát be a játszóház játékai közé.

17-én, hétfő délután Rékával bementünk a munkahelyemre, hogy Karácsony alkalmából felköszöntsük egymást a kollégákkal. Réka szerint az orvosi szék rendkívül vicces dolog, ugyanis jókat lehet vele forogni ide-oda.
A látogatás után még beugrottunk vásárolni a helyi hipermarketbe. Mivel már 19 óra elmúlt, Réka már kezdett elég fáradt lenni, így alig bírtam vele az áruházban. Szerencsére találtunk egy kis bevásárlókocsit, átpakoltunk abba, és Réka nagy örömmel tolni kezdte, ez lefoglalta rögtön, így nyugodtan tudtunk tovább vásárolni.
A kasszákhoz érve, a csokis állvány mellett elhaladva Réka egyszer csak leemelt egy csokit, mint akinek már csak ez hiányzott a bevásárlólistájáról, berakta a kocsiba, és ment tovább.
Hát ezen a jeleneten elkapott a röhögőgörcs minket, mert ezt annyira természetesen adta elő a Kiscsaj, az egész bolt nézett minket, mit nevetünk annyira... Azt tudni kell, hogy csokit nagyon-nagyon ritkán veszünk, szóval ezt tőlünk nem láthatta.

A Karácsony jól telt.
A fát 23-án díszítettük, mert 24-én délelőtt mentünk Anyukámékhoz, náluk ebédeltünk, ezért már nem lett volna időnk még délelőtt fát is díszíteni.
Réka elcsodálkozott, hogy a Mamáéknál is van szép, feldíszített fa, ami alatt van egy csomó becsomagolt valami, ami később kiderült számára, hogy tök jó ajándékokat rejt. Kapott a Mamáék Jézuskájától kiskonyhát, nagy plüss Micimackót, Öcséméktől könyvet és mese DVD-t.
Ebéd után hazajöttünk, míg Réka aludt délután, addig a mi Jézuskánk is megérkezett az ajándékokkal, két doboz Lego Duplo-t kapott tőlünk a Kisasszony, aminek nagyon örült. Mostanában nagy kedvenc a busz, legyen az double decker (angol emeletes busz, nekem van egy matchbox méretű szuvenírem, még Londonban vettem), vagy sima busz. Ez a szeretet egy angol dalocska, a "Wheels on the bus go round and round" miatt alakult ki, amit napjában akár ezerszer is megnézne, ha annyiszor engedném. Ezt a szereretet a mi Jézuskánk is jól tudta, ezért az egyik doboz Lego természetesen egy buszt is tartalmazott, aminek aztán nagy sikere is volt. Pl. másnap délután csak azzal a busszal volt hajlandó aludni... :-)

A vendégeskedéseket Réka szuperül bírta, pedig volt hangzavar nálunk 25-én, de meglepő módon még délután is el tudott aludni abban a lármában, amit nem gondoltam, hogy sikerülni fog.
Aztán két nap nyugi következett, majd szombaton (ma) ismét jöttek hozzánk rokonok, a nagynéném és anyukája, illetve a Szüleim. Réka ritkán látja a nagynénémet és az anyukáját, de mint rutinos vendéglátó, 5 perc feloldódási szünet után már produkálta is magát a vendégeknek.

Karácsony alkalmából :-)

2013. 12. 24.:
NAGYON KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET kívánunk Nektek, Kedves Olvasóink és Kedves blogtársaim :-)



József Attila: Betlehemi királyok

Adjonisten Jézusunk, Jézusunk! 
Három király mi vagyunk. 
Lángos csillag állt felettünk, 
gyalog jöttünk, mert siettünk, 
kis juhocska mondta - biztos 
itt lakik a Jézus Krisztus. 
Menyhárt király a nevem, 
Segíts, édes Istenem.

Istenfia, jónapot, jónapot; 
Nem vagyunk mi vén papok. 
Úgy hallottuk, megszülettél 
szegények királya lettél. 
Benéztünk hát kicsit hozzád, 
Üdvösségünk, égi ország! 
Gáspár volnék, afféle 
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó! 
Jöttünk meleg országból. 
Főtt kolbászunk mind elfogyott, 
fényes csizmánk is megrogyott, 
hoztunk aranyat hat marékkal, 
tömjént egész vasfazékkal. 
Én vagyok a Boldizsár, 
Aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária 
boldogságos kis mama. 
Hulló könnye záporán át 
alig látja Jézuskáját. 
A sok pásztor mind muzsikál. 
Meg is kéne szoptatni már. 
Kedves három királyok, 
jóéjszakát kívánok!

21. hónap :-)

2013. 12. 11.:

Igen-igen, Réka már 21 hónapos, ennek klasszikus tünete, hogy beléptünk az igazi dackorszakba, illetve megjelent az evési sztrájk...
Alapjában véve Réka nagyon szereti a hasát, imád enni, legalábbis eddig. Egyik napról a másikra léptünk be ebbe a "nemeszem" korszakba, éppen hogy csipeget valamit, válogat, kiköpi az ételt, hollott eddig nem volt olyan kaja, amit nem evett meg, most meg kevés az, amit teljesen megeszik, azt is úgy, hogy közben nyomkodja a telefonomat...
A dackorszakot gondolom nem kell nagyon bemutatnom. Ha valami nem tetszik neki, földhöz vágja magát, sír, hisztizik, semmi sem jó neki ilyenkor. 
Na de azért nagyon aranyos is tud lenni. Pl., amikor babázik, egyszerűen meg kell zabálni :-)
Megeteti, megitatja Babókát, ha "bepisil" a baba, bekeni a popóját.
Egyik este, alvás előtt lefektette a babáit, de az egyik "bepisilt". A krém, amivel Réka fenekét szoktam kenni, az ágyunk mellett, az éjjeli szekrényen volt, a babákat pedig az ágy másik felén altatta, de mivel "pisilt" az egyik, ezért annak be kellett még kenni az alsó fertáját, ezért odament az éjjeli szekrényhez, megsimogatta a mutatóujjával a kupakot, mintha krémet tett volna az ujjára, és feltartott ujjal ment vissza a babához, majd odaérve bekente a popsiját :-D
Szeret "főzni", a kis vödörjébe tesz építőkockákat, vagy papírgalacsinokat és a lapátjával megkeveri, megkóstolja azt :-)
Fogmosáskor már köp, mert látja, hogy Anya is így csinálja, de fogkrémet még mindig nem teszek a fogkeféjére, az még ráér.
Imádnivaló akkor is, ha játék közben odajön hozzám, és csak úgy ad egy puszit :-) Imádom, amikor elalvás előtt a könyökömet fogva nyugszik meg, alszik el (ez már elég régóta így van) :-)
Imádom, hogy egyre többet beszél és mindent megért, amit mondok (persze ezt is régóta) :-)
Édes, amikor kér valamit: légyszíves-"lécci", megkap valamit: Köszönöm/köszi-"köffü", telefonon elköszön puszival-"puffu".
Emlékszik régebben történt dolgokra, elmeséli, mi hogy történt :-)
Na jó, nem ragozom tovább, egyszerűen IMÁDOM/IMÁDJUK :-)) 

Kreatív is, ha Apa nem adja neki oda a biciklis sisakját, mert a lakásban nem hordunk sisakot a fejünkön, akkor Réka megoldja máshogyan a sisak-kérdést (a Mikulástól kapott ajándékból) :-D

Főz :-D

Vezet :-D

Réka és a Mikulás :-)

2013. 12. 07.:

Immáron második alkalommal érkezett meg Rékához a Mikulás :-)
Egy évvel ezelőtt még nem tettük ki Réka kis csizmáját az ablakba, nemcsak azért, mert ilyen lábbelije akkor még nem is volt, hanem azért sem, mert akkor még úgysem értette volna, mi ez a cécó...
Hozzánk csütörtök este lopózott be a nagyszákállú, hogy beletegye ajándékát a szépen kitisztított rózsaszínű csizmába.
Akadt egy kis gond a hótaposó ablakpárkányra való elhelyezésével, ugyanis Réka állandóan levette azt onnan, attól félt, hogy a Mikulás nehogy elvigye magával kedvenc lábbelijét, de aztán sikerült megnyugtatnom, hogy nem fogja elvinni, sőt lesz benne ajándék is, csak meg kell várni, hogy megérkezzen és beletegye őket.
Amúgy már pár nappal hatodika előtt elkezdtem magyarázni neki, hogy jön majd a Télapó, ezért a csizmát majd ki kell tenni az ablakba, így ha megkérdeztük tőle, mit kell kitenni az ablakba, hogy ajándékot tegyen bele a Mikulás, rögtön tudta rá a választ, miszerint Őt idézve: "csizzva" :-)
Idén én voltam a Mikulás bácsi segédje, én raktam ki az ajándékokat, amíg Réka és Karcsi fent játszottak az emeleten.
Aztán felmentem én is hozzájuk, mintha mi sem történt volna. Kb. negyed óra múlva Karcsi egyszer csak megkérdezte Rékát, nem hall-e valamit. Réka intenzíven figyelt, de persze nem hallatszott semmi.
Apa mondta Rékának, hogy menjünk le a földszintre, mert valószínűleg most ment el a Mikulás.
Lent, amint meglátta Réka az ajándékokat, nagyot csodálkozott, de kíváncsi is volt, mi lehet ez a sok minden az ablakban. Kiválasztotta, melyik csomagot bontsuk ki először. Kapott egy mágneses rajztáblát, kifestőt, mikulásos könyvet, szivacsból készült puzzle-t és egy kis csokit is. Mindegyiknek nagyon örült :-)
Másnap (pénteken) délután a helyi óvodában megrendezett mikulási ünnepségre mentünk. Kicsit féltem, hogy nem fog-e sikítófrászt kapni majd a Mikulás látványától, de szerencsére nem, viszont eleinte nagyon megszeppent volt, rá sem lehetett ismerni, de aztán feloldódott.
Volt egy kis éneklés, műsor, majd jött a Mikulás is. ABC sorrendben szólította ki a gyermekeket, mindenki kapott csomagot, így Réka is, bár szerintem valamit elnézett a Mikulás, mikor kihagyta a csomagból a virgácsot :-D Be akartam ültetni Rékát a Mikulás ölébe, de "Anya-Anya" felkiáltással mászott vissza hozzám, viszont azért így is készült kép a Mikulással :-D

Tavaly még beült a Mikulás ölébe :-D

Már megint egy oltás :-S

2013. 11. 27.:

Sokat gondolkodtunk rajta, hogy beadassuk-e a meningococcus okozta gennyes agyhártyagyulladás elleni oltást Rékának, mert ez az oltás ugye nem kötelező.
Először úgy döntöttünk, hogy nem is adatjuk be neki, mert nem akartuk a szervezetét fölöslegesen terhelni egy újabb oltással.
Igazából én azon az állásponton voltam, hogy be kéne Rékát oltani vele, de Apuka viszont ellene volt.
A gyermekorvosunk (aki egyébként a főnököm évfolyamtársa volt az egyetemen, tehát maximálisan megbízom benne) nagyon javasolta, mert igen veszélyes a kórokozó által okozott agyhártyagyulladás.
Szerencsére ritkán fordul elő a betegség, de ha véletlenül ne adj Isten elkapja a gyerek, akkor nagyon súlyos következményei lehetnek...
Sok gyerekes anyukát megkérdeztem ezügyben, ők beoltatták-e babájukat, vagy nem, és mindenki egyöntetűen azt felelte, hogy igen.
Szóval sikerült meggyőzni Karcsit is, hogy mégiscsak kapja meg az oltást Réka is, így pénteken túlestünk rajta.
Először fel kellett íratni a receptet, ki kellett váltani, majd ezután tudta csak a doktornő beadni Rékának, akire annyira de annyira büszke vagyok, ugyanis egy mukk nélkül tűrte az oltást, míg a szomszédos szobában üvöltött egy kis gyerek, aki szintén szurit kapott.
Persze nagyon megdícsértem Rékát, milyen ügyes volt.
Itthon, amikor megkérdezem Őt, kitől kapott szurit, mondja, hogy "néni", és mutatja a lábát, ahová kapta az oltást, majd rögtön megemlíti a babát, aki sírt.
Mondta É. doktornő, hogy annyi következménye lehet a szurinak, hogy mivel legyengül az immunrendszer, könnyebben kaphat felsőlégúti megbetegedést, ami sajnos elő is jött. Hétfő délután már kicsit köhögött, keddre már az orra is nagyon elkezdett folyni, a köhögés viszont elmúlt, mára pedig szerencsére csökkent az orrváladék mennyisége is, úgyhogy remélem, hamar túlesik ezen Réka.

Ez egy múltheti kép Rékáról, aki éppen a magassarkú cipőmben járkál :-D
Igaz, a melegítő szetthez nem éppen passzol a magassarkú, és Rékát az sem zavarja, hogy pár számmal nagyobb rá a cipő, így is kitűnően megy benne, már most igazi nő :-D

A 20 hónapos Névnapos :-)

2013. 11. 11.:

Már megint elhanyagoltam a blogomat, de az elmúlt időszak eléggé zsúfolt volt.
Befejeztem a fősulit, amit Réka születése miatt halasztottam. Minden szabad percemben (amiből ugye egy ekkora gyerek mellett nem sok adódik) tanultam. Sajnos(?) elég maximalista vagyok, nem elégszem meg azzal, hogy tudogatom a tananyagot, így most is arra törekedtem, hogy rendesen tudjak mindent, ne csak felületesen.
Ez szerencsére olyan jól sikerült, hogy még meg is dicsértek a szóbeli vizsgám után :-)
Na de nem rólam szól ez a blog, hanem Rékáról, akinek tegnap volt a névnapja, ma pedig már a 20. hónapját töltötte be :-)
Egyre könnyebb vele kommunikálni, igennel-nemmel felel egy-egy kérdésre, vagy ha már tudja/ismeri az adott szót, akkor azzal válaszol.
Sok új szót tanul már egy nap alatt is, és utána megfelelően használja is. Már próbálkozik tőmondatok használatával is. Eddig csak egy mondatot tudott használni (add ide hopp-hopp: kérem a labdát), de most már az újonnan elsajátított szavakat is próbálja mondatba foglalni.
"Elmeséli" az adott nap történéseit az Apukájának, mikor hazajött.
Van egy kis barátja, a szomszéd kisfiú, Dávid baba, aki 3 hónappal fiatalabb Rékánál. Voltak nálunk egyik nap, Dávid kipróbálta Réka babytaxiját, de szegény felborult vele, elkezdett nagyon sírni egyrészt az ijedtségtől, másrészt egy picit megharapta az ajkát. Az anyukája rohant megvígasztalni a kisfiút, szerencsére sikerült is hamar megnyugtatni, ami köszönhető volt Réka éneklő Micimackójának is, mert Dávidkának az nagyon tetszett, így nyugtatásképpen azt is bevetettük.
Réka ezt úgy "mesélte" el később Apukájának, hogy "Dávi brümm-brümm puff", aztán mutatta a száját, hogy ott fájt a babának, majd sírást imitált, aztán mondta, hogy "néni" (Dávid anyukája, aki megijedt), végül hozzátette, hogy "elment ebííd", tehát hazamentek ebédelni.
Azt gyanítom, nemsokára folyékonyan fog beszélni, ha így folytatja :-)
Hintázás közben énekelni szoktunk neki, de nem ám olyan sorrendben és azt a dalt, amit mi szeretnénk, hanem a Kisasszony sorolja, mit szeretne hallani éppen :-D

Már szépen bemutatkozik, ha megkérdezzük tőle:
- Hogy hívnak Téged?
- Héka
- Milyen Réka?
- Arany csííl (=arany csillag: Mamája így hívja Őt, ezért Réka szerint ez is a neve egy része :-D )
Majd hozzáteszi, hogy "Habó", azaz Szabó.

Próbálkozik a ragozással is, pl: Apáná = Apánál, Apánn = Apának, Apáé :-)

Megtanult ugrálni, eddig csak rugózott, aztán egyik napról a másikra elkezdett ugrani. Ez egyébként egy fejlődési ugrásnak tekinthető. 
A bilizés terén nem haladtunk előre semmit nyár óta, még csak játszik a bilivel, hajlandóságot sem mutat arra, hogy abba akarja végezni a dolgát. Tudom, meg kell érnie rá, így ezt nem is erőltetem még.

Sok olyan dolog van még, amit újdonságként csinál, de ezeket most nem sorolom fel, mert ezek tényleg csak apróságok, amiken el szoktam csodálkozni, hogy jéé, ezt is tudja már.

Réka 19 hónapos, Anya meg 30 éves lett :-)

2013. 10. 11.:

Húúú, nagyon régen írtam már, de mostanában elég sűrűek a napjaink...
Azért igyekszem most összeszedve megosztani Veletek, mi történt mostanában velünk.
Kezdem azzal, hogy Réka ma tölti be a 19. hónapot.
Egyre többet beszél és egyre jobban értjük is, mit is mond.
Már "bemutatkozik", arra a kérdésre, hogy hogy hívnak Téged, a válasz: "Héka" :-D
Angolul is "tud" már, az I love You az Ő szájából úgy hangzik: ávvávvúú :-D
A tágabb család tagjainak nevét is hellyel-közzel tudja és mondja is, néhol azért persze még nem a teljes keresztnevet mondja, de érthető, kiről "beszél" éppen.
Ha vendégek voltak nálunk, vagy mi mentünk valakihez, még napokkal, hetekkel később is emlékszik, elmondja, kinél voltunk/kik jöttek hozzánk, kik voltak még itt/ott.

Egyre jobban feszegeti a határait, a "nem szabad" csak olaj a tűzre :-S
Van bünti sarkunk már, ha rosszaságon jár az esze, nem kéne azt csinálnia, amit éppen csinál, akkor megy a sarokba. Viszont most már, ha tudja, hogy rossz, akkor magától áll be oda. Mikor úgy gondolja, eleget állt ott, kijön, és folytatja ott, ahol abbahagyta, tehát még annyira nem hatásos ez az eljárás :-S

A mobiltelefont úgy kezeli, hogy én csak lesek, miket tud. Ha képet akar nézni, belép a menübe, kiválasztja az albumot, kiválasztja a képet, amit nézni akar, kinagyítja, visszakicsinyíti, vagy elindítja a videót, amit meg akar nézni. Ha pedig nem tetszik neki, kilép a megfelelő gomb/érintés segítségével. Mivel az én telefonomat is előszeretettel nyomkodná, amit én annyira nem szeretek, így Réka megkapta a régi okostelefonomat, amiben nincs kártya, tehát nyugodtan játszhat vele anélkül, hogy véletlenül se hívjon fel valakit, vagy szörfözzön a neten rajta.

Másfél éves "szülinapjára" kapott egy játék babakocsit, amit nagyon szeret.
Van egy kedvenc babája, Eperke, azaz Réka szerint Epőr, őt beleülteti, tologatja a lakásban és a kertben is, "elaltatja", ilyenkor kiveszi a kocsiból, magához szorítja, és ringatva mondja neki, hogy "tente-tente", közben időnként megpuszilgatja. Annyira ÉDES :-))
Sonyval, a kis kutyánkkal is nagy haverságban van, bár időnként meghúzza a szőrét, vagy rászól, fegyelmezi: "állj", persze a kutya rá se hederít.

Reggel, az öltözködéskor a szekrényéből kiválasztja, melyik ruhát akarja felvenni. Na ezt azért nem úgy kell elképzelni, hogy egy egész szettet kiválaszt, csak megmutatja, melyik pólót akarja felvenni, ilyenkor általában a "cicás" pólókat részesíti előnyben, illetve a törpös pólót, amit imád.
Ha lejöttünk az emeletről, automatikusan veszi fel a papucsát, mert tudja, hogy lent csak abban lehet mászkálni.
Ha ki akar menni, hozza a cipőjét, magától fel is veszi azt, hozza a kabátját, amit szintén felvesz, jó, azért a kabátot az esetek nagy százalékában még én adom rá. Ha bejöttünk, leveszi a cipőt és visszateszi a szekrénybe.
A nadrágot is próbálja már fölvenni, de abban csak odáig jut el, hogy bedugja a lábait a nadrág szárába, húz rajta, hogy a lábfeje kint legyen, de ennél tovább nem jut :-)
Az én zoknijaimat is felhúzza a lábára, ami elég vicces, mert nem két egyforma zoknit vesz fel, hanem két különböző színűt, persze lóg a lábán, így próbál menni benne, nem sok sikerrel.
Ha már az én zoknijaimnál tartunk, a cipőimet is felpróbálta már, mind a magassarkút, mind a papucsomat, illetve a sportcipőmet is. Azt hittem, ez a korszak később jön majd... :-D

A labdát nagyon ügyesen dobja és néha el is kapja, szépen rúgja is, tehát van labdaérzéke.
Szeret rajzolni, ilyenkor gyönyörűen összefirkálja a papírt, csak néha az a fránya zsírkréta mellé megy, így az asztalt, vagy a követ, ha a földön rajzol, is sikerül kidekorálnia :-S
Egyértelműen balkezes, mint én, azzal eszik, rajzol, stb., legalább rám is hasonlít valamiben :-)

Szombaton nagy buli volt nálunk, ugyanis én a 30. születésnapomat töltöttem 6-án, vasárnap, az Anyósom a 60. születésnapját 3-án, csütörtökön.
Karcsi meglepetésbulit szervezett, bár engem beavatott, mert nehéz lett volna előlem is eltitkolnia. Kati az utolsó pillanatig semmit nem tudott, csak annyit, amennyi a meghívón volt, mert hogy azt is kapott tőlünk, így tudta, hogy lesznek vendégek, meglepetés vendég is érkezik majd, de semmi többet. Ezért, amikor mindenki egyszerre megérkezett, el is sírta magát meghatódottságában.
Először úgy terveztük, hogy étteremben fogjuk megtartani a bulit, de vagy arra időpontra már foglalt volt az adott étterem, vagy egy másiknak nem volt külön termük, így végül is úgy határoztunk, megtartjuk itthon, ami a legjobb választásnak bizonyult.
A közeli étteremből rendeltük meg az ételt, kétféle torta volt, Anyukám is sütött ezt-azt. Volt élőzene is, meghívtunk egy zenészt, akit régről ismerünk, ő zenélt nekünk. Erre Kati nem is számított, hogy még zene is lesz ilyen formában, így az ő megérkezésekor is volt meglepődés.
Összesen 10 voltunk, beleértve Rékát is + a zenész.
Rá kellett jönnöm, hogy Réka egy igazi belevaló Kiscsaj, táncolt, ölből ölbe ült át, jól érezte magát úgy, ahogy kell. Pedig féltem, hogy hisztis lesz, nem fogja élvezni, de szerencsére pozitivan csalódtam.
A legaranyosabb akkor volt Réka, amikor a zenész elkezdte játszani neki a kedvenc dalát, a Hupikék törpikék főcímdalát. Kikerekedett a szeme, elmosolyodott, majd nevetett, tapsolt, láthatóan tetszett neki, élvezte. Felvettem videóra, azóta naponta százszor meg kell nézni a "Köppapás" (=Törppapa) videót :-D
Nagyon jól sikerült a buli, minden klappolt, ahogy kigondoltuk.
Ez egy méltó megünneplése volt a két kerek évfordulónak :-)

Réka 18 hónapos, azaz 1,5 éves lett ma :-)

2013. 09. 11.:

Kicsi Lánykám 18 hónapos, azaz 1,5 éves lett :-)
Hihetetlen sokat fejlődött Réka az elmúlt hónap során, és most már nekem is rá kell jönnöm, hogy Ő már nem kisbaba, hanem önálló akarattal rendelkező személyiség, és mostanra már inkább kis gyerek, mint baba.
Ahogy betöltötte a 17. hónapot, észrevehetően sokat változott.
Észrevettük, hogy ezek a változások akkor nagyon látványosak, akkor van egy-egy ilyen fejlődési ugrása, amikor egy éjszaka álmában rettentően sír, alig lehet kizökkenteni belőle, nagy nehezen tudjuk felébreszteni, és utána visszaaltatni. Pont volt megint egy ilyen eset egy hónapja, tehát megint volt egy fejlődési ugrás:
- Megjelent az "én" tudata. Pl kérdezem tőle, ki van a fényképen, eddig azt mondta, hogy baba, most pedig már felismeri magát és magára mutat, hogy Ő van a képen.
- Szókincse is sok szóval gyarapodott, illetve már két szavas tőmondatokat mond.
Szépen kifejezi, "elmagyarázza" azt, amit akar.
- Hiszti eddig is volt, de most már egyre dacosabb.
Sajnos néha pofoz, a nagymamáját tiszteli meg ezzel, bár egyszer már én is kaptam, ilyenkor mondom neki, hogy csak simizni és puszit adni szabad, csúnya dolog verni, mert az fáj annak, aki kapja a pofont. Ilyenkor lebiggyeszti a száját és megbánva tettét, megy és puszit ad oda, ahová ütött.
- A cicit elhagyta egyik napról a másikra, vagy inkább egyik percről a másikra.
Szerencsére 2 hét alatt szépen elapadt a tejem. Az első hét rossz volt, nagyon be volt keményedve a mellem, de mindig fejtem belőle picit és borogattam, és így elkerültem a gyulladást is.

Ezek a legfőbb változások, amik most eszembe jutottak, de biztos van még pár dolog, amit kihagytam.
És persze mindennap elcsodálkozom, milyen okos, ügyes Kislányom van, mindennap elkápráztat minket valami új dologgal :-)
IMÁDOM <3

Vége, ennyi volt a szopizás, 17 és fél hónap...

2013. 08. 29.:

Réka úgy döntött, hogy elég nagy lány már ahhoz, hogy abbahagyja a szopizást, így tegnap elválasztotta magát egyik pillanatról a másikra.
Előző nap este még hisztizett is, hogy kell neki a cici, még hajnalban is elfogadta, aztán reggel már csak a balból volt hajlandó szopizni, de a végén megharapta a bimbóm, a jobbat bekapva már rögtön harapott is és mondta, hogy nem.
A délutáni altatáshoz sem kellett már neki, de félálomban aztán még cicizett egy kicsit, majd este szintén nem fogadta el. Kérdeztem tőle, hogy szeretne-e cicizni, de nemleges választ kaptam, ezért már nem is kapta be a mellbimbóm, csak adott rá egy puszit, mert előzőleg mondtam neki, hogy fáj, ha megharapja. Megbeszéltük, hogy mivel már ilyen nagy lány és már nem is kell neki a cici, ezért a kiságyában fog elaludni. Eddig is így volt, csak a nyaralás alatt megszokta, hogy köztünk alszik, ezért itthon nem tudtuk visszaszoktatni a kiságyba.
Az esti altatás eddig úgy nézett ki nálunk, hogy megfürdettük Rékát, majd szopizott addig, amíg Karcsi elkészíti a tápot, aztán a táp után, és a jóéjt puszik kiosztása után betettem az ágyába, forgolódott egyet-kettőt, meg magához ölelte a nyusziját és így elaludt. Mostanában, a nyaralás után ez úgy nézett ki, hogy táp után is cicizett, erre aludt el, és így raktam vissza az ágyába.
Tegnap, mivel már nem akart szopizni, táp után beraktam a helyére, és már úgy nézett ki, hogy el is aludt, de aztán mégsem sikerült neki, ezért kivettem, a fejét ráhajtotta a mellemre, adott rá puszit és elaludt.
A ma délutáni altatás is viszonylag zökkenőmentesen ment, meséltem neki, aztán elringattam, picit sírt, de aztán győzött a fáradtság és elszunyókált.
Az elválasztás lelkileg már nem viselt meg annyira, mert egy éve, mikor a pajzsmirigy-gyulladásom miatt pár napra le kellett választanom Rékát, akkor átestem ezen, akkor rettenetesen megviselt, még sírtam is, hogy nem szoptathatom tovább Rékát, de szerencsére hamar meggyógyultam, ezért újra kaphatott cicit a Leányzó, és akkor megnyugodtam.
Most inkább a fizikai része visel meg. Éjszaka alig tudtam aludni, mert keményekké váltak és fájtak a melleim. Reggel kézzel fejtem le picit belőlük, éppen annyit, hogy ne feszüljön és ne fájjon, aztán délben megint, pluszban még hideg textil pelenkával be is borogattam őket.
Remélem hamar kapcsol a szervezetem, és leáll a tejtermelés, mert ez a feszülés és fájdalom igen kellemetlen, illetve remélem, begyulladni sem fognak a melleim, azt nagyon szeretném elkerülni.