Az úgy volt, hogy Pápára megyünk nyaralni, ez Magyarország egyetlen ötcsillagos kempingje. Le is teszteltük, megnéztük, Rékabarát-e a hely.
Nagyon szimpatikus a kemping, csak ámultunk-bámultunk, hogy pl a vizesblokk ajtaja fotocellás... Na és belül... :-O
Van játszótér is, és aszfaltos út amin Réka motorozni tud. Egyszóval jó lesz ez nekünk egy hétig.
Nade az időjárás előrejelzés azt mutatta, hogy rekkenő hőség lesz, viszont a pápai kempingben nincsenek nagy fák, amik árnyékot adjanak.
Amúgy még tavasszal lefoglaltuk Balatonakalin a szokásos helyünket, amit le is foglalóztunk már, de miután Pápáról hazajöttünk, elhatároztuk, hogy mégsem a Balatonra megyünk, hanem ide, úgyhogy lemondtuk nagyokosan a foglalást.
És persze Murphy-törvénye szerint Réka is lebetegedett... Csütörtökön, a délutáni alvásból úgy kelt fel, hogy 37,8° volt a hője, majd ez lement 37,2-re, ami tartotta magát egészen másnap délig, mikoris felment 38,4-re, és sajnos este is ennyivel feküdt le. Szombat reggelre azonban nyomtalanul eltűnt szerencsére. Amúgy azon kívül, hogy láza volt, semmi nem látszott rajta, ugyanúgy viselkedett, mint szokott és más betegségre utaló jel sem volt... Talán egy enyhe vírus, vagy a 3napos láz, vagy az utolsó rágófoga, ami még nem bújt ki... Attól voltam megijedve, hogy evett egy kis homokot délelőtt, és esetleg attól, de akkor talán hányt volna, vagy hasmenése lett volna, de nem volt ilyen sem... Na mindegy, az a lényeg, hogy meggyógyult :-)
Aztán vasárnap, indulás előtti nap Karcsi mégiscsak úgy határozott, hogy irány a Balaton, mert ha kánikula lesz, akkor Pápán rá fogunk olvadni az aszfaltra...
Így egy telefon az akalis kempingbe, hogy mégis mennénk, de sajna a helyünk foglalt keddig. Az nem baj, gondoltuk, ugyanis addig megállunk majd egy másik boxban, aztán kedden beállunk a helyünkre. Csakhogy időközben meghosszabbították a foglalásukat azok, akik már ott álltak, amit viszont a számítógép nem mutatott... Ez akkor derült ki, mikor leérkeztünk Akaliba, de szerencsére a mellette levő hely, ami szintén vízparti, üres volt 18-ig, az pedig nekünk pont jó, így elfoglaltuk azt.
Lepakoltunk, megebédeltünk, majd ellátogattunk a játszótérre, mert Rékának már mozgáshiánya volt, és mivel délután úgysem fog aludni, mert az úton lefelé a kocsiban azon már túl volt, így sokáig maradhatott játszani. Réka fél 8-kor ki is dőlt, és egyhuzamban reggel 8-ig aludt is.
Másnap reggel, reggeli előtt már a játszón voltunk, a legjobban a trambulin tetszett a Kiscsajnak, más játékot ki sem próbált, csak ugrált.
Reggeli után bementünk Füredre vásárolni, majd Akaliban megebédeltünk, aztán Réka aludt, el is ment a délelőtt.
Mivel a Balaton vize eléggé hűvös volt, ezért Rékának beszereztünk egy kis felfújható medencét, hogy mert ha már itt vagyunk a nagy tó mellett, legalább tudjon egy kicsit pancsizni. Az időjárás viszont nem így gondolta, úgyhogy elkezdett esni az eső. Minden tiszta víz és saras lett, Réka persze dagonyázni akart mindenáron, pedig a gumicsizmáját itthon hagytam, mondván, minek az...
Másnap délelőtt szép időnek ígérkezett, felfújta Karcsi a medencét, és hozott bele vizet, amíg én Rékával a játszótéren voltam. Mondanom sem kell, volt nagy öröm, mikor meglátta a medencét, hát persze, hogy rögtön bele kellett tenni Őt. Ki sem lehetett csalogatni a vízből a Kisasszonyt, de mivel vendégeket vártunk, és megbeszéltük velük, hogy Füreden találkozunk, ezért nagy nehezen mégiscsak ki kellett imádkoznunk Rékát onnan.
A vendégeinknek sikerült nagyon eltévedniük, de aztán végülis egymásra találtunk. Megebédeltünk a kedvenc füredi éttermünkben, majd visszamentünk a kempingbe. Jött a szokásos vihar, így bekényszerült mindenki a lakókocsiba, pedig sok programot kitaláltunk, mivel szórakoztassuk az ismerőseinket, de az eső ismét elmosott mindent olyannyira, hogy pl a szomszédban lévő sátorból az eső után vödörrel merték ki a vizet az ottlakók..
Réka mit sem sejtett ebből a nagy viharból, pedig hangosan dörgött, villámlott, illetve a felnőttek a lakókocsiban mellette beszélgettek, Ő csak aludt szépen.
Szegény vendégek, nem így tervezték a szerdai napjukat, ahogy mi sem, de azért ennek ellenére jól érezték magukat, aztán késő délután elindultak haza.
Másnap reggel megbeszéltük, hogy hazamegyünk, mert nincs értelme ebben a sárban és ilyen időjárási viszonyok mellett maradnunk, ezért délelőtt összepakoltunk és elindultunk haza. Hazaértünk szerencsésen, majd ebéd után felkerekedtünk trambulint nézni Rékucinak, mert azt nagyon élvezte a kis Manóm.
Egy sportáruházban néztük meg először, de elég drágának tartottuk azt az árat, amit mertek a trambulinért kérni, úgyhogy átmentünk a madaras áruházba, ahol a feléért lehetett kapni ugyanolyat, mint a mellette lévő sportáruházban... Persze azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy másnaptól leakciózta az ugrálót az Auchan 5000 Ft-tal, csak éppen erről elfelejtettek minket tájékoztatni. Mondhatták volna, hogy csókolom, jöjjenek holnap vissza, és akkor vegyék meg, dehát nem tették... Ez egyébként a mi formánk, de legalább nem a duplájáért vettük meg az első helyen, ez is valami.
Rögtön össze is rakta Apuci, mihelyst hazaértünk, úgyhogy egészen estig ugrált rajta Réka, nagyon örült neki, jó ötlet volt beszerezni egy ilyet.
Pénteken luxus utazáson vettünk részt, tettünk egy körutazást a BKK járataival a Bikás Parktól a Bikás Parkig.
Egy kisebb vagyonba került a kb ¾órás út, de megérte, Rékának nagyon tetszett, és nekünk is, mivel kb ezer éve nem utaztunk tömegközlekedési eszközön.
Felszálltunk a 4-es Metróra, ezen most utaztunk először. Azt kell, hogy mondjam, elég színvonalasra sikerült ezt megépíteni, megérte ennyit várni rá.
A Bikás Parktól a Kálvin térig, majd innen vissza a Móricz Zs. körtérig mentünk a metróval, azután pedig buszra szálltunk és azzal mentünk vissza a Bikás Parkhoz.
Tegnap Réka kapott a kertbe egy nagyobb csúszdát is, ma pedig ismét buszoztunk egy kicsit, úgyhogy azért jól telik a nyaralás, csak nem így terveztük, nade majd augusztusban... :-)
