A blogomat nem itt, hanem a babaszoba.hu oldalon kezdtem el írni, egyelőre ide csak átmásolom a bejegyzéseket, de lehet, hogy a későbbiekben már csak itt fogom vezetni Réka Baba mindennapjait.

2014. augusztus 22., péntek

Félelmetes...

Leszögezem, hogy nem hülyültem meg, bár lehet, hogy ezt olvasva mégis annak fogok tűnni...
Olvastam már sok helyen, illetve láttam szellemekről szóló sorozatokat, filmeket (Ghost Whisperer, Más világ, stb.), hogy a kisgyermekek még láthatnak "valamit".
Éppen uzsonnáztunk Rékával, aki nem tud megülni két percnél tovább a fenekén, így lemászott a székről, játszott, majd felmászott a székre, evett egy kicsit, majd ismét le.
Egyszer csak odafut hozzám jajgatva, hogy "Anya, anya, anya".
A "Mi a baj" kérdésre közölte velem, hogy "Ott a ronda baba", és mutatott a sarokba...
Fogalmam sem volt, ki az a ronda baba, így megkérdeztem tőle, hogy néz, ki, mi van rajta. A válasz az volt, hogy feketében van...
Persze, hogy még ijesztőbb legyen a dolog, Sony is pont akkor vakkantott kettőt azon a helyen, ahol ez a ronda baba tartózkodott..., pedig a kutya bent nem szokott ugatni...
Uzsonna után elkezdtem bepakolni a mosogatógépet, addig Réka játszott. Futott az asztal körül egy fekete kisautóval a kezében, a sarokhoz odaérve Réka megállt és mint amikor valakinek mutatja, milye van, elkezdte magyarázni "valakinek", hogy nézze meg, milyen szép fekete autója van... Én még mindig pakoltam, amikor azonban hirtelen megint odarohant hozzám, átölelte a lábam, és mondta, hogy "Megijedtem"...
Felajánlottam Rékának, hogy odamegyek és elzvarom a ronda babát, amit meg is tettem.
Kérdeztem Rékust, hogy elment-e már, amire igennel felelt. Aztán ismét mondta Réka, hogy ott van, így mégegyszer ezt eljátszottuk.
Nem sokkal később Réka közölte, hogy odamegy a ronda babához, nehogy sírjon. Kérdezem, "Miért, sír?", erre "Nem, most bohóckodik"...
Eléggé libabőrös voltam már, úgyhogy mondtam Cicusnak, hogy kimegyünk a kertbe játszani és kiengedjük ronda babát is...
Szerencsére mire visszajöttünk, addigra eltűnhetett ez a valami, mert már nem beszélt róla Réka.
Remélem, hogy csak a képzelőereje ilyen jó Rékának, de mindenesetre elég fura volt ez az egész...
Amúgy amikor kb fél éves volt Réka, akkor is volt egyszer egy hasonló jelenet. Réka félig ült a babakocsiban, felfelé nézett, és vigyorgott, nevetett, dumált az akkori nyelvén, mintha valaki bohóckodott volna neki, de rajtam kívül senki nem volt ott, és az tuti, hogy nem nekem produkálta magát a Kiscsaj...

Ezt muszáj volt lejegyeznem, úgyhogy a nyaralásról szóló beszámoló még egy kicsit csúszik...

9 megjegyzés:

  1. Hátborzongatóak ezek a dolgok. nekem a legfélelmetesebb élményem az volt mikor Soma 4 évesen egy papírgurigába nézve azt mondta, hogy ez egy olyan távcső amivel minden titkot meglát. Erre kérdeztem, hogy na és nekem mi a titkom? Rám nézett és azt mondta a baba a hasadban. Jót nevettünk,mert egyáltalán nem terveztünk negyedik gyereket. Mikor egy hét múlva kiderült hogy terhes vagyok rögtön eszembe jutott mit mondott Soma és beleborzongtam rendesen.
    Egyébként nálunk is voltak képzeletbeli barátok és kutyák, de ebben is Soma volt a legdurvább. Nem jöhettünk ki például a fagyizóból amíg nem kértem a haverjának is fagyit, meg ilyenek.:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az igen, ez nagyon érdekes! Erre még csak azt sem lehet mondani, hogy ilyen jó a képzelőereje a gyereknek...

      Azért én annyira kíváncsi vagyok arra, hogy ilyen esetben, amikor van képzeletbeli barát, valójában mit látnak, láthatnak a gyerekek...
      És végül ki ette meg a plusz fagyit? ☺

      Törlés
  2. Ó, a képzeletbeli barátnak beérte a képzeletbeli fagyival, de rendesen el kellett játszani az ügyletet.:)

    VálaszTörlés
  3. Mikor Cicó elkezdett kanállal "enni" - és minket is etetni, akkor rendszeres volt, hogy etetett valakit a hátam mögött... Nem egyszeri alkalom volt. Szemben ülünk egymással, én etetem őt, ő maszatol a kanállal, időnként ad egy falatot nekem is. Aztán volt, hogy rendszeresen a vállam fölött nyújtogatta a kanalat valakinek...
    Meg amikor ideköltöztünk pár hete, akkor valahogy azt is elpantomimezte nekem, hogy van egy bácsi az ajtó mellett. Eldöntendő kérdésekkel tudtam csak kideríteni, hogy mit akar. De azt is megtudtam, hogy nem fél a bácsitól... :) Azóta nem volt ilyesmi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hátborzongató...
      Sok ilyen esetet lehet olvasni is, hogy a picik még látnak ezt-azt, illetve már ismerősök is meséltek hasonló dolgokat, szóval lehet, hogy tényleg van benne valami...

      Törlés
  4. Nem semmi, én nem tartalak bolondnak :D én nem azt mondom hogy hiszek ebben de tuti van valami, amit a gyerekek látnak, nem biztos hogy csak képzelik. Levi is csinált furákat már, ehhez hasonlót, meojedtem, de amikor elkezdtem beszélgetni azzal a valakivel hogy mit csinálsz itt, játszol e vagy csak ott ülsz vagy ilyesmi akkor Levi megnyugodott mert láttam rajta elején félt "tőle". Nem tudom mi lehet ez de szellemek lehet hogy léteznek. Állítólag ha minden ok nélkül ki ráz a hideg hogy össze rezdülsz akkor vannak a közeledben :) megnyugtattalak? :D bocsi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban, tényleg teljesen megnyugtattál :-P :-D ☺

      Törlés
  5. bocsi :S csak azt akartam mondani, hogy nem vagy egyedül :) nekünk is van ilyen...

    VálaszTörlés