Hogyan is telt az első hét Anya nélkül?

Múlt hét hétfőn megkezdődött a munka nekem.
Mivel váltott műszakban dolgozom, ezért hétfőn délután kezdtem, így a megszokott menetben indult a napunk. Reggeli után a Mama elvitte Rékát vásárolni, így tudtam készülni a délutánra.
Ebédeltünk, majd eljött az idő, hogy indulnom kellett. Réka simán elengedett, hiszen volt már ilyen, hogy elmentem egy picit, és Ő Kati mamával maradt otthon.
Délután zökkenőmentesen elaludt, bár kihasználta a helyzetet, hogy nem én altatom el, és kibulizta, hogy a mi ágyunkon aludjon...
Este nagy örömmel várt haza, mondta nekem, hogy "Anya, úgy hiányoztam neked, de jó, hogy hazajöttél, nagyon szeretlek" <3
A mondat első felét egyes szám első személyben így sikerült mondania, de az a lényeg, hogy értem, mit szeretett volna mondani ;-) Kis Cukim <3
Kedden reggel is viszonylag simán el tudtam indulni. Szépen viselkedett délelőtt Réka.
A délutáni altatásra hazaérkeztem, aminek megint csak nagyon örült Réka.
Szerda délután már kicsit nehezebb volt elszakadni Rékától, illetve Rékának tőlem. Kérte, hogy vegyem fel a kezembe, letenni viszont nem engedte magát, de aztán megbeszéltük, hogy mennem kell, így végül elengedett.
Csütörtök reggel szintén alig akart kimászni a kezemből, kapaszkodott a nyakamba, mint egy kismajom, volt egy kis hiszti is... Majdnem el is késtem a munkából...
Mire hazaértem, elaludt, de mikor felébredt, szintén nagyon örült nekem :-)
Pénteken volt a mélypont... Ekkor jött rá, hogy ez most már mindig így lesz... Reggel szinte már üvöltött, hogy ne menjek el, kapaszkodott ezerrel a nyakamba, úgy kellett kiszakítania a kezemből Katinak... Egész délelőtt nyűgös volt. Nem lehetett felöltöztetni, mondta, hogy csak Anya öltöztetheti, de mivel nem voltam otthon, ezért inkább meztelenül flangált, mintsem megengedte volna Kati mamának a ruhafelvételt...
Volt egy aranyos beszólása Rékának. Mamával kimentek a játszótérre biciklivel, de elég hűvös volt az idő. Kérdezte Kati Rékától, hogy nem fázik-e, mire Réka közölte, hogy de igen, fázik a veséje... Kérdezte a Mama, hogy hol van a veséd, Réka? Erre mutatta a nyakát, hogy ott, ott fázik... :-D (Ezt Kati szokta mondogatni, hogy meg ne fázzon a veséd...)
Hazaérve Réka a fejére csapott, hogy "Mama, nem vettünk kenyeret!" Mert ugye megbeszélték, hogy vesznek majd hazafelé pékárut, de elfelejtették... Megint csak úgy értem haza, hogy addigra Réka elaludt már, de volt nagy öröm, hogy ott voltam, mire felkelt. Mondtam is neki ennek örömére, hogy szombaton és vasárnap sem Apa, sem Anya nem megy majd dolgozni. A következő héten már eléggé jól belerázódtunk mindketten a dolgos hétköznapokba. A hétvégét pedig Cegléden töltöttük, itt ünnepeltük meg, hogy Réka 31 hónapos lett :-)