Réka???

Szerintetek ki van a képen???

Aki azt gondolja, hogy Réka, az téved :-P 

Bizony, ez a kislány nem Réka, csak a hasonmása :-O 

Egy kedves ismerősünktől kaptuk a képet, aki Kos szigetén nyaralt. Egy helyi fagyizó reklámja ez a plakát. 

Később Ausztriából is kaptam képet,

 majd kiderült, hogy egy kiskunfélegyházi fagyizónál is látni ezt plakátot, sőt Kispesten is megjelent már. 

Először rögtön felmerült bennem, hogy tuti tőlem lopták a képet, majd photoshoppolták, de még csak hasonló képet sem tettem közzé sem a közösségi oldalon, sem itt, sem máshol... 

De aztán kiderült a turpisság, Öcsém fedezte fel egy fotós oldalon, íme:

Szerkesztettem Rékáról és a kislányról egy képet, bár ezen a képen a hasonmás sokkal jobban hasonlít Rékára, mint Ő saját magára :-D 

Ja, a bal oldali kislány Réka ;-) :-P :-D 

Nyaralás 2015

Elég régen írtam már ide a blogba, igyekszem már rávenni magam arra, hogy összehozzak valamit.

Most sem az én írásomat teszem közzé, hanem Apáét, aki megírta a beszámolót a nyaralásunkról.

Íme:

 

 Kelet-Magyarországi körút:

 

Most nézem, hogy szinte napra pontosan egy éve írtam utoljára a blogba. Ez nem azt jelenti, hogy azóta nem voltunk sehol a lakókocsival, csak azt, hogy nem új helyeket látogattunk meg, hanem maradtunk a jól beváltnál. Ceglédet szeretjük, mert közel van. A kemping, valamint a fürdő számunkra nagyon szimpatikus. Tavaly óta cirka 4-5 alkalommal voltunk, jellemzően hétvégenként. Szerencsére nem olyan felkapott hely, így gyakran megesett, hogy szinte csak mi és még pár egység volt a kempingben. Munkámból kifolyólag mára már elég erős emberundorom van, ezért is jó, hogy nincs tömeg a kempingben. Jókat lehet pihenni, csend van és nyugalom.
Amikor az idei első szabadságot terveztük, nagyon sok szempontot kellett figyelembe venni.
Olyan programot szerettem volna összeállítani, ami első sorban a gyereknek kedvez (pancsolás és programok), de ugyanakkor belefér némi rokonlátogatás és közben új kempinget is kipróbálunk.
Így esett a választás egy kelet-magyarországi körút összeállítására, mert arrafelé sok programlehetőség ígérkezett. De, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz, Cegléd sem maradhatott ki a kalapból. Lesz 9 napunk, tehát az állomások a következők:
-Első három nap Cegléden, utána tovább Nyírbátorba a Sárkány kempingbe újabb 3 napra, majd onnan Tiszaszalkára a rokonokhoz szintén 3 napra.
-A nyírbátori tartózkodás alakalmával egyik nap Debrecenben rokonlátogatás, másik nap a nyíregyházi állatkert bejárása volt még a tervben. Viszonylag zsúfolt program, de erre való a lakókocsi.

Nézzük, hogyan sikerült megvalósítani:

Péntek délutáni összepakolást követően, még szombat reggel is akadtak dolgok, amiket be kellett zsúfolni a lakókocsiba, 10 órakor tudtunk elindulni. Ceglédig gyerekjáték az út, 11-re már ott is voltunk. Gyanútlanul befordulok a kempingbe és mit látok. Egy hatalmas Coca-Colás molinó van kifeszítve, rajta a következő szöveggel: MIVIT fesztivál több ezer magyar fiatal részvételével Július 2-3-4. Te jó ég, mi lett itt a jó kis csendes kempingem helyén??? Ahhoz képest, hogy viszonylag gyakran látogatom a kemping honlapját és a Facebookon is megjelenik a hírfolyamban, semmit nem tudtam erről az egészről. Az mindenképpen üdítő látvány volt, hogy a molinón lévő szöveggel ellentétben több ezer emberről szó sem volt. Jó, ha láttam hirtelen harmincat.
Gondoltam, tájékozódom, hogy mi is ez tulajdonképpen. A recepción kiderült, hogy ez a Magyar Ifjak Világtalálkozója és jellemzően kulturális programok teszik ki a fesztivál nagy részét, tehát nem kell megijedni, nem valami balaton sound jellegű prosztó fesztiválmocsok lesz, hanem határon túli magyarok találkoznak és tartanak néhány kultúrprogramot. Egyébként is ez az utolsó nap, ami azt jelenti, hogy már csak két koncert lesz ( Hungarian Folk Embassy, utána Hot Jazz Band) és este retro disco.
Szóval ott tartottam, hogy nem sok embert láttam a környéken, tehát maradtunk mi is.
Arra gondoltam, ha már így alakult, akkor ezt a két koncertet én is meghallgatom, mivel mondta a recepciós hölgy, hogy attól függetlenül, hogy nem erre a rendezvényre jöttünk, azért mi is részt vehetünk rajta ingyen. A többieknek fizetős, a kemping vendégeinek ingyenes. LOL
Elfoglaltunk tehát egy kényelmes placcot távol a színpadtól. Ja, ha még nem említettem volna soha, most megteszem. A placcok kb. felénél víz és szennyvíz csatlakozás is található!!! Ilyenre álltunk most is, mert kutya meleg volt, úgyhogy elő is került a tárolóból a slag és rögtönzött szolár zuhanyzót kreáltam belőle. Ez a nap több szakaszában jól jött, amikor éppen nem a fürdőben múlattuk az időt, akkor a lakókocsi mellett lehetett egymást locsolni. Valamint felszereltük az indulás előtt vásárolt Fiamma Caravanstore zsákos előtetőt a lakókocsira. Otthon sajnos nem volt rá sem hely, sem alkalom. Nagyon könnyű volt felrakni és igazán remekül mutat és teszi a dolgát. Ez volt az idei tuning. Ha minden jól megy, jövőre klímával erősítünk és akkor már tényleg fullos lesz a verda.

Keverni kellett a kannában lévő hidegebb vízzel, mert a csőben 15 perc alatt felforrt a víz a 39fokban.

Hamarosan beesteledett és kezdődtek a koncertek. Itt már kezdtem érezni, hogy a szervezésbe valami bődületes hiba csúszhatott. Gyakorlatilag nem volt közönség. Én nem tudom, hogy mi történt a plakáton lévő több ezer emberrel, de nem jött egy sem. Jobb híján a táncosok ültek le hallgatni a zenészeket. Én is oda ültem a közelbe, majd megszólított a zenekar vezetője, hogy én, mint a nézőközönség 80 százaléka, legyek szíves jöjjek közelebb. Becsületükre legyen mondva, hogy végig zenélték így is az adott időt és meg kell mondjam, nagyon tetszett. Utánuk következett a Hot Jazz Band. Rájuk már a kemping többi lakója is kíváncsi volt és még máshonnan is előkerült némi közönség. Réka lányomon kiakadtam. Soha nem volt még koncerten és nem gondoltam volna, hogy tetszik neki a Jazz. Olyan átéléssel hallgatta, táncolt, tapsolt, ahogy kell. A koncert végét fel is vettem videóra, mert annyira aranyos volt, ahogy örült. Itt megnézhető: https://www.youtube.com/watch?v=u8cNjw9mQ9M&feature=youtu.be

Az esti retro discoról nem tudok nyilatkozni, csak annyira emlékszem, hogy éjjel 2-kor egyszer csak felriadtam álmomból. Éppen Cinitől szólt a "tölcsért csinálok a kezemből" , de nem kiáltottam vidáman, hanem fordultam egyet és aludtam tovább.

Eddigi hagyományainkkal szakítva ezúttal nem vittük magunkkal annyi ennivalót mint korábban.
Arra gondoltunk, hogy az ebédeket étteremben oldjuk meg. Még otthon kinéztem, hogy Cegléden milyen éttermekben érdemes enni. Az internetes vélemények és képek alapján az Imregi Családi Vendéglő tűnt a legszimpatikusabbnak. Úgy alakult aztán, hogy mind a három nap ott ebédeltünk. Nagyon elégedettek voltunk mindennel. Pont úgy néznek ki az ételek, mint a képeken. Kedves a kiszolgálás, viszonylag gyors a konyha (3 különböző főétel elkészítése 25 perc) és van klíma. Nekünk ízlett és árban sem volt durva. Ezentúl, ha Ceglédre megyünk, ismét betérünk.

A 3 nap alatt sokat pancsoltunk a fürdőben. A rendkívüli melegre való tekintettel brutál sokan voltak. A fürdő előtti parkoló már délelőtt megtelt. A füves részeken is autók álltak. A bejáratnál és pénztárnál kígyózó sor. És ilyenkor használja ki a rutinos kempingező az egyik kiváltságát, ami a kezén lévő beléptető óra. Sor mellett elhaladva, az anyázásokra nem figyelve egyszerűen besétál a fürdőbe és kész.

39fokban azért némi lepedős kiegészítést kapott a Caravanstore.

 Kedden aztán tovább indultunk Nyírbátor felé. Jó nagy kerülőt tettünk, mert nem akartam sem a 31-es, sem a 4-es úton menni. Fő a biztonság, irány az M3-as! Az autópályán 95-re állítottam a tempomatot, hogy lehetőleg beleférjünk a 30ezres büntetési határba, ha esetleg lefotóznának. A 142-es km-nél lévő Shell kúton megálltunk tankolni és kicsit pihenni. Sajnos csak a kamion parkolóban volt hely, így nem mertem otthagyni a lakókocsit. Csak a család ment be a Shopba és hoztak ki nekem is kávét és sütit.

Kis túlzással majdnem akkorák vagyunk, mint egy kamion :)

És milyen jól jön, hogy nem kell kivárni a Shopban lévő wc előtt feltorlódott sort,  hanem van sajátunk a lakókocsiban. Előugrott a hűtőből némi hideg üdítő is és folytattuk az utat.

Összesen 4 és fél óra alatt értünk le Ceglédről Nyírbátorba. A kemping választásnál nagyon kell vigyázni, mert a magát Termál Kempingként hirdető társaságnak semmi köze a termál fürdőhöz.
300 méterrel odébb van és ezáltal nincs közvetlen átjárás a fürdőbe. Sajnos árnyék sincs és viszonylag drága is. Biztos meg kell fizetni a sok reklám díját, mert bármelyik böngészőben keresve elég agresszíven jön elő az első találatok között.

Szóval, ami nekünk kell az a Sárkány Kemping és Apartman park.
Első látásra beleszerettünk a helybe. Egy tölgyes erdőben helyezkedik el a kemping, közvetlen kerítéssel a fürdő mellett. Gyönyörű környezet, szép parkosítás, játszótér Rékának, színvonalas vizesblokkok és közösségi helység. Még a fű is egy irányban állt.

Megérkeztünk Nyírbátorba a Sárkány kempingbe.

Ottlétünk alatt minden nap egész délelőtt 3 kertész gondozta a növényzetet. Tényleg olyan tisztaság és rendezettség volt, hogy le a kalappal. A kempinghelyeken csatorna nincs kialakítva, viszont vannak nagyon jópofa retro ivókutak. Ezeknek a kutaknak a lábrészén van vízrákötési lehetőség. Én is innen töltöttem a víztartályt.
Megérkezésünket követően kerestünk egy szimpatikus táborhelyet és kipakoltunk. Elég késő volt már, pont vacsoraidő. Főzni nem sok kedvünk volt, ezért felütöttem az internetet és körbenéztem kaja ügyben. Ceglédhez hasonlóan itt is ingyenes az egész kemping területén a wifi. Találtam is gyorsan a Facebook segítségével a közelben egy grill-kifőzdét. Érdekes módon csak pozitív 5 csillagos értékelés volt a nevük mellett. Na mondom, akkor ez nekünk is jó lesz. Átmentünk tehát kocsival a 3km-re lévő Grill-Gyros és Salátabár nevezetű helyre. Kicsi, tiszta étkezde fogadott minket és egy nagyon kedves pultos srác. Elmondta, hogy miket ajánl és nyugodtan elvihetjük, becsomagolja. 15 perc múlva kész lesz. Így is történt. Hatalmas dobozokkal visszatértünk a kempingbe vacsizni. Az étel minősége és íze valóban jó volt. A mártások azonban kissé cukrosak voltak, de mivel az egyébként is ajándék volt, így üsse kavics.

Nyírbátor - táborhelyünk

Szerdán a wellness fürdőt vettük célba. 5 éve épült nagyon szép kivitelű épületegyüttes.
Olyan, mintha egy szállodába lépne be az ember. Egy dologra viszont még a kempingben felhívták a figyelmünket. Ha lehet, ne vigyünk át magunkkal semmilyen értéket, mert még a bezárt szekrényben sincs biztonságban! És egyben sajnálkozását fejezte ki a biztonsági őr, miszerint hónap elején érkeztünk és bizony ekkor osztják a segélyeket és a családi pótlékot, így nagy számban fogunk találkozni olyan fürdőzőkkel, akikkel nem biztos, hogy lesz kedvünk együtt pancsolni. Egyben megnyugtatott, hogy a kempingre különös figyelemmel vigyáznak, ott semmi baj nem történhet. Ez valóban látható is volt. Naponta legalább kétszer jött be rendőrautó körbenézni és folyamatos volt a biztonságiak jelenléte is. Ilyen megkülönböztetett figyelemmel még sehol nem találkoztam.
A fürdőhöz visszakanyarodva: - ott is a tisztaság és rendezettség volt jellemző mindenre. Nem volt semmilyen atrocitás, vagy bármi ami negatívan érintett volna minket. Jókat pancsoltunk, jellemzően a fedett részen, mert kint akkor még nagyon meleg és tűző nap volt.
Sajnos azonban estére vihar közeledett. Ma már tudjuk, hogy a keleti országrészt nem érintette, de akkor és ott nagyon be voltunk tojva, hogy mi lesz. Láttuk az interneten a híreket és képeket a Pest környéki pusztításról. A kemping személyzete ismét a helyzet magaslatán volt. Felszólítottak mindenkit, hogy álljanak a gépkocsikkal olyan helyre, ahol nem dőlhet rájuk fa. Illetve a sátrasokat beköltöztették a közösségi helységbe és az egyik vizesblokkba. Nekünk lakókocsisoknak is azt tanácsolták, hogy gurítsuk át biztonságosabb helyre a szállásunkat. Mire a vihar a Tisza-tó közelébe ért, mindenki biztonságban volt. Betekertük a tetőt, összecsuktuk a bútorokat és vártuk az Armageddont. Hála Istennek aztán észak felé elkanyarodott a front rendszer, így csak egy nagyon kicsi esőt kaptunk éjszaka, ami pont jól is jött ebben a szárazságban. De jobb félni, mint megijedni. A kemping vezetőségének ezúttal is gratulálok!

Össze terelték az autókat egy olyan helyre, ahol nem volt fölöttük semmi veszélyes.

Biztonságos helyen, mindent összecsukva várjuk a vihart, ami végül szerencsére nem jött.

Nyírbátorral kapcsolatban fontos még megemlíteni, ha ott jár az ember, akkor feltétlenül ki kell próbálni a Kakukk Éttermet. Mi is megtettük. Pesten valószínűleg megfizethetetlen kategória lenne, de itt keleten simán belefér. Belül úgy néz ki, mintha egy régi kastély kerengője lenne berendezve étteremnek. Nagy nehéz függönyök, gipsz rátétek a falakon, vörös csíkos tapéta. Egyszóval nívós környezet. És azok az ízek... Egy fotó erejéig megemlékeznék arról, mi csúszott le a torkomon.

Sült almával fenomenális. A valóságban jó nagy adag. Rég ettem étteremben ilyen finomat.

Csütörtökön Debrecenbe kirándultunk. Mariann egyik rég nem látott rokonához voltunk hivatalosak. Elfogyasztottunk nála egy finom ebédet. (már megint eszünk) Réka produkálta magát, a számára teljesen friss rokon néninek. Jól szórakoztunk, sokat nevettünk.

Pénteken a Nyíregyházi Állatparkot látogattuk meg. A kempingtől 45perc autózással elérhető.
A parkolás a környékén reménytelen, de legalább ingyenes. A belépő nem olcsó, viszont a látnivalók kárpótolnak mindenért. Gyönyörű hely. Talán szebb, mint a budapesti. A gyerekeknek érdemes kibérelni egy kézikocsit, amivel sokkal könnyebb a közlekedésük a parkon belül és nem fáradnak el. Mi is így tettünk, Réka nagyon élvezte a zötyögést.

Apa kocsit hajt!

Kis elefánt szopizik

A bejárattól balra van a fóka akvárium. Itt meg kell nézni, hogy mikor kezdődik a következő fóka show. Azt látni kell! Mi legfőképpen a most született kis elefántot szerettük volna megnézni.
Őt is csak bizonyos ideig engedik ki a kifutóra. Szerencsénk volt, pont láthattuk. Egész napos programnak is beillik itt egy látogatás. Rengeteg fényképet csináltunk, sajnos nem tudom ide mindegyiket feltölteni. Tele élményekkel mentünk vissza a kempingbe.

Ezzel el is jött a pakolás ideje. Késő délután elindultunk túránk következő állomására Tiszaszalkára.
Ott él anyukám két testvére. Az egyikükkel megbeszéltük, hogy a kertjébe beállhatunk a lakókocsival és eltöltünk náluk is három napot. 1órai utazás után meg is érkeztünk.

Tiszaszalkán a kertben.

Szombaton napközben meglátogattuk Lónyán anyai nagyszüleim sírját, majd visszamentünk kocsival Vásárosnaményba, ahol éppen tartott a Zoárd napi sokadalom. Nagyon jó kis rendezvény. Eltöltöttünk kb.2 órát. Tutajoztunk a Krasznán egy ici-picit és Réka is kiugrálta magát az ugrálóvárban. Nyíregyházán az állatkertben is volt ugrálóvár, amit Réka ki is próbált.
Ennek az lett az eredménye, hogy amikor megkérdeztem tőle, hogy mi tetszett neki legjobban az állatkertben, akkor azt mondta, hogy az ugrálóvár és a csúszda :)
Visszatérve a sokadalomra, berakok ide néhány képet róla:

Van itt minden.

Nem fogjátok kitalálni, Réka mit mutat, hogy hova szeretne menni :)

A Vízügy sátránál lehetőség nyílt egy kis ingyenes tutajozásra a Kraszna rövid szakaszán.

Mini vízesés a tutajról nézve.

A sokadalom után visszatértünk Tiszaszalkára a lakókocsihoz, mert Rékának el kellett költenie a szokásos délutáni alvását. Én kiültem a szőlőlugasba, majd rágyújtottam a pipámra és jó hosszan elbeszélgettünk Zoli bácsival. Ő anyukám egyik bátyja. Egy igazi Aranyember.
(Réka szerint Zoji báci)
Javasolta, hogyha Réka felébred, akkor menjünk még egy kicsit kocsikázni a környékre.
Megmutat nekünk néhány helyi nevezetességet. Többek között megnéztük a nagy árvíz után újjáépített házakat a környező falvakban és a hatalmas építkezést, amivel a 41-es főút mellett készül az új gátszakasz. Hihetetlen sok földet mozgatnak meg mostanában arrafelé. Még évekig fog tartani a munka, de remélhetőleg soha többet nem tud majd a Tisza olyan pusztítást csinálni, mint a kétezres évek elején.
Elmentünk egészen a Beregsurányi Határátkelőhöz. Ott visszafordultunk és Beregsurány "központjába" beérve még elcsíptük a falunap végét. Utazó vidámpark volt kitelepülve, de mivel már este 7 felé járt az idő, így gyakorlatilag minden zárva volt. Egyedül a dodgemes bácsi ült még kint. Megkérdeztem tőle, hogy mehetnénk-e egy menetet a dodgemmel. Hát persze, mondta. Réka még soha nem ült ilyenben. Nagyon élvezte és be kell valljam, hogy én is, hiszen utoljára gyerekkoromban voltam vidámparkban.

Jól megkergettük Anyát, aki a lila dodgemet vezette. A kéket Réka kormányozta én meg nyomtam a gázt!

Ezzel el is érkeztünk a Vasárnaphoz. Sajnos ez a szabadság végét is jelentette egyben.
Haza indultunk. Vásárosnaménynál felhajtottunk az M3-ra és kellemes tempóval róttuk a kilométereket, mikor is Réka megszólalt, hogy kis dolga lenne. Jól van akkor megállunk a következő pihenőnél. Ez a Kántorjánosi pihenő volt. Mire megálltam, Réka közölte, hogy már nem kell.
Erre is van ám megoldásom. Mondom neki, ha már megálltunk ezért, akkor bizony muszáj lesz.
Ha sikerül, akkor hozok neki a lakókocsiból egy Paula bocis pudingot. Egy szempillantás alatt kész is volt :)

Kántorjánosi pihenő

A következő megállót ugyanúgy a 142-es kilométernél lévő Shell kútra terveztük, mint lefelé jövet. Tankoltunk is ott, de láttam, hogy minden parkolóhely foglalt még a kamionparkolóban is. Nem is csoda, hiszen éppen kamionstop volt. Ez persze jól jött útközben, hiszen jól tudtunk haladni, alig kellett előzgetni, mert nem voltak az úton kamionok. Tehát parkolóhely híján oldalra húzódtunk a kocsiparkoló szélére. Bent a shop dugig, kint az összes fa asztal foglalt. Mindenki eszik. Mi is vettünk néhány grillcsirke combot és ismét kihasználtuk a lakókocsi előnyeit. Beültünk ebédelni és elvégeztük a szükséges dolgokat. Imádom a lakókocsi által nyújtott kényelmet.

Kajaszünet a kúton.

Innen már csak két óra volt az út hazáig. A nyaralás alatt összesen 1215km-t tettünk meg.
A Zafira ismét bizonyított. Több mint 1-tonnás vontatmánnyal, sok csomaggal, klímával mindössze 11,6-literes átlagfogyasztást produkált.

A bejárt útvonal.

Sikeres 9 napot tudtunk a hátunk mögött. Mindenkinek minden nagyon tetszett. Réka is rengeteg élménnyel gazdagodott, ami jelenleg a legfontosabb szempont kis családunk életében.
Hamarosan újra útra kelünk!

Bejegyezte: KVD

Ügyes Csaj...

Annyira büszke vagyok az én nagy Lányomra! 

Jajjjj, "nemrég" született, és már ilyen ügyes, nagy Csaj... 

Történt ugyanis, hogy arra vagyunk figyelmesek, hogy húzza le a WC-t... Kiderült, hogy egyedül leült a bilire, elvégezte, amit kell, használta a WC papírt is, majd kiöntötte a bili tartalmát a WC-be és lehúzta. Elöblítette a bilit a csapnál, és utána kezet mosott, mindezt teljesen egyedül! 

Névadó - 2015. március 21.

Adós maradtam a Névadón készült képekkel.
Szerencsére nagyon jól sikerült az ünnepség azt leszámítva, hogy az anyakönyvvezető beteg volt, egyfolytában krákogott, a vendégek semmit nem hallottak abból, amit mondott, mert halkan beszélt.
Kb 20 perces volt az anyakönyvvezető beszéde, majd jöttek a köszöntések.
Ezután mentünk át az étterembe, ahol nagyon finom volt minden, és a kiszolgálás is remek volt.
48-an ünnepeltük Rékát.
Az ünnepelt jól viselkedett. Az anyakönyvvezető előadását a vége felé már eléggé unta, de mire végképp elege lett volna belőle, addigra befejeződött.
Az étteremben volt játszósarok, így a többi gyerkőccel játszott, tulajdonképpen enni nem evett semmit pár falaton kívül, mert volt fontosabb elfoglaltsága is, mint pl a futkározás, illetve a játékok.
Azon voltunk, hogy reggel minél tovább aludjon, hogy sokáig bírja majd, ne dőljön ki hamar, ami sikerült is, mert 9-ig aludt. Azon csodálkozom, hogy fél 5-ig remekül bírta is, pedig egyfolytában futkározott, játszott, de mikor felvettem a kezembe, akkor azért már csukódott le a szeme.

Az ajándékkal :-) 

Juhééééé :-)))

Végre eljutottunk odáig, hogy nappalra szobatiszta lett Réka, természetesen ahogyan Ő meg szokta oldani a dolgokat, tehát egyik napról a másikra ;-)
Kedd óta csak délutáni és esti alváshoz kap pelust a Kisasszony, amúgy a bilibe, vagy WC-be megy (majdnem) minden. Azért majdnem, mert a kaki még nem mindig sikerül ezekbe az alkalmatosságokba, hanem ahhoz kéri a pelust még. Feltéve, ha egyáltalán kakil, ugyanis sajnos megint előjöttek a  kakigondok. Legutóbb, amikor bilibe próbálta végezni a barna végtermék eltávolítását, eléggé nehezen jött ki pár bogyó, és utána Szegényemnek nagyon fájt a popója ettől, ezért legközelebb már nem mert a bilibe kakilni, az a pelenkába ment, de azóta nem is kakilt, úgyhogy alkalmazzuk a tökmag olajat, hátha megint segíteni fog, illetve sokat itatjuk, mert amúgy elég keveset iszik.
Be kellett szerezni új bugyikat is, mert amit régebben vettünk, azokat kinőtte anélkül, hogy hordta volna...
Azért persze még néha történnek balesetek, de szerencsére ez ritka, már szépen szól, ha pisilnie kell, nem kell folyton kérdezgetni.
A vásárlás igen vicces. Pakolás közben egyszer csak megszólal, hogy pisilnie kell, úgyhogy ott az Aldi parkolójában, a kocsi csomagtartójában ráül a bilire, és már jön is, aminek jönnie kell :-)

3 éves - beszámoló

Itt a beígért bejegyzés némi csúszással...
Réka március 11-én betöltötte a 3. életévét, így "hivatalosan" is babából kisgyermek lett.
Nagyon gyorsan eltelt ez a három év, őrület...

A vagány, laza Nagylány :-D
(Amúgy nincs ilyen hideg nálunk, csak Réka mottója, hogy ha egy pulóveren kapucni van, akkor azt fel is kell venni :-D) 

Ez most egy kicsit nagyon elfogult, büszke bejegyzés lesz, de nem tudok mit csinálni, az is vagyok, büszke és elfogult ;-)
Múlt héten kedden volt Réka a Mamával a védőnéninél 3 éves státuszvizsgálaton, ahol a Kisasszony produkálta magát, ezzel bemutatva az eddigi tudományát.
Sajnos én nem tudtam elkísérni Őket, ugyanis dolgoztam, úgyhogy Kati Mama beszámolójából értesültem arról, hogy Réka milyen kis ügyes volt.
Már a váróteremben kiderült a védőnő számára, hogy a Kiscsaj milyen kis okos, ugyanis megszámolta a falon lévő képeken a kutyusokat, szépen csacsogott, úgyhogy mikor belépett a rendelőbe, úgy fogadta a védőnő, hogy hallotta a beszűrődő hangokból, hogy sokat foglalkozunk a Lánnyal, látszik rajta.
Réka illedelmesen köszönt belépéskor.
A védőnéni megmérte Rékát:
15,5 kg és 95 cm, ami pont ideális.
Kérdéseket tett fel Katinak, miket tud már Réka.
Szerencsére ebből is az derült ki, hogy minden rendben van.
Egyik kérdése az volt a védőnőnek, hogy Réka ismeri-e a testrészeit, mint pl. hol van a feje, keze, stb., (amit amúgy már egy éves kora előtt tudott mutatni), erre Kati mondta, hogy persze, úgyhogy Rékának is nekiszegezte a védőnő a kérdést, mire Réka kb. úgy nézett a nőre, hogy "ezt most komolyan kérdezed tőlem"?!
A látásvizsgálatnál képeket mutatott a védőnő Rékának egy bizonyos távolságból, amin egy fekete tenyér volt különböző állásban, és ahogy lapozott, egyre kisebb volt ez a tenyér.
Mivel Réka már eléggé unta a  macerálást, nem működött együtt a védőnővel, úgyhogy mondta a védőnő Katinak, ilyen feladatot kéne gyakorolni a Lánnyal, és majd vissza kell menni egy újabb vizitre a vizsgálat miatt.
Réka választhatott egy matricát, de Ő rögtön kettőt vett ki, és közölte arra a felszólításra, hogy csak egyet vehet ki, hogy az a két matrica egy pár, úgyhogy neki mind a kettő kell. Erre a védőnő megint pislogott egyet, hogy tudja, hogy mi az, hogy egy pár...
Aztán egy harmadik matricát is magáévá akart tenni Réka, de mondta neki a Mama, hogy csak akkor lehet az övé az is, ha elmutogatja, mi van a képeken. Persze erre rögtön elmutogatta, hogy állnak az egyre kisebbedő tenyerek a képeken. Az utolsó képen, amin már alig látszott valami, mondta Réka, hogy "Így áll a tenyér, de az már nagyon pici"... :-D
Naná, hogy megkapta a harmadik matricát is ;-)
Jövő hét kedden mennek majd a gyermekorvosi státuszvizsgálatra is, amire sajnos szintén nem tudom majd elkísérni Őket.

Duma:
Egyik nap Réka és Kati bevásárolni mentek egy hipermarketbe, ami előtt konténerek voltak.
Még régebben a Mama és a Drága mebeszélték, hogy:
"Azért vagy itthon a Mamával, mert Anyáék dolgoznak, és azért dolgoznak  hogy legyen pénzünk, amin mindent meg tudunk venni Neked".
Réka pedig a kis anyával ezt szűrte le:
- Mama, mik ezek?
- Konténerek. Akik megunták a régi ruhájukat, ide bedobják, és akiknek nincsen ruhára pénzük, azoknak odaadják.
- Mama, akkor ők nem dolgoznak?
:-D

Egyre többet kérdez bonyolultabb dolgokról, hogy készült valami, mit esznek szívesen bizonyos állatok, stb.
Tegnap palacsintasütés közben megkérdezte, hogy "Anya, hogy építették meg a házamat a bácsik?"

Gyönyörűen elszámol tízig, megszámolja az ujjait, vagy akármit, ami több mint egy.

Még mindig "Ronda baba":
Egy délutáni lefekvés előtt, amikor már besötétítettem, Réka egyszer csak rohan oda hozzám, hogy "Anya, anya, létezik a Ronda baba?"
Mondtam neki, hogy nem tudom, Te látod?
Erre Ő: "Most nem, de akkor, amikor a ruhás boltban vásároltunk, és még a régi babakocsival voltunk, akkor láttam...
Elkezdtem kérdezgetni, hogy nézett ki, mit csinált, félt-e tőle, stb.
Erre felelte, hogy a  radiátor mögül bújt elő, feketében volt, nem beszélt, csak odament hozzá...
Kiderült, hogy akkora, mint Ő, és szerencsére nem félt tőle.
Ez még mindig hátborzongató, akár a képzelet szüleménye, akár nem...


Szobatisztaság:
Egyelőre még mindig nincs...
Van olyan nap, amikor egész délelőtt bugyiban van, és szépen kéri a bilit, vagy megy a WC-re, ha kell neki pisilni, délután a tente alatt természetesen pelenkás, de van, hogy egész nap a pelenkába sikerül minden.
Jajjjj, remélem, hogy szeptemberig leszokik már végre a pelusról... Nyáron bízom benne, hogy sikerülni fog.
Úgy vesszük mindig a következő csomag pelenkát, hogy ez már az utolsó lesz...
Ezek a fránya pelusok olyan kényelmesek, hogy amikor bugyiban van Réka, akkor szokta mondani, hogy a bugyi kényelmetlen, kéri vissza a pelust. Meg persze nagyon szereti, ha kenegetem a popóját...



Azért is késtem a bejegyzés írásával, mert nagy szervezésben vagyunk, ugyanis ma lesz Réka nagy napja, a Névadó.
45-en leszünk, és ez tulajdonképpen a szűk család...
13 órakor kezdődik majd a Névadó ceremónia, ami kb. fél órás lesz, majd onnan megyünk egy étterembe ebédelni.
Remélem, jól sikerül majd, már nagyon izgulunk :-)
Réka keresztanyukája az én főnököm lesz, a keresztapukája pedig a főnököm férje.
Azért döntöttünk úgy, hogy nem a családból választunk keresztszülőket, mert elég sok jelentkező lenne a posztra, és nem szerettük volna, ha valaki megsértődik, hogy miért inkább a másikat választottuk, ezért hogy megelőzzük ezt, így oldottuk meg.



Pár kép a múlt hétvégéről, amikor Lili babáék meglátogattak bennünket ;-)

3 éves a Nagylány :-)

Bizony-bizony, három éves lett Réka.
Tegnap délelőtt ünnepeltük meg Őt, Karcsi szabadságot vett ki, én meg délutánra mentem dolgozni.
Csatolok néhány képet, és mihelyst az időm engedi, írni fogok egy hosszabb bejegyzést is Rékáról ;-)

Elkészült a hóemberünk :-)

Helyzetjelentés - 34 hónapos

Húúú, már elég rég jelentkezem, na de most itt vagyok ;-)
Azt sem tudom, hol kezdjem... 

- Már majdnem írtam egy olyan bejegyzést, hogy meddig normális ez a hiszti-, és dackorszak, mert Réka olyan dolgokat művelt már néha, hogy megkérdőjeleztük már, hogy akkor vigyük-e szakemberhez, vagy sem... 
Ha éppen valami nem úgy történt, ahogy szerette volna, akkor elég hajmeresztő dolgokat tudott ám csinálni... 
Azért írom ezeket már csak múlt időben, mert úgy néz ki, hogy egyik napról a másikra, mint ugye Réka általában a dolgokat intézni szokta, eltűnt, vagy legalábbis alig-alig jönnek már elő a dühkitörései. 
Úgy látszik jót tett neki az, hogy mindannyian itthon voltunk az ünnepek alatt, mert valószínűleg azért volt ennyire hisztimanó az elmúlt időszakban, mert nem tudta kezelni azt a dolgot máshogy, hogy én már dolgozom, és így vezette le azt. 
De tényleg egyik napról a másikra "nagy lány" lett Réka, magához képest sokkal komolyabb lett, mint egy kis igazi (majdnem) hároméves.

- A "miért korszak" is megjelent már december 3-án, ugyanis ekkor kezdte el kérdezni mindenre, hogy "miért". (Ez is egy "egyiknaprólamásikra" dolog). 

- A dumája még mindig döglesztő, annyit kacagunk rajta, amikor elhagyja a száját valami aranyköpés. 

- Megjelent az irigység is, ha jön hozzánk játszópajtás, és játszani szeretne Réka valamelyik játékával, rögtön megy, és elveszi, közli, hogy ez az enyém... 

- A szobatisztaság ügy még mindig felemás...
Ami biztos, az az, hogy a fürdés előtt mindig pisil, és most már WC-be, reggel nem mindig, de azért az esetek többségében már igen, napközben pedig még hébe-hóba, mikor milyen kedve van... 
A kaki kérdés megoldódott, és már ritkán, de van, hogy a bilibe megy, sajnos ez még a WC-be nem sikerült eddig, de remélem, hogy lassan már az is sikerül. 

- Ronda baba még mindig meglátogatja Rékát, általában fogócskázni szoktak Rékával. Ha éppen nincs nálunk Ronda, akkor Réka felhívja telefonon, hogy jöjjön játszani. 
Éppen most láttam egy műsort ezzel kapcsolatban, azaz hogy a képzeletbeli baráthoz hogyan viszonyuljunk, és addig nincs is ezzel probléma, ameddig nem ijeszti a gyereket, nem sír, stb., ha csak eljátszik vele, akkor hagyjuk. Ne mondjuk a gyereknek, hogy nem mond igazat, nincs is ott senki, hanem kérdezzük ki róla, beszélgessünk el vele róla, amit ugye tudat alatt, ösztönösen is így csináltam. 

- Már tízig szépen elszámol Réka, és nemcsak mondókaszerűen, hanem rendesen megszámolja pl. az ujjait. 
Rengeteg mondókát és dalt tud, szeret énekelni, táncolni. 
A kedvenc meséjének még a stáblistáját is kívülről fújja :-O Én pl. még a mai napig el tudom mondani a Dallas magyarhangjait... Hát bizony jajjjj... 

- Nagyon illedelmes, szépen köszön hangosan, ha valahová bemegyünk, megköszöni szépen, ha kap valamit, Boldog Karácsonyt és Új Évet kívánt vendégségben, stb. 

- A Mikulás ünnepség annyira nem hatotta meg Rékát, nemigazán akart énekelni sem, szerintem csak a csomagot várta és ezért csalódott volt, hogy olyan soká kapja csak meg, sok a körítés... Pedig mondtam neki előtte, hogy énekelni kell majd, hogy jöjjön a Mikulás és oda tudja majd adni az ajándékot...
Az itthoni csomagnak nagyon örült, kapott nyomdakészletet, Bogyó és Babócás hűtőmágnest és lufikat, na meg csokimikulást is.

- Az ünnepek jól teltek, Réka kapott a Jézuskától Lego babaházat. 
Egyébként szerintem egyből levette azt, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékokat. Azt már írtam korábban, hogy amikor Kati felhívta a boltot, hogy megérkezett-e már a játék, akkor Réka kérdezte tőle, hogy "Kivel beszéltél, Mama telefonon, a Jézuskával?", és mikor kibontotta a csomagoló papírból a házat, mondta neki Kati, hogy "Na látod, ezért telefonáltunk a Jézuskának", erre Réka azt válaszolta, hogy "Nem is a Jézuskával, hanem a boltos nénivel beszéltél, Mama"...
23-án este díszítettük fel a fát és utána meg is érkezett a Jézuska hozzánk. Azért hoztuk előre a Szentestét, mert másnap Anyukámékhoz voltunk hivatalosak, és mivel oda is rengeteg ajándékot hozott a Jézuska, ezért úgy gondoltuk, hogy ne sokalljon be a sok ajándéktól, hogy tudjon örülni egyszerre egy ajándéknak, mi egy nappal előtte adjuk oda neki a babaházat. 
Egyébként Réka segített díszíteni is, és aztán, amikor leszedtük a fáról a díszeket, abban is lelkesen segített, bár egy gömbdísz sajnos ennek az áldozatául esett... 
Csináltunk mézes sütit is Karácsony előtt, ügyesen keverte, majd gyúrta és formára szaggatta a tésztát.

- A karácsonyi jótettünk is megvolt, segítettünk egy kis kölyökkutyának gazdit találni. 
Egyik délelőtt, amikor Rékával kint voltunk a kertben, arra lettem figyelmes, hogy keservesen sír valahol egy kutyus. Kinéztem az utcára, és láttam, hogy ott kóborol egy kb. két hónapos kutyababa. 
Odahívtam a kapuhoz, jött is. Kihívtam Katit is, és megbeszéltük, hogy beengedjük a kertbe, nehogy elüsse egy autó szegényt. Karcsinak is telefonáltunk, Ő is beleegyezett. 
Rögtön minden fórumon közzétettem, hátha csak elkóborolt valakitől, de sajnos senki sem jelentkezett érte. 
Felmerült az is, hogy akkor megtartjuk kerti ebnek, mert a tappancsán látszott, hogy nagytestű kutya lesz belőle, de 
Sony, a mi kis törpe uszkárunk viszont annyira antiszociális, hogy ő nem igazán tudta elviselni az új jövevényt, őrizte a kis területét, úgyhogy egyértelmű volt, hogy új gazdit kell keresni a kutyulinak. Meg persze, ha egyszer kinti kutyánk lesz, az skót juhászkutya lesz. 
Szóval hirdettük mindenhol, hogy elvihető, nem sokan jelentkeztek sajnos.. 
Végül egy családhoz került a drága, egy 11 éves kislányhoz, úgyhogy biztos jó dolga lesz. Azóta még egy tacsi barátot is kapott Borisz (ugyanis így nevezték el az új gazdái a blökit).