Nyaralás 2015

Elég régen írtam már ide a blogba, igyekszem már rávenni magam arra, hogy összehozzak valamit.

Most sem az én írásomat teszem közzé, hanem Apáét, aki megírta a beszámolót a nyaralásunkról.

Íme:

 

 Kelet-Magyarországi körút:

 

Most nézem, hogy szinte napra pontosan egy éve írtam utoljára a blogba. Ez nem azt jelenti, hogy azóta nem voltunk sehol a lakókocsival, csak azt, hogy nem új helyeket látogattunk meg, hanem maradtunk a jól beváltnál. Ceglédet szeretjük, mert közel van. A kemping, valamint a fürdő számunkra nagyon szimpatikus. Tavaly óta cirka 4-5 alkalommal voltunk, jellemzően hétvégenként. Szerencsére nem olyan felkapott hely, így gyakran megesett, hogy szinte csak mi és még pár egység volt a kempingben. Munkámból kifolyólag mára már elég erős emberundorom van, ezért is jó, hogy nincs tömeg a kempingben. Jókat lehet pihenni, csend van és nyugalom.
Amikor az idei első szabadságot terveztük, nagyon sok szempontot kellett figyelembe venni.
Olyan programot szerettem volna összeállítani, ami első sorban a gyereknek kedvez (pancsolás és programok), de ugyanakkor belefér némi rokonlátogatás és közben új kempinget is kipróbálunk.
Így esett a választás egy kelet-magyarországi körút összeállítására, mert arrafelé sok programlehetőség ígérkezett. De, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz, Cegléd sem maradhatott ki a kalapból. Lesz 9 napunk, tehát az állomások a következők:
-Első három nap Cegléden, utána tovább Nyírbátorba a Sárkány kempingbe újabb 3 napra, majd onnan Tiszaszalkára a rokonokhoz szintén 3 napra.
-A nyírbátori tartózkodás alakalmával egyik nap Debrecenben rokonlátogatás, másik nap a nyíregyházi állatkert bejárása volt még a tervben. Viszonylag zsúfolt program, de erre való a lakókocsi.

Nézzük, hogyan sikerült megvalósítani:

Péntek délutáni összepakolást követően, még szombat reggel is akadtak dolgok, amiket be kellett zsúfolni a lakókocsiba, 10 órakor tudtunk elindulni. Ceglédig gyerekjáték az út, 11-re már ott is voltunk. Gyanútlanul befordulok a kempingbe és mit látok. Egy hatalmas Coca-Colás molinó van kifeszítve, rajta a következő szöveggel: MIVIT fesztivál több ezer magyar fiatal részvételével Július 2-3-4. Te jó ég, mi lett itt a jó kis csendes kempingem helyén??? Ahhoz képest, hogy viszonylag gyakran látogatom a kemping honlapját és a Facebookon is megjelenik a hírfolyamban, semmit nem tudtam erről az egészről. Az mindenképpen üdítő látvány volt, hogy a molinón lévő szöveggel ellentétben több ezer emberről szó sem volt. Jó, ha láttam hirtelen harmincat.
Gondoltam, tájékozódom, hogy mi is ez tulajdonképpen. A recepción kiderült, hogy ez a Magyar Ifjak Világtalálkozója és jellemzően kulturális programok teszik ki a fesztivál nagy részét, tehát nem kell megijedni, nem valami balaton sound jellegű prosztó fesztiválmocsok lesz, hanem határon túli magyarok találkoznak és tartanak néhány kultúrprogramot. Egyébként is ez az utolsó nap, ami azt jelenti, hogy már csak két koncert lesz ( Hungarian Folk Embassy, utána Hot Jazz Band) és este retro disco.
Szóval ott tartottam, hogy nem sok embert láttam a környéken, tehát maradtunk mi is.
Arra gondoltam, ha már így alakult, akkor ezt a két koncertet én is meghallgatom, mivel mondta a recepciós hölgy, hogy attól függetlenül, hogy nem erre a rendezvényre jöttünk, azért mi is részt vehetünk rajta ingyen. A többieknek fizetős, a kemping vendégeinek ingyenes. LOL
Elfoglaltunk tehát egy kényelmes placcot távol a színpadtól. Ja, ha még nem említettem volna soha, most megteszem. A placcok kb. felénél víz és szennyvíz csatlakozás is található!!! Ilyenre álltunk most is, mert kutya meleg volt, úgyhogy elő is került a tárolóból a slag és rögtönzött szolár zuhanyzót kreáltam belőle. Ez a nap több szakaszában jól jött, amikor éppen nem a fürdőben múlattuk az időt, akkor a lakókocsi mellett lehetett egymást locsolni. Valamint felszereltük az indulás előtt vásárolt Fiamma Caravanstore zsákos előtetőt a lakókocsira. Otthon sajnos nem volt rá sem hely, sem alkalom. Nagyon könnyű volt felrakni és igazán remekül mutat és teszi a dolgát. Ez volt az idei tuning. Ha minden jól megy, jövőre klímával erősítünk és akkor már tényleg fullos lesz a verda.

Keverni kellett a kannában lévő hidegebb vízzel, mert a csőben 15 perc alatt felforrt a víz a 39fokban.

Hamarosan beesteledett és kezdődtek a koncertek. Itt már kezdtem érezni, hogy a szervezésbe valami bődületes hiba csúszhatott. Gyakorlatilag nem volt közönség. Én nem tudom, hogy mi történt a plakáton lévő több ezer emberrel, de nem jött egy sem. Jobb híján a táncosok ültek le hallgatni a zenészeket. Én is oda ültem a közelbe, majd megszólított a zenekar vezetője, hogy én, mint a nézőközönség 80 százaléka, legyek szíves jöjjek közelebb. Becsületükre legyen mondva, hogy végig zenélték így is az adott időt és meg kell mondjam, nagyon tetszett. Utánuk következett a Hot Jazz Band. Rájuk már a kemping többi lakója is kíváncsi volt és még máshonnan is előkerült némi közönség. Réka lányomon kiakadtam. Soha nem volt még koncerten és nem gondoltam volna, hogy tetszik neki a Jazz. Olyan átéléssel hallgatta, táncolt, tapsolt, ahogy kell. A koncert végét fel is vettem videóra, mert annyira aranyos volt, ahogy örült. Itt megnézhető: https://www.youtube.com/watch?v=u8cNjw9mQ9M&feature=youtu.be

Az esti retro discoról nem tudok nyilatkozni, csak annyira emlékszem, hogy éjjel 2-kor egyszer csak felriadtam álmomból. Éppen Cinitől szólt a "tölcsért csinálok a kezemből" , de nem kiáltottam vidáman, hanem fordultam egyet és aludtam tovább.

Eddigi hagyományainkkal szakítva ezúttal nem vittük magunkkal annyi ennivalót mint korábban.
Arra gondoltunk, hogy az ebédeket étteremben oldjuk meg. Még otthon kinéztem, hogy Cegléden milyen éttermekben érdemes enni. Az internetes vélemények és képek alapján az Imregi Családi Vendéglő tűnt a legszimpatikusabbnak. Úgy alakult aztán, hogy mind a három nap ott ebédeltünk. Nagyon elégedettek voltunk mindennel. Pont úgy néznek ki az ételek, mint a képeken. Kedves a kiszolgálás, viszonylag gyors a konyha (3 különböző főétel elkészítése 25 perc) és van klíma. Nekünk ízlett és árban sem volt durva. Ezentúl, ha Ceglédre megyünk, ismét betérünk.

A 3 nap alatt sokat pancsoltunk a fürdőben. A rendkívüli melegre való tekintettel brutál sokan voltak. A fürdő előtti parkoló már délelőtt megtelt. A füves részeken is autók álltak. A bejáratnál és pénztárnál kígyózó sor. És ilyenkor használja ki a rutinos kempingező az egyik kiváltságát, ami a kezén lévő beléptető óra. Sor mellett elhaladva, az anyázásokra nem figyelve egyszerűen besétál a fürdőbe és kész.

39fokban azért némi lepedős kiegészítést kapott a Caravanstore.

 Kedden aztán tovább indultunk Nyírbátor felé. Jó nagy kerülőt tettünk, mert nem akartam sem a 31-es, sem a 4-es úton menni. Fő a biztonság, irány az M3-as! Az autópályán 95-re állítottam a tempomatot, hogy lehetőleg beleférjünk a 30ezres büntetési határba, ha esetleg lefotóznának. A 142-es km-nél lévő Shell kúton megálltunk tankolni és kicsit pihenni. Sajnos csak a kamion parkolóban volt hely, így nem mertem otthagyni a lakókocsit. Csak a család ment be a Shopba és hoztak ki nekem is kávét és sütit.

Kis túlzással majdnem akkorák vagyunk, mint egy kamion :)

És milyen jól jön, hogy nem kell kivárni a Shopban lévő wc előtt feltorlódott sort,  hanem van sajátunk a lakókocsiban. Előugrott a hűtőből némi hideg üdítő is és folytattuk az utat.

Összesen 4 és fél óra alatt értünk le Ceglédről Nyírbátorba. A kemping választásnál nagyon kell vigyázni, mert a magát Termál Kempingként hirdető társaságnak semmi köze a termál fürdőhöz.
300 méterrel odébb van és ezáltal nincs közvetlen átjárás a fürdőbe. Sajnos árnyék sincs és viszonylag drága is. Biztos meg kell fizetni a sok reklám díját, mert bármelyik böngészőben keresve elég agresszíven jön elő az első találatok között.

Szóval, ami nekünk kell az a Sárkány Kemping és Apartman park.
Első látásra beleszerettünk a helybe. Egy tölgyes erdőben helyezkedik el a kemping, közvetlen kerítéssel a fürdő mellett. Gyönyörű környezet, szép parkosítás, játszótér Rékának, színvonalas vizesblokkok és közösségi helység. Még a fű is egy irányban állt.

Megérkeztünk Nyírbátorba a Sárkány kempingbe.

Ottlétünk alatt minden nap egész délelőtt 3 kertész gondozta a növényzetet. Tényleg olyan tisztaság és rendezettség volt, hogy le a kalappal. A kempinghelyeken csatorna nincs kialakítva, viszont vannak nagyon jópofa retro ivókutak. Ezeknek a kutaknak a lábrészén van vízrákötési lehetőség. Én is innen töltöttem a víztartályt.
Megérkezésünket követően kerestünk egy szimpatikus táborhelyet és kipakoltunk. Elég késő volt már, pont vacsoraidő. Főzni nem sok kedvünk volt, ezért felütöttem az internetet és körbenéztem kaja ügyben. Ceglédhez hasonlóan itt is ingyenes az egész kemping területén a wifi. Találtam is gyorsan a Facebook segítségével a közelben egy grill-kifőzdét. Érdekes módon csak pozitív 5 csillagos értékelés volt a nevük mellett. Na mondom, akkor ez nekünk is jó lesz. Átmentünk tehát kocsival a 3km-re lévő Grill-Gyros és Salátabár nevezetű helyre. Kicsi, tiszta étkezde fogadott minket és egy nagyon kedves pultos srác. Elmondta, hogy miket ajánl és nyugodtan elvihetjük, becsomagolja. 15 perc múlva kész lesz. Így is történt. Hatalmas dobozokkal visszatértünk a kempingbe vacsizni. Az étel minősége és íze valóban jó volt. A mártások azonban kissé cukrosak voltak, de mivel az egyébként is ajándék volt, így üsse kavics.

Nyírbátor - táborhelyünk

Szerdán a wellness fürdőt vettük célba. 5 éve épült nagyon szép kivitelű épületegyüttes.
Olyan, mintha egy szállodába lépne be az ember. Egy dologra viszont még a kempingben felhívták a figyelmünket. Ha lehet, ne vigyünk át magunkkal semmilyen értéket, mert még a bezárt szekrényben sincs biztonságban! És egyben sajnálkozását fejezte ki a biztonsági őr, miszerint hónap elején érkeztünk és bizony ekkor osztják a segélyeket és a családi pótlékot, így nagy számban fogunk találkozni olyan fürdőzőkkel, akikkel nem biztos, hogy lesz kedvünk együtt pancsolni. Egyben megnyugtatott, hogy a kempingre különös figyelemmel vigyáznak, ott semmi baj nem történhet. Ez valóban látható is volt. Naponta legalább kétszer jött be rendőrautó körbenézni és folyamatos volt a biztonságiak jelenléte is. Ilyen megkülönböztetett figyelemmel még sehol nem találkoztam.
A fürdőhöz visszakanyarodva: - ott is a tisztaság és rendezettség volt jellemző mindenre. Nem volt semmilyen atrocitás, vagy bármi ami negatívan érintett volna minket. Jókat pancsoltunk, jellemzően a fedett részen, mert kint akkor még nagyon meleg és tűző nap volt.
Sajnos azonban estére vihar közeledett. Ma már tudjuk, hogy a keleti országrészt nem érintette, de akkor és ott nagyon be voltunk tojva, hogy mi lesz. Láttuk az interneten a híreket és képeket a Pest környéki pusztításról. A kemping személyzete ismét a helyzet magaslatán volt. Felszólítottak mindenkit, hogy álljanak a gépkocsikkal olyan helyre, ahol nem dőlhet rájuk fa. Illetve a sátrasokat beköltöztették a közösségi helységbe és az egyik vizesblokkba. Nekünk lakókocsisoknak is azt tanácsolták, hogy gurítsuk át biztonságosabb helyre a szállásunkat. Mire a vihar a Tisza-tó közelébe ért, mindenki biztonságban volt. Betekertük a tetőt, összecsuktuk a bútorokat és vártuk az Armageddont. Hála Istennek aztán észak felé elkanyarodott a front rendszer, így csak egy nagyon kicsi esőt kaptunk éjszaka, ami pont jól is jött ebben a szárazságban. De jobb félni, mint megijedni. A kemping vezetőségének ezúttal is gratulálok!

Össze terelték az autókat egy olyan helyre, ahol nem volt fölöttük semmi veszélyes.

Biztonságos helyen, mindent összecsukva várjuk a vihart, ami végül szerencsére nem jött.

Nyírbátorral kapcsolatban fontos még megemlíteni, ha ott jár az ember, akkor feltétlenül ki kell próbálni a Kakukk Éttermet. Mi is megtettük. Pesten valószínűleg megfizethetetlen kategória lenne, de itt keleten simán belefér. Belül úgy néz ki, mintha egy régi kastély kerengője lenne berendezve étteremnek. Nagy nehéz függönyök, gipsz rátétek a falakon, vörös csíkos tapéta. Egyszóval nívós környezet. És azok az ízek... Egy fotó erejéig megemlékeznék arról, mi csúszott le a torkomon.

Sült almával fenomenális. A valóságban jó nagy adag. Rég ettem étteremben ilyen finomat.

Csütörtökön Debrecenbe kirándultunk. Mariann egyik rég nem látott rokonához voltunk hivatalosak. Elfogyasztottunk nála egy finom ebédet. (már megint eszünk) Réka produkálta magát, a számára teljesen friss rokon néninek. Jól szórakoztunk, sokat nevettünk.

Pénteken a Nyíregyházi Állatparkot látogattuk meg. A kempingtől 45perc autózással elérhető.
A parkolás a környékén reménytelen, de legalább ingyenes. A belépő nem olcsó, viszont a látnivalók kárpótolnak mindenért. Gyönyörű hely. Talán szebb, mint a budapesti. A gyerekeknek érdemes kibérelni egy kézikocsit, amivel sokkal könnyebb a közlekedésük a parkon belül és nem fáradnak el. Mi is így tettünk, Réka nagyon élvezte a zötyögést.

Apa kocsit hajt!

Kis elefánt szopizik

A bejárattól balra van a fóka akvárium. Itt meg kell nézni, hogy mikor kezdődik a következő fóka show. Azt látni kell! Mi legfőképpen a most született kis elefántot szerettük volna megnézni.
Őt is csak bizonyos ideig engedik ki a kifutóra. Szerencsénk volt, pont láthattuk. Egész napos programnak is beillik itt egy látogatás. Rengeteg fényképet csináltunk, sajnos nem tudom ide mindegyiket feltölteni. Tele élményekkel mentünk vissza a kempingbe.

Ezzel el is jött a pakolás ideje. Késő délután elindultunk túránk következő állomására Tiszaszalkára.
Ott él anyukám két testvére. Az egyikükkel megbeszéltük, hogy a kertjébe beállhatunk a lakókocsival és eltöltünk náluk is három napot. 1órai utazás után meg is érkeztünk.

Tiszaszalkán a kertben.

Szombaton napközben meglátogattuk Lónyán anyai nagyszüleim sírját, majd visszamentünk kocsival Vásárosnaményba, ahol éppen tartott a Zoárd napi sokadalom. Nagyon jó kis rendezvény. Eltöltöttünk kb.2 órát. Tutajoztunk a Krasznán egy ici-picit és Réka is kiugrálta magát az ugrálóvárban. Nyíregyházán az állatkertben is volt ugrálóvár, amit Réka ki is próbált.
Ennek az lett az eredménye, hogy amikor megkérdeztem tőle, hogy mi tetszett neki legjobban az állatkertben, akkor azt mondta, hogy az ugrálóvár és a csúszda :)
Visszatérve a sokadalomra, berakok ide néhány képet róla:

Van itt minden.

Nem fogjátok kitalálni, Réka mit mutat, hogy hova szeretne menni :)

A Vízügy sátránál lehetőség nyílt egy kis ingyenes tutajozásra a Kraszna rövid szakaszán.

Mini vízesés a tutajról nézve.

A sokadalom után visszatértünk Tiszaszalkára a lakókocsihoz, mert Rékának el kellett költenie a szokásos délutáni alvását. Én kiültem a szőlőlugasba, majd rágyújtottam a pipámra és jó hosszan elbeszélgettünk Zoli bácsival. Ő anyukám egyik bátyja. Egy igazi Aranyember.
(Réka szerint Zoji báci)
Javasolta, hogyha Réka felébred, akkor menjünk még egy kicsit kocsikázni a környékre.
Megmutat nekünk néhány helyi nevezetességet. Többek között megnéztük a nagy árvíz után újjáépített házakat a környező falvakban és a hatalmas építkezést, amivel a 41-es főút mellett készül az új gátszakasz. Hihetetlen sok földet mozgatnak meg mostanában arrafelé. Még évekig fog tartani a munka, de remélhetőleg soha többet nem tud majd a Tisza olyan pusztítást csinálni, mint a kétezres évek elején.
Elmentünk egészen a Beregsurányi Határátkelőhöz. Ott visszafordultunk és Beregsurány "központjába" beérve még elcsíptük a falunap végét. Utazó vidámpark volt kitelepülve, de mivel már este 7 felé járt az idő, így gyakorlatilag minden zárva volt. Egyedül a dodgemes bácsi ült még kint. Megkérdeztem tőle, hogy mehetnénk-e egy menetet a dodgemmel. Hát persze, mondta. Réka még soha nem ült ilyenben. Nagyon élvezte és be kell valljam, hogy én is, hiszen utoljára gyerekkoromban voltam vidámparkban.

Jól megkergettük Anyát, aki a lila dodgemet vezette. A kéket Réka kormányozta én meg nyomtam a gázt!

Ezzel el is érkeztünk a Vasárnaphoz. Sajnos ez a szabadság végét is jelentette egyben.
Haza indultunk. Vásárosnaménynál felhajtottunk az M3-ra és kellemes tempóval róttuk a kilométereket, mikor is Réka megszólalt, hogy kis dolga lenne. Jól van akkor megállunk a következő pihenőnél. Ez a Kántorjánosi pihenő volt. Mire megálltam, Réka közölte, hogy már nem kell.
Erre is van ám megoldásom. Mondom neki, ha már megálltunk ezért, akkor bizony muszáj lesz.
Ha sikerül, akkor hozok neki a lakókocsiból egy Paula bocis pudingot. Egy szempillantás alatt kész is volt :)

Kántorjánosi pihenő

A következő megállót ugyanúgy a 142-es kilométernél lévő Shell kútra terveztük, mint lefelé jövet. Tankoltunk is ott, de láttam, hogy minden parkolóhely foglalt még a kamionparkolóban is. Nem is csoda, hiszen éppen kamionstop volt. Ez persze jól jött útközben, hiszen jól tudtunk haladni, alig kellett előzgetni, mert nem voltak az úton kamionok. Tehát parkolóhely híján oldalra húzódtunk a kocsiparkoló szélére. Bent a shop dugig, kint az összes fa asztal foglalt. Mindenki eszik. Mi is vettünk néhány grillcsirke combot és ismét kihasználtuk a lakókocsi előnyeit. Beültünk ebédelni és elvégeztük a szükséges dolgokat. Imádom a lakókocsi által nyújtott kényelmet.

Kajaszünet a kúton.

Innen már csak két óra volt az út hazáig. A nyaralás alatt összesen 1215km-t tettünk meg.
A Zafira ismét bizonyított. Több mint 1-tonnás vontatmánnyal, sok csomaggal, klímával mindössze 11,6-literes átlagfogyasztást produkált.

A bejárt útvonal.

Sikeres 9 napot tudtunk a hátunk mögött. Mindenkinek minden nagyon tetszett. Réka is rengeteg élménnyel gazdagodott, ami jelenleg a legfontosabb szempont kis családunk életében.
Hamarosan újra útra kelünk!

Bejegyezte: KVD