♡♥♡ NAGYON-NAGYON-NAGYON BOLDOG 2. SZÜLETÉSNAPOT, TÜNDÉRKÉNK ♡ ♥ ♡

Két születésnapot is ünneplek, egyik természetesen Réka második születésnapja, a másik pedig a blogom első születésnapja, ugyanis pont egy éve kezdtem el bejegyzéseket írni a blogomba.

A Mi Kis Tündérünk ma 24 hónapos, azaz két éves :-))) El sem hiszem, hogy Réka már két éves :-O Rettenetesen rohan az idő... Számomra olyan, mintha tegnap született volna, tulajdonképpen majdnem hogy frissen él bennem a szülés, az Ő születésének pillanata, a kórházi napok, amikor hazahoztuk, az első itthon töltött napok, majd ahogy teltek a hetek, hónapok, ahogy egyre jobban összecsiszolódtunk, aztán "egyszercsak" jött az első születésnap, és most már itt a második, egyszerűen félelmetes gyorsasággal elmúlt két év...
Itt kell megjegyeznem, hogy Réka születésétől kezdve, illetve egészen pontosan fogantatásától kezdve nagyon jó baba. Azért a fogantatásától kezdve, mert hányingeren kívül semmi panaszom nem volt a terhességem alatt, egyszer sem hánytam, végig nagyon jól viseltem a várandósságom.
Réka megszületésétől kezdve tulajdonképpen csak akkor sírt, amikor már elég éhes volt, vagy fáradt, vagy egyéb kisebb nyűgje volt, egyébként egy nagyon vidám, kiegyensúlyozott baba, mindent a tankönyvek szerint csinált/csinál, szóval igazán nem panaszkodhatunk rá, tényleg egy Kis Tündérke :-)
Jó, tudom, most azt gondoljátok, hogy elfogult vagyok, meg rózsaszín köd, stb., de én tényleg így látom, érzem.
Lehetett volna sokkal rosszabb az első éve, pl. ha hasfájós lett volna, vagy a fogzást megszenvedte volna, vagy mittudomén, de szerencsére ezeket megúsztuk, eltekintve egy-két dologtól.
Ilyen az egy éves szülinapja előtt pár nappal történt baleset, ami miatt egy éjszakát a kórházban kellett töltenünk, aztán ezután az eset után pár hónappal ismét a kórházban kötöttünk ki, de ezeket leszámítva Hála Istennek, zökkenőmentesnek mondható eddig ez az eltelt két év.
Arra törekszem, hogy magamba szippantsam a jelent, minden percét, és a blogot sem csak azért írom, hogy Réka vissza tudja majd olvasni, hanem hogy én is emlékezzek ezekre a pillanatokra, mert hipp-hopp és megnő a Pici Tündér, és csak azt veszem észre, hogy érettségizik, férjhez megy, stb.
Szóval két éve ilyenkor, 2012. március 11-én, vasárnap 9:59-kor 3560 grammal és 56 cm-rel érkezett meg hozzánk Réka, ezzel gyökeresen megváltoztatva az addigi életünket.
Elképzelni sem tudom már az életünket Réka nélkül, néha azon gondolkodom, mi volt velünk addig, amíg Ő nem volt. És most már az a kis törékeny baba már nem is baba, hanem egy csupaszív nagylány, külön akarattal, egyéniséggel, már egyre jobban önállósodik, egyedül akar enni, öltözni, már a délutáni alvásnál sem igényli, hogy ott legyek, csak amíg elalszik. Egyébként ez is egyik pillanatról a másikra történt.
Úgy látszik, Réka mindent egyik napról a másikra kezd el, vagy hagy abba, ez a délutáni elalvással sincs másként.
Eddig a karomban aludt el. Ez úgy alakult ki, hogy ameddig cicizett, addig mindig az volt az altatója, majd mikor arról is leszokott egyik napról a másikra, úgy maradt csak az ölben alvás, és most, egészen pontosan 03. 03-tól az ágyában alszik el. Réka kérte, hogy tegyem be, és nem sokkal később már aludt is, még a könyökömet sem kérte. Másnap is ott akart aludni, de ez alkalommal könyökkel, és most már mindennap így alszik az én kicsi Drágám.
Egyedül öltözik, tehát a nadrágját simán felveszi, a pólóval is próbálkozik már, bár az nehezebb, abban még segítenem kell Eszik egyedül, bár még a kanalat nem fogja rendesen, és mikor a szájához emeli, kifordítja, így kifolyik a kanálból az étel, de azért többségében sikerül az ételnek bekerülnie a szájába.
Pohárból már régóta szépen iszik, néha önti csak le magát.
Már mondja is, az aktuális dologra, amit egyedül akar csinálni, hogy "Héka ededül".
Na meg most kezdi azt, hogy akar, azaz "Héka akar, vagy Héka nem akar". Mindig visszakérdezek, hogy mit szeretnél, Réka? Vagy szeretnél ezt vagy azt? Persze tudom, hogy az akar-t most még könnyebb kimondani, de azért szeretném, ha tudná később, mi a különbség a két szó között.

Bemutatkozik, továbbfejlesztve:
Eddig úgy mutatkozott be arra a kérdésre, hogy hogy hívnak?: "Héka", milyen Réka vagy? "Habó".
Most pedig már rendesen, azaz: "Habó Héka Baba" :-)
Tudja Apa teljes nevét is: "Habó Karcsi Apa/Apukka".
Anya, azaz én Réka szerint: "Anya Manya" vagy Habó Anya" :-) Mama pedig: "Kati Mama".
Anyukám a "Nammama", Apukám pedig a "Papa", Karcsi Apukája a "Kakukk Papa".
Ha megkérdezzük Rékától, hány éves, mondja és mutatja is, hogy kettő.
Elszámol tízig úgy, hogy kezével mutatja, hogy 1, majd 2, a többi ujját kinyitja, és mondja, hogy öt, ezután mutatja a másik kezén is az ujjait, és mondja, hogy 10, úgyhogy ezt még egy picit gyakorolnunk kell :-D

A bilizés terén a kezdeti lelkesedés alábbhagyott, de azért kéri a bilit, ha pisilnie kell, viszont időnként még elfelejt szólni, így a pisi a pelenkában végzi jobb esetben...
Néha nem engedi bilibepisilés után visszatenni a pelust, kéri a bugyit, ilyenkor a lelkére kötöm, hogy szóljon, ha kell pisilnie, na ez is hol sikerül, hol nem, így néha a szőnyeg bánja a szobatisztaság tanulását.
De nem erőltetek semmit, ha nem akar bilizni, akkor nem erőszakolom rá.
Sajnos egyelőre úgy végzi a dolgát a bilibe, hogy kienged egy kicsit, aztán felpattan, hogy végzett, megdícsérem, kiöntjük a Wc-be, kitöröljük a puncust, majd kezet mosunk, és ekkor közli, hogy megint pisilnie kell, így kezdjük elölről, ezt kb. 3x. Tehát a dicséret, a sikerélmény miatt nem egyszerre engedi ki még az összes pisijét, ezért most már megkérdezem, hogy biztosan nem kell-e már pisilnie, ha látom, hogy kell még neki, akkor visszaültetem, és ilyenkor rendszerint jön is még, és ha már tényleg végzett, akkor megyünk kiönteni a Wc-be.

Az alapszíneket felismeri és meg is nevezi, így ismeri a barnát (ezt ismerte és nevezte meg először), fekete, sárga, piros, zöld, kék, fehér és a lila.

Ha kimegyünk egy boltból, köszön vagy mutatja és mondja, hogy"pá-pá, vagy "szia néni".

A Kiscsajnak van humorérzéke, veszi a poénokat, és Ő is viccelődik, amiken mi jókat szoktunk nevetni, és Réka tudja, hogy azért, mert Ő vicces volt. Nagyon cuki :-)

Most kezdődik Rékánál az irigység.
Már mondogatja egy ideje, hogy "ez Hékáé, nem Henyié", illetve "enyíím", de eddig azért odaadta a játékait Sonynak, vagy Dávidkának, vagy akivel éppen játszik, de most már, ha látja, hogy veszélyben van az adott játék, akkor megy és visszaveszi, nem baj, ha nem is akar vele játszani, akkor sem kerülhet más kezébe.


Méretek:

Születésekor:
3560 gramm és 56 cm.

Az 1 éves státuszvizsgálaton:
9450 gramm és 74, 5 cm.

A 2 éves státuszvizsgálaton:
12, 5 kg és 86 cm (szerintem ennél Réka nagyobb. Ennyit mért a védőnő, de mérés közben Réka ficánkolt, úgyhogy szerintem ez nem teljesen pontos).