Ringató és a Valentin-nap :-)

Csütörtökön délelőtt voltunk a Ringatón, a helyi énekes, zenés foglalkozáson, de bár ne mentünk volna...
Igaz, nem közel két évesen kellett volna Rékát először ilyen foglalkozásra vinni, de nemrég tudtam meg, hogy egyáltalán van ilyen lehetőség a mi kisvárosunkban. Mert ugye nem annyira vagyunk elkényeztetve babás programokkal itt.
Szóval megbeszéltük Katival,  hogy kipróbáljuk, tetszik-e a Gyerkőcöknek, Rékának és Dávidnak.
Nagyon ritkán szokott Réka reggel 9-ig aludni, de ha készülünk valahová időre, akkor tuti, hogy húzza a lóbőrt sokáig. Így legalább volt időm elkészülni szépen kényelmesen.
Kiderült, hogy Dávid is aludt még, természetesen ő sem szokott ennyit alukálni.
Tulajdonképpen egyszerre ébredt fel mindkét gyermek.
10-kor kezdődött a program, 9:30-ra beszéltük meg a találkát Katiékkal, de számomra reménytelennek tűnt az, hogy fél óra alatt öltözéssel, reggelizéssel el tudjunk készülni.
Aztán csodák csodájára Réka szépen reggelizett, így pont készen lettünk és Katiék is, a nap is szépen sütött, úgyhogy nem volt akadálya annak, hogy elinduljunk.
Elég sokan jöttek el a foglalkozásra, egy viszonylag kis teremben voltunk legalább 15-en.
Körben kellett elhelyezkedni, de Réka már az elején sem volt együttműködő. Minden gyerek ült az anyja ölében, csak Réka nem, Ő megállt a kör közepén, és szorongatta a foglalkozásvezető által hozott diókat, amit rögtön magáévá tett.
Kértem, hogy üljön be az ölembe, de "nem"-mel válaszolt, kicsavarodott a kezemből, így nem erőltettem, hogy működjön együtt velem.
Míg énekeltünk, Réka odament Dávidkához, adott neki puszit, meg diót. Majd odament egy nála nagyobb kislányhoz, és laza mozdulattal elvette tőle a babáját. Szegény kislány sírt, szinte üvöltött, hogy Réka megkaparintotta a játékát, így én elkértem Rékucitól a babát, nagy nehezen oda is adta, én meg gyorsan visszaadtam a tulajnak.
Eltelt egy kis idő, aztán a Porontyom még egyszer odament a kislányhoz, ismét kitépte a kezéből a babát, a kislány megint üvöltött, mondta, hogy az az övé, én megint megpróbáltam Rékától elvenni a játékot, Réka meg ezért kezdett el sírni, a kisebb babák meg azért sírtak, mert a nagyobbak sírnak, szóval elszabadult a pokol...
Réka kezéből úgy sikerült kiimádkoznom a babát, hogy mondtam neki, hogy kimegyünk a babakocsihoz, és kivesszük belőle az autókat, amiket magunkkal hoztunk az útra, mert játék nélkül sehová nem megyünk. Na erre szót fogadott, kimentünk egy kicsit csillapodni, majd kérdeztem Rékát, hogy most már visszamehetünk-e, de nemleges választ kaptam, ismételgette, hogy haza akar menni, majd aztán mondta, hogy sétálni akar, meg csúszdázni, hintázni.
Ekkor értettem meg, hogy neki az a baja, hogy Ő azt hitte, játszani fognak Dáviddal, mert ugye eddig mindig, ha találkoztunk, vagy a játszóra mentünk, vagy otthon, vagy a kertben játszottak, most meg 15 idegen gyerek között, ismeretlen szituációba találta magát, ami persze, hogy nem jött be neki.
Még vissza kellett menni a terembe a táskámért, meg Réka poharáért, aztán elköszöntünk, kint a folyosón felöltöztettem, aztán kimentünk sétálni.
Kint a téren megvártuk Dávidékat, majd hazaindultunk.
A kapunk előtt még beszélgettünk, közben Réka mondta, hogy "héta, héta Dánnii babáva". Kérdezem, hová sétáljunk Dávid babával, erre mondja, hogy " idebe", tehát a kertbe, majd hozzátette, hogy "hommok, dzsidzsa", tehát homokozni és csúszdázni akart menni Dáviddal a kertben.
Így még egy fél órát játszottak a Lurkók, meglett Réka vágya is ezzel, aztán hazamentek Katiék ebédelni. Mi még maradtunk játszani, majd mi is bementünk enni.
Azért egy valamiért  megérte elmenni, mégpedig azért, mert Réka így jól elfáradt, aludt egy nagyot délután.

Valentin-napra ezt az idézetet küldtem el Karcsinak, nagyon szép és mennyire igaz:

Pár voltunk, férfi és nő, de aztán édesapává és édesanyává lettünk.
Azelőtt sokat néztünk egymásra. Lestük a másik gondolatait, kitaláltuk a másik vágyait.
Most egy irányba nézünk.
Tanulgatjuk, hogyan kell lemondani magunkról egy másikért. Tanulgatjuk, hogyan lehet egymás legrosszabb formáját szeretni. Már nem ketten vagyunk. Vendég van a háznál.
Itt lesz velünk néhány évig, aztán elszalad.
Mi adunk neki gyökereket és szárnyakat.
És úgy kell együtt lennünk ezekben az években, hogy aztán ne maradjon a helyén űr, amikor újra kettesben leszünk.


Finom vacsorával és gyümölcstortával vártam haza Karcsit, készítettem neki egy kupont (ezt az ötletet bevallom, "loptam" Katitól [a Lassan, de biztosan blog írójától, azaz egészen pontosan a férjétől, mert ő is ilyen handmade kuponnal lepte meg Katit], és wellnessre invitáltam Karcsit a saját fürdőszobánkba, ugyanis van egy kis pezsgőfürdős kádunk, de ritkán használjuk, így gondoltam, most így Valentin-napon kihasználjuk.
Én kaptam egy szép rózsát, illetve holnap moziba megyünk :-)

Remélem, nem gond Kati, hogy lenyúltam az ötleteteket, de már akkor nagyon jópofának tartottam ezt a kuponos ajándékot, amikor olvastam nálad ezt ;-)