Szóval szeptember 21-én megkezdődött Rékának az óvoda. A 27 gyerek négyes csoportra lett felosztva, akik bölcsiből jöttek át az oviba, azokkal kezdték el a beszoktatást, majd minden héten újabb csoport csatlakozott a már beszokottakhoz.
A beszoktatás egy hét volt, amiből az első két nap kint az udvaron való játszásból állt, ami a harmadik nap reggel 8-tól már a csoport szobában folytatódott, én is ott voltam vele, és mikor kimentek az udvarra, akkor kérték az óvónők az anyukákat, hogy akkor másfél órára el lehet menni, hagyjuk ott a gyermekeinket. Minden rendben zajlott, szépen eljátszott Réka.
Majd csütörtökön szintén úgy kellett vinni, hogy amikor kimennek a többiek az udvarra, addigra vigyük Rékát és már ott is hagyjuk rögtön. Pénteken pedig egész délelőttre ott hagytuk, aminek az lett a következménye, hogy egész nap sírt az asztal alá bújva...
Majd a következő héttől ez a sírás egyre jobb lett, pénteken már ebédelt is bent.
Azóta van kis barátnője, és persze a legjobb barátja, Dávid is vele jár egy csoportba.
 |
| Első nap az Óvodában :-) |
Szerintem Gabi néni a kedvence, mert néha Rékát is Gabinak kell szólítani, de úgy vettem észre, hogy a másik óvonénit is szereti, illetve a dajkát és a pedasszisztenst is kedveli.
Az tényleg igaz, hogy egy hét ovi, két hét itthon kis túlzással... És ami szintén igaz, hogy a gyermekek által hazahozott kórokozók a szülőkre nézve sokkal durvábban hatnak, mint a csemetékre. Én még ennyiszer soha nem voltam beteg, pedig fogászaton dolgozom, ahol aztán a levegőben van minden...
Na és a jó kis calicii...
Halásztelken január 8-án az iskolai központi konyháról az óvodába kiszállított ebéd valamilyen gyanús oknál fogva megfertőződött az imént megnevezett vírussal... Magyarul valaki a konyháról nem tartotta be az alapvető higiéniát, és piszkos kézzel /ruházattal / valamivel valahogyan megfertőzte a tökfőzeléket, ami már magában is borzalom, hát ha még meg van fűszerezve egy kis calicii-val is...
Péntek este hallottam először arról, hogy anyukák írják a közösségi hálón, hogy a gyerekek sorra hánynak, és/vagy hasmenésük van.
Én még nyugodt is voltam, mert Rékát este simán elaltattam, nem látszott rajta semmi különös.
Majd hajnali 4:10-kor arra ébredtünk, hogy öklendezik Rékuci, mire odaértem, már kirakta a főzeléket az ágyra...
Nyugtattuk, itattuk vízzel, majd WC-re is kellett mennie, de alul nem jött semmi, csak felül ismét, ekkor a víz távozott belőle, amit kis idővel előtte ivott meg.
Adtunk neki kis colát, attól picit jobban érezte magát, majd el is aludt. Reggel vidáman ébredt, aznap nem volt semmi baja, azt hittük, megúszta...
Legalább így biztos vagyok benne, hogy eszik bent...
Ja, amúgy a bulvár... A Blikkben jelent meg először szombat reggel, hogy mi történt Halásztelken emigyen: 300 gyerek és tanár betegedett meg egy rejtélyes vírussal Halásztelken...
Na most az a 300 az 100, ez a 100 is bejelentés, mert ebből 45-en mentek el ténylegesen az ügyeletre. Szombat estére 150-re emelkedett a megbetegedések száma, ami még mindig nem 300...
Visszatérve Rékára, vasárnap délelőtt kezdődött a hasmenése, kb. 8x volt aznap WC-n, estére jobban lett. Hétfőn megint semmi baja nem volt, majd kedden ismét hasmenés, hajnalban be is kakilt, és reggel 9-ig már legalább 5x megjárta a mellékhelyiséget Szegénykém...
Szerdára a Párom is elkapta, pedig Ő kevesebbet érintkezett Rékával, mint én és a Mama...
Szerencsére Rékánál a keddi akcióval abbamaradt ez a nyavalya, Karcsi még egy-két napig szenvedett, de Ő is túl lett rajta, Kati és én nem kaptuk el.
Szóval ilyen izgalmas az óvodai lét 😉
