Réka 4 éves :-)

Pénteken, március 11-én Réka négy éves lett, igazi nagylány már.
Szegény éppen meg van fázva, hát persze, mivel már két hete újra jár oviba... Kicsi láza is volt, így ünnepeltünk.
Az oviban csütörtökön lett felköszöntve Réka, mert pénteken március 15-ét ünnepelték meg, de végül jó is, hogy így alakult, mert péntekre belázasodott, nem is ment oviba.
Egyébként fél füllel hallottuk meg, hogy pénteken előadásra viszik a gyerekeket, így nem tudják Rékát megünnepelni...
Eredetileg mi úgy terveztük, hogy pénteken visszük be a tortát, így is rendeltük meg, de mivel keresztbehúzták a tervünket, gyorsan intézkedni kellett a cukrászdában szerdán, hogy készítsék el előbb, csütörtök délelőttre a tortát, ami szerencsére sikerült is.
Itthon is megünnepeltük a Kisasszonyt a délutáni alvás után, mert megvártuk Apát, hogy hazaérjen.
Én délelőtt feldíszítettem az ebédlőt, illetve csütörtök este Katival megsütöttük a szokásos Sacher tortát, ami igen finomra sikeredett. :-)
Holnap, azaz kedden lesz a nagy családi banzáj, jönnek az én Szüleim, Öcsémék, Nagynéném és Karcsi Apukája Nórival.

Íme a képek:

 Ovis ünneplés

Fractura diaphysis claviculae...

Január 29-e, péntek nem a mi napunk volt... 
Sajnos elég szomorú dolog történt, ami miatt vidékre kellett utaznia Katinak és Karcsinak. 
Először úgy volt, hogy Réka és én is megyünk, ott alszunk majd, és másnap jövünk vissza. Viszont úgy alakult, hogy ahol megszálltunk volna, ott már teltház van, így úgy döntöttünk, hogy mi itthon maradunk Rékával, nem törjük őt a 2x három órás úttal, mert ha nem tudunk ott aludni, akkor még aznap haza kell jönni, és az úgy elég húzós lett volna Rékának. 
Szóval mi itthon maradtunk, jókat játszottunk, eltelt a nap. 
Karcsiék hatra értek vissza, így még belefért a napba nekem a szokásos péntek esti Zumba, ami hétkor kezdődött. 
Pont vége lett az órának, már öltöztem, amikor telefonált Karcsi, hogy siessek haza, mert Réka leesett az ágyról... 
Mint kiderült, repülőset játszottak a két szoba között, majd a mi franciaágyunk közepére hasra letette Karcsi Rékát, Kati az ágy szélén ült, éppen csörgött a telefon, Karcsi pedig elfordult az asztal irányába. Mire visszafordult, kb. egy másodperc telhetett el, Réka lábai már az égnek álltak és ordított... 
Valószínűleg fel akart állni, és leszállni az ágyról, de megcsúszott, és a kezével a fejét védve ráesett a vállára. 
Nagyon fájlalta, de először nem éreztünk semmi eltérést. 
Tanakodtunk, hogy vigyük-e ügyeletre, vagy sem. Aztán megbeszéltük, hogy nem visszük. 
Közben azért vizsgálgattuk a vállát, mikor is Rékának sikerül egy olyan pozícióba kerülnie, ahol már lehetett érezni, hogy a csont folytonossága meg van szakadva, azaz el van törve a kulccsontja (konkrétan lehetett érezni a kiálló csontot...). 
Azonnal öltöztettük, kiderítettük, hol van ügyelet, és elindultunk a Központi Baleseti Ügyeletre. 
Szerencsére nem voltak sokan, így hamar behívott az orvos minket. 
A diagnózis kulccsonttörés, de azért a biztonság kedvéért röntgen is készült, ami alátámasztotta a diagnózist. 
Az asszisztensnő kendővel felkötötte Réka kezét, majd mondta az orvos, hogy csütörtökön vissza kell jönni kontrollra, és akkor majd be kell szerezni egy speciális rögzítőt, ami segíti a törött csontvégek összeforrását. 
Nagyon büszkék voltunk Rékára, mert mint egy hős, úgy viselkedett végig, nem sírt, szépen válaszolt az orvos kérdéseire is. Kapott is egy Jázmin hercegnő babát (Aladdin) a doktor úrtól. 
Réka éjfél után kicsivel került ágyba, de elég zaklatottul aludt, óránként felkelt, mikor meg akart fordulni, de ugye nem tudott. 
Reggel hétkor kelt, és nagyon fájlalta a vállát. 
Felhívtam a gyerekorvosunkat, milyen fájdalomcsillapítót ajánl, mert előző este nem kaptunk receptet, ami nem is lett volna baj, mert a rendelőnk melletti gyógyszertárban a gyógyszerésszel jóban vagyok, meg tudtam volna beszélni vele, hogy adja ki nekem recept nélkül. Viszont egész héten hiány volt ebből a gyógyszerből, így a gyógyszerész ajánlott egy másikat, amit miután beadtam Rékának, hatott is, így a nap további részében már ugyanúgy játszott, mint a balesete előtt. 
Éjszakára is kapott belőle, szépen aludt is tőle. Ezután már nem is volt rá szükség. 
A rögzítőt is beszereztük még szombaton, amit az orvos ajánlott, bár ő azt mondta, hogy ha megyünk vissza kontrollra, akkor ott helyben vegyünk majd meg, de a gyerekorvosunk azt javasolta, hogy minél előbb rögzítsük vele a karját. A helyi gyógyászati segédeszköz boltban nem volt megfelelő méretű, ezért a gyártó központi boltjában jutottunk végülis hozzá.
Csütörtökön mivel én délelőttös vagyok, sajnos nem tudtam a kontrollra elmenni Karcsiékkal. 
Nagyon sokan voltak a váróban, és a röntgenen is, de hősiesen bírta Réka a várakozást. 
A nővér leszúrta Karcsiékat, hogy miért van Rékán a rögzítő, azt csak most kellene feltennie a doktor úrnak, így egy hétig fölöslegesen volt Rékán, mert nem szakszerűen van rajta... Persze, ha nem lett volna egyáltalán rajta semmi, akkor sem gyógyul, mitől gyógyulna, ha nincs rögzítve sem... Szerintem csak azért szúrt le minket ez a kedves nővér, mert nem náluk vettük meg a rögzítőt...

Február 25-én kell megint visszamenni, újabb kontroll röntgent követően remélem azt mondja az orvos, hogy most már nem kell hordani a rögzítőt, és oviba is mehet már Réka. 
(Eddig is járhatott volna óvodába, csak mi nem engedtük, féltünk attól, hogy valaki ellöki, vagy leesik valahonnan, öltöztetni is nehezebb így...)

Óvoda és ami ezzel jár...

Na, szép, jól elhanyagoltam a blogot... Próbálok pótolni. 
Szóval szeptember 21-én megkezdődött Rékának az óvoda. A 27 gyerek négyes csoportra lett felosztva, akik bölcsiből jöttek át az oviba, azokkal kezdték el a beszoktatást, majd minden héten újabb csoport csatlakozott a már beszokottakhoz. 
A beszoktatás egy hét volt, amiből az első két nap kint az udvaron való játszásból állt, ami a harmadik nap reggel 8-tól már a csoport szobában folytatódott, én is ott voltam vele, és mikor kimentek az udvarra, akkor kérték az óvónők az anyukákat, hogy akkor másfél órára el lehet menni, hagyjuk ott a gyermekeinket. Minden rendben zajlott, szépen eljátszott Réka. 
Majd csütörtökön szintén úgy kellett vinni, hogy amikor kimennek a többiek az udvarra, addigra vigyük Rékát és már ott is hagyjuk rögtön. Pénteken pedig egész délelőttre ott hagytuk, aminek az lett a következménye, hogy egész nap sírt az asztal alá bújva... 
Majd a következő héttől ez a sírás egyre jobb lett, pénteken már ebédelt is bent.
Azóta van kis barátnője, és persze a legjobb barátja, Dávid is vele jár egy csoportba.

Első nap az Óvodában :-) 

Szerintem Gabi néni a kedvence, mert néha Rékát is Gabinak kell szólítani, de úgy vettem észre, hogy a másik óvonénit is szereti, illetve a dajkát és a pedasszisztenst is kedveli. 
Az tényleg igaz, hogy egy hét ovi, két hét itthon kis túlzással... És ami szintén igaz, hogy a gyermekek által hazahozott kórokozók a szülőkre nézve sokkal durvábban hatnak, mint a csemetékre. Én még ennyiszer soha nem voltam beteg, pedig fogászaton dolgozom, ahol aztán a levegőben van minden... 
Na és a jó kis calicii... 
Halásztelken január 8-án az iskolai központi konyháról az óvodába kiszállított ebéd valamilyen gyanús oknál fogva megfertőződött az imént megnevezett vírussal... Magyarul valaki a konyháról nem tartotta be az alapvető higiéniát, és piszkos kézzel /ruházattal / valamivel valahogyan megfertőzte a tökfőzeléket, ami már magában is borzalom, hát ha még meg van fűszerezve egy kis calicii-val is... 
Péntek este hallottam először arról, hogy anyukák írják a közösségi hálón, hogy a gyerekek sorra hánynak, és/vagy hasmenésük van. 
Én még nyugodt is voltam, mert Rékát este simán elaltattam, nem látszott rajta semmi különös. 
Majd hajnali 4:10-kor arra ébredtünk, hogy öklendezik Rékuci, mire odaértem, már kirakta a főzeléket az ágyra... 
Nyugtattuk, itattuk vízzel, majd WC-re is kellett mennie, de alul nem jött semmi, csak felül ismét, ekkor a víz távozott belőle, amit kis idővel előtte ivott meg. 
Adtunk neki kis colát, attól picit jobban érezte magát, majd el is aludt. Reggel vidáman ébredt, aznap nem volt semmi baja, azt hittük, megúszta...
Legalább így biztos vagyok benne, hogy eszik bent... 
Ja, amúgy a bulvár... A Blikkben jelent meg először szombat reggel, hogy mi történt Halásztelken emigyen: 300 gyerek és tanár betegedett meg egy rejtélyes vírussal Halásztelken... 
Na most az a 300 az 100, ez a 100 is bejelentés, mert ebből 45-en mentek el ténylegesen az ügyeletre. Szombat estére 150-re emelkedett a megbetegedések száma, ami még mindig nem 300... 
Visszatérve Rékára, vasárnap délelőtt kezdődött a hasmenése, kb. 8x volt aznap WC-n, estére jobban lett. Hétfőn megint semmi baja nem volt, majd kedden ismét hasmenés, hajnalban be is kakilt, és reggel 9-ig már legalább 5x megjárta a mellékhelyiséget Szegénykém... 
Szerdára a Párom is elkapta, pedig Ő kevesebbet érintkezett Rékával, mint én és a Mama... 
Szerencsére Rékánál a keddi akcióval abbamaradt ez a nyavalya, Karcsi még egy-két napig szenvedett, de Ő is túl lett rajta, Kati és én nem kaptuk el.
Szóval ilyen izgalmas az óvodai lét 😉